A nagyközség története

A községet a Gutkeled nemzetség telepítette. Első írásos említése 1281-ben Bagomer néven történt. 1292-ben a Váradi káptalan oklevélben rögzítette határait. A község határában a XII. században több kisebb falu is létezett, úgymint Császló, Barátpüspöki, Györgyegyháza. E településeknek mára teljesen nyoma veszett. Az 1552. évi megyei összeírásban 64 portával szerepel. Ezren felüli lélekszámával a XVII század elején a környék legnépesebb települései közé tartozott. 1611-ben. Báthory Gábor erdélyi fejedelem 16 hajdú tisztnek, valamint az alattuk szolgáló mintegy 1000 hajdú vitéznek adományozta Bagamért földjeivel együtt, amely ettől kezdve kishajdú település lett. Az említett vitézek a fejedelemtől a következő címert nyerték: kék színű címerpajzsban, melynek alsó részén oroszlán látható, egy páncélba öltözött vitéz áll, jobb kezében karddal, baljában koronával. A letelepedett hajdúk szabadságlevelét a későbbiekben Bethlen Gábor (1637) is megújította. A török-tatár pusztítások eredményeként azonban a XVII század végére majdnem teljesen elnéptelenedett a falu. Az 1692-ben – Várad visszafoglalásának évében – készült összeírás már csak 12 családot talált a településen. A község lakossága a XVIII. század elejére szinte teljesen kicserélődött. A mai lakosság zömének ősei az akkor letelepített jobbágygazdák voltak. Az 1772. évi úrbéri összeírás idején 120 telkes gazda, valamint 50 zsellér élt az akkor még mezővárosként említett településen. 1848-ig a településen egymás mellett egy jobbágyközség – élén a főbíróval – és egy nemesi község működött , utóbbi a hadnagy vezetésével.
A község területe egy részének a birtokosa az 1945-ös földosztásig a váradi káptalan maradt. A település gyors fejlődése a XIX. században már lelassult. Végül az 1871. évi községi törvény alapján nagyközséggé minősítik. 1919. április közepén román uralom alá került, amely alól 1920 március 26-án szabadult fel. 1930-ban lélekszáma 3541 fő volt. 6 fő kivételével magyar anyanyelvű, túlnyomórészt református (2662 fő), foglalkozási ág szerint 2609 őstermelő, 458 iparos, 93 kereskedő, 35 közlekedési alkalmazott, 53 nyugdíjas és 27 házi cseléd élt.
1944. október 17-e a II. világháború végét jelentette.
Az 1945-ös földosztás során 764 igénylő jutott földhöz. Az 1956-os forradalom eseményei Bagamért is megérintették. Debreceni diákok és katonák tüntetést szerveztek a Hősök kertjénél. Október 28-án a község forradalmi bizottmányt szervezett. A település 1952-ben elvesztette nagyközségi címét, melyet 1971-ben nyert vissza (közös tanács lett Álmosddal), de címét az 1990-es szétválás után is megőrizte.

Látnivalók

– I. világháborús emlékmű
– II. világháborűs emlékmű
– Millenniumi emlékmű

A település tájházának felújítására 2001-ben került sor. Ebben megtalálhatók a községben korábban élők ereklyéi, eszközei. Célunk, hogy további gyűjtőmunkával még teljesebb képet adjunk elődeinkről, az itt élők szokásairól, életmódjáról.
Cím: 4286 Kossuth L. utca 7
Tel: 52/587-400
E-mail: [email protected]
Web: http://www.falvak.hu/bagamer