Fővárosi Állat- és Növénykert
(népszerű nevén az Állatkert) Magyarország legrégebbi és a legnagyobb gyűjteményű állatkertje. Budapest XIV. kerületében, a Városligetben található az Állatkerti körút 6–12. szám alatt, területét, ami 1986 óta természetvédelmi terület, a Fővárosi Közgyűlés 2012 novemberében az addigi 10,7 hektárról 17,3 hektárra növelte.
1866-os megnyitásától egészen az 1950-es évekig, az első vidéki állatkertek megalapításáig az ország egyetlen ilyen intézménye volt. Ma Magyarország egyik leglátogatottabb kulturális közintézménye: évente 1–1,1 millió látogatója van.[1] A korszerű állatkertek többségéhez hasonlóan fő tevékenységi köre a természetvédelem, az oktatás, természet közeli szabadidős programok biztosítása, valamint a tudományos kutatás. Történetéből és ezzel összefüggő sajátosságaiból adódóan további célkitűzései közé tartozik a kulturális örökség védelme és gazdagítása is.
Története során több nevet is viselt: Pesti Állatkert (1866–1873); Budapesti Állatkert (1873–1907); Székesfővárosi Állatkert (1907–1912); Székesfővárosi Állat- és Növénykert / Budapest Székesfőváros Állat- és Növénykertje (1912–1948); Budapest Főváros Állat- és Növénykertje (1948–2001).
Fekvése
A Városliget északnyugati végében van. Északnyugatról és északról a Nyugati pályaudvart a Rákosrendezővel, illetve a városligeti vasúti leágazással összekötő vasúti pálya, északkeletről a Varannó utca, keletről az Állatkerti körút, délkeletről az Állatkerti út, délnyugatról pedig a Dózsa György út határolja. Közvetlen közelében volt, illetve van a Vidám Park, a Fővárosi Nagycirkusz, a Gundel étterem, a Bagolyvár étterem, valamint a Szépművészeti Múzeum.
A jelenlegi területet határoló utak közül az alapításkor csak az 1842-ben épített vasút volt meg, az összes többit már az állatkert alapítása után, nagyrészt a kert területének rovására alakították ki. Az állatkertből hasítottak ki területet a Vidám Park egy részéhez,[4] és egykor a Fővárosi Nagycirkusz, valamint a két szomszédos étterem területe is az hozzá tartozott. A Széchenyi gyógyfürdő helyét eredetileg a kert későbbi bővítéséhez foglalták le. A területcsonkítások következtében az eredeti, mintegy 18 hektáros területből 1912-re már csak 11 hektár maradt. Az 1950-es években további területvesztést okozott a Dózsa György út szélesítése, mivel a Dózsa György úti kerítést végig három méterrel beljebb hozták.
Területén eredetileg ártéri ligeterdő, bokorfüzes, illetve láprét lehetett; a táj arculatát a Duna és mellékvizei formálták. Erre utal az is, hogy a ligeterdei növénytárulásokra jellemző lágyszárú fajok, például a hóvirág, a gyöngyvirág és a ligeti csillagvirág ma is kiválóan érzik magukat a kertben.
Az elsősorban legelőnek használt terület az Árpád-korban előbb a Becsi család birtokának része volt, majd a tatárjárás után a Margit-szigeti domonkos apácák tulajdonába került. Végül – hosszas pereskedés után – Pest város lett a terület birtokosa. Ekkorra a vidék elmocsarasodott, egy részét futóhomok fedte.
A ma jellemző ligetes jelleg kialakítása 1755-ben kezdődött el fűzfák szervezett ültetésével. 1785-ben akácfák telepítésével igyekeztek megkötni a futóhomokot, majd az 1790-es évek derekán eperfákat is ültettek, a Valero Selyemgyár ellátásához. A fásítát 1799-től Witsch Rudolf, majd 1818-tól Nebbien Henrik irányította.
Az 1840-es években faiskola működött a területen, és egészen az Állatkert létesítéséig fennmaradt.
Története
A Fővárosi Állat- és Növénykert egyike a világ legrégibb állatkertjeinek: 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit. A ma is létező, több mint ezer újkori állatkert közül csupán 25-öt alapítottak a budapesti előtt.
Előzmények
Bár az intézmény megnyitása előtt Magyarországon nem működött mai értelemben vett állatkert, a vadállattartás előzményei már évszázadokkal korábban megjelentek. A főként vadászati céllal létesített vadaskertek a középkortól kezdve elterjedtek voltak. A leghíresebbekkel természetesen az uralkodók rendelkeztek. IV. Béla királynak Zólyom mellett volt vadaskertje, amely még unokája, IV. László idejében is létezett. I. Lajos számára a diósgyőri vár közelében, a Bükkben található Csanyik-völgyben létesítettek vadaskertet. Híresek voltak még Zsigmond és Mátyás király vadaskertjei. Mátyás Budanyéken (a II. kerületben található Vadaskerti út környékén), Rákoson (a mai Városliget táján), Visegrád és Tata környékén tartott fenn vadaskertet, ezek közül különösen a budanyéki volt nevezetes. Mátyás után II. Ulászló, majd II. Lajos fejlesztette és használta, a török idők kezdetekor pedig I. Szulejmán is vadászott benne. Az uralkodók mellett az egyházi és világi hatalmasságok is létesítettek ilyen kerteket: a történeti adatok alapján legalább kétszáz ilyen kertről van tudomásunk, bár ezek természetesen nem mind azonos időben működtek.
A vadaskertekben természetesen főként hazai vadfajok voltak. A középkori Magyarországon azonban egzotikus állatok tartására is volt példa. III. Béla például tevéket ajándékozott Barbarossa Frigyes császárnak, amikor a keresztes hadak élén Magyarországon áthaladt. I. Lajosnak oroszlánja volt, amelyet Nápolyból kapott ajándékba. A legtöbb egzotikus állata valószínűleg Mátyásnak volt: a Velencei Köztársaságtól két oroszlánt kapott ajándékba, emellett egzotikus madarakat, például papagájokat is tartott. Ezek az állatok az egykori Márványvillát (Aula Marmorea) övező budai királyi kertben éltek, amely a mai Dózsa György emlékmű területén lehetett (a Márványvilla egyetlen megmaradt oszlopa ma is ott áll).
Az Állatkert létesítését közvetlenül megelőző időkben a vándorcirkuszok állatseregletei nyújtottak lehetőséget arra, hogy az emberek megcsodálhassanak egyes egzotikus állatokat.
Alapítása
Egy magyarországi állatkert alapításának gondolata már a reformkorban, az 1830-as, 1840-es években felvetődött. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, majd az utána következő évek viszonyai azonban nem kedveztek a létesítésnek. Hosszabb szünet után, 1859-ben került szóba ismét a létesítendő állatkert ügye. Az alapítási eszme úttörői közül Xántus János zoológus, etnográfus és utazó, Szabó József geológus professzor, Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója és Gerenday József, a Füvészkert igazgatója volt a leginkább tevékeny.
Bár a terv lelkes fogadtatásra talált, sőt, 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia is pártolólag foglalkozott az üggyel, a kivitelezésnek kezdetben számos, nagyrészt bürokratikus akadálya volt. Végül 1864-ben, a Magyar Királyi Helytartótanács jóváhagyásával megalakulhatott az „Állatkerti Részvénytársulat”. A szükséges tőkét részvényjegyek kibocsátásával igyekeztek biztosítani. Időközben Pest Szabad Királyi Városánál sikerült elérni, hogy 1865. szeptember 5-én, az akkor még Városerdőnek nevezett Városligetből 31 katasztrális hold és 600 négyszögöl (mintegy 18 hektár) területet a város harmincévi használatra díjmentesen (pontosabban évi egy arany jelképes bérleti díj fejében) átengedjen állatkert létesítése céljából.
A park beosztásának tervét Petz Ármin városi főkertész készítette, az épületek megtervezésére pedig Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik kapott megbízást. Reitter Ferenc és Vogel József városi mérnökök vezetésével alakították ki a ma is meglévő, akkor 900 m²-es víztükrű Nagy-tavat, illetve az azt tápláló fúrt kutat is.
Az építési munkálatok befejezésére az 1866-os évben került sor, és az állatállomány nagyobbik részét is ekkor szerezték be. Az igazgató egy rövid ideig Leopold Fitzinger müncheni zoológus volt, majd a megnyitás előtt lemondott, és Xantus Jánost nevezték ki a helyére. Az Állatkert végül 1866. augusztus 9-én, csütörtökön nyitotta meg kapuit. Ekkorra a kertben 11 nagyobb és több kisebb épület készült el, és mintegy 500 állatot láthatott a közönség.
Kezdetek
Az első évtizedekben a bemutatott állatok zömmel a Kárpát-medence élővilágából kerültek ki, bár igazi egzotikus különlegességek is akadtak, például Erzsébet királyné ajándéka, egy zsiráf. Férje, Ferenc József Schönbrunnból 34 állatot ajándékozott a pesti kertnek. Az egyik legnépszerűbb állat – többek között Deák Ferenc kedvence – egy Kristóf nevű barna medve volt, de számos majom és a kiemelkedő papagájgyűjtemény is gazdagította a kertet.
A kezdeti nagy érdeklődés hamarosan lelohadt, mivel a látogatók elsősorban a szenzációt, a látványosságot keresték a kertben. A kert vezetése ezt mutatványosok, komédiások alkalmazásával, sorsjegykibocsátással akarta orvosolni, egyúttal takarékossági intézkedéseket is bevezettek. Az új állatszállítmányok nagyon drágák voltak, ráadásul a történelem is közbeszólt: azok az állatok, amelyeket Xantus János küldött Amerikából, a porosz–osztrák háború miatt végleg Hamburgban maradtak.
Sokat rontott a helyzeten bizonyos Czimek József pénztárnok, akit minél olcsóbb takarmány vásárlásával bíztak meg. Czimek penészes, romlott árut vett, mire Xántus a kialakult helyzet miatt lemondott. Utódja Kriesch János zoológus lett, aki Czimekkel folytatott harcába ellenfelével együtt belebukott. Az igazgató lemondott, a pénztárnokot menesztették. Utódja rövid időre Hegyessy Kálmán lett, majd miután a nagyobb támogatottság reményében az Állatkerti Részvénytársulat átalakult Állat- és Növényhonosító Társasággá, Berecz Antal lett az igazgató. Pénz azonban ekkor sem érkezett elég, az állatállományt járványok, télen pedig a madárházakat fosztogató ligeti rókák pusztították. 1873-ban végül Serák Károly borsodi kisbirtokos ülhetett az igazgatói székbe.
A „Serák-korszak”
Serák Károly több mint harminc éven át vezette az intézményt (1873–1906), amit egy utódja sem tudott felülmúlni. A birtokvezetésben nagy gyakorlatra szert tevő Serák rendbe akarta tenni a pénzügyi helyzetet, ezért rengeteg komédiást, mutatványost alkalmazott, sőt, kezdetben az év végi zárójelentések kozmetikázásától sem riadt vissza. Mivel – minden visszásság ellenére – eredményeket tudott felmutatni, 1875-ben már a főváros is hajlandó volt segélyezni a kertet. 1876-ban készült el Hauszmann Alajos tervei alapján az oroszlánok háza, és gróf Semsey Andor egy madárházat építtetett.
1884-től kezdve a hajdani állatkereskedő, Carl Hagenbeck „néprajzi mutatványai” is szórakoztatták a közönséget. E mutatványok során távoli népcsoportok mutatkoztak be, ami hasonló szenzáció volt abban az időben, mint az egzotikus állatok. Első alkalommal szingalézek jöttek 20 idomított elefánttal, de a nagyközönség megismerkedhetett a lappokkal és a sziúkkal is. Mivel a bevételek növekedtek, a vezetőség már arra is gondolhatott, hogy a honfoglalás ezredik évfordulójára méltóképpen felkészülhessen. 1890-től kezdve rengeteg új, különleges állatot vásároltak: például Jónást, az első nílusi vízilovat, és egy már akkor is ritkaságszámba menő szumátrai orrszarvút. Új jövevények voltak a kertben a közönséges csimpánzok és az orangutánok, az oroszlánfókák, a sörényes hangyászok és a fehérfarkú gnúk is. Mindkét elefántfajt bemutatták, sőt a körülbelül 2000 állat között majdnem minden medveféle is képviseltette magát.
A millennium környéki állattartás jellemzően a „menazséria-tartásmód” volt, amikor az állatokat szűk ketrecekben tartották és a múzeumokhoz hasonlóan mutatták be a nagyközönségnek. Ekkortájt még nem fordítottak kellő gondot a szakszerű táplálásukra, azonban már sort kerítettek a rendszeres állatorvosi ellenőrzésre.
1896-ban a látogatószám és a bevételek minden eddiginél magasabbra rúgtak. Ekkor egy teljes afrikai törzset is az állatkertbe költöztettek, mely nagy látványosság volt a maga idejében. Azonban ezt követően egy újabb mélyrepülés kezdődött. A jelképes bérleti szerződés a fővárossal lejárt, Budapest pedig nem óhajtott továbbra is ilyen méltányos díjat megállapítani. A magas bérleti díjat a lohadó lelkesedés miatt nem lehetett kitermelni – az utolsó nagyobb állatvásárlás 1898-ban történt.
Csőd és átépítés
Miután a főváros végül bezáratta a kert egyik legjövedelmezőbb, bár nem éppen profilba vágó egységét, az 1896-ban alapított Látványosságok Házát (más néven ősbudavárt), ami egy közönséges mulató volt, az állatkert pénzügyi helyzete csak romlott. 1907-ben csődeljárás indult, az Állat- és Növényhonosító Társaságot pedig felszámolták. A még mindig népszerű intézmény üzemeltetését végül ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter javaslatára átvette a főváros, amely szabályos árverésen vette meg a vagyont. Ekkor lett a kert neve Budapest Főváros Állat- és Növénykertje.
A fővárosi átvétel után elhatározták a kert átépítését. A városfejlesztő főpolgármester, dr. Bárczy István volt a fő patrónusa ennek a kezdeményezésnek. Az átépítés első lépéseként 1 212 000 aranykoronát biztosítottak az átépítés költségeinek fedezésére, majd kinevezték az állatkert új igazgatóját dr. Ráthonyi Zoltán állatorvos személyében, aki ezen tisztséget az átépítés alatt töltötte be.
Az átépítés irányítására megalakítottak egy tizenkét tagú bizottságot, melynek tagjai mind jó nevű zoológusok, botanikusok, építészek, közéleti személyiségek voltak. A bizottságot négy fő vezette, melynek dr. Bódy Tivadar alpolgármester volt az elnöke. Kovách Aladár a közönség igényeit juttatta érvényre, Lendl Adolf pedig a tudományos program kidolgozásáért volt felelős. A terv elfogadása után az összeget 4 millió aranykoronára emelték. A kert az átépítés miatt 1909–1912 között zárva tartott. A kert területéből átengedtek egy részt a mutatványosoknak, így az most már véglegesen különvált az állatkerttől. A megmaradt területen az állatokat úgy helyezték el, hogy az tükrözze a rendszertani viszonyaikat. Az állatkert mellé növénykertet is terveztek, hasonló koncepció szerint.
A bizottság tagjai tanulmányozták a korabeli állatkerteket és ennek eredményeképpen döntöttek úgy, hogy a Carl Hagenbeck-féle panoráma-kifutó (szabadkifutó) terveket kívánják ebben az állatkertben is megvalósítani. E terv keretében az állatok kifutóit vizes- és szárazárokkal választották el a látogatóktól. Két műsziklát is építettek, a látott újításokat felhasználva. A kis- és nagy-szikla vasbeton rácsszerkezetre épült, Végh Gyula tervei szerint.
Az állatkert régi épületeit elbontották és újakat emeltek a helyükön. Az új épületek egységet alkotva, de különböző stílusban épültek meg köszönhetően annak, hogy az építészek több generációt képviseltek. A főkapu és a keleties stílusú elefántház megtervezését Neuschloss Kornélra bízták. Az állatházak többségét (madárház, bölényház, szarvasház) pedig Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte, akik nem sokkal előtte tértek vissza Erdélyből, és munkájukhoz felhasználták az ott látottakat. A pálmaházat és az alatta található akváriumot, Räde Károly és Ilsemann Keresztély tervei alapján építették.
Mivel a régi állatkertből csak néhány állat maradt meg, gondoskodni kellett új, érdekes állatok beszerzéséről. Ez részben vásárlás útján történt, de a kert sok állatot ajándékba kapott. Kittenberger Kálmán, a neves vadászati szakíró például több állatot is gyűjtött az állatkert számára. Így került például Budapestre az állatkertekben akkor igen ritkán bemutatott földimalac is. A Khartumban, Szudán fővárosában vásárolt zsiráfok vonaton és hajón utazva jutottak el a magyar fővárosba, a Nyugati Pályaudvartól az állatkertig pedig kötőfékkel, lábon vezették őket. A vásárlással közel 2000 új állata lett az állatkertnek. Sok állatot ajándékba kaptak, például kapucinusmajmot. Az egzotikus vadállatokon kívül Magyarországon őshonos fajtákat is beszereztek.
A megújult kert megnyitása
Az újjáépített Állatkert 1912. május 20-án nyitott ki. A sajtóban Európa egyik legmodernebb állatkertjének nevezték, elsősorban az állattartás és bemutatás módja, az édes- és sós-vízi akvárium gyűjteménye miatt.
Az állatállomány igen gazdag volt: a korabeli állatkertek közül elsőként háromféle emberszabású majomfajtát (csimpánz, orangután, gibbon) is láthatott a közönség, de páviánok, tarka makik, mandrillok, vízidisznó, tarajos sül, medvék, macskafélék, rágcsálók és egyéb különleges állatok is részei voltak az állománynak. Hazánkban megtalálható állatfajtákat is bemutattak, mint például a gímszarvas, dámvad, őz vagy a szürkemarha. 1915-ben az állatkerti szaporulat már lehetővé tette, hogy állatóvodát is nyissanak.
A kert egyértelmű sikere ellenére az intézmény vezetősége további lehetőségeket keresett, hogy a látogatószám a későbbiekben se csökkenjen. Igyekeztek kiegészíteni a szórakozási lehetőségeket a kerten belül, ám a korábbi időszakok tapasztalataiból tanulva kerülték a vurstli-jellegű attrakciókat. Olyan programokat kínáltak, amelyek összeegyeztethetők voltak az ismeretterjesztéssel. Különlegességként a látogatók felülhettek a pónilovak, elefántok és tevék hátára, a barlangmoziban ismeretterjesztő filmeket vetítettek, és katonazenekar is szórakoztatta a nézőket. Még egy sziklavendéglőt is nyitottak.
A napi belépőkön kívül bevezették a bérleteket, ami elősegítette, hogy a kertnek kialakuljon egy visszatérő közönsége. A pénzügyi stabilitáson túl az intézmény vezetése a természettudományos ismeretterjesztést tűzte ki feladatául, amelynek keretében a Fővárosi Könyvtárral együttműködve egy kis könyvtári kirendeltséget helyeztek el a kertben a főkapu közelében, hogy a látogatók az ott tartózkodásuk idejére kikölcsönözhessék azokat. Az állatkert külön újságot indított Természet címmel.
Az első világháború idején
1914-ben kitört az első világháború, amely komoly nehézségekkel szembesítette Lendl Adolfot és munkatársait. A háború alatt az állatkert nem tudott megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt vásárolni az állatoknak, így elsősorban az egzotikus fajok pusztultak, míg a végén az egyszerű szalmát is nehéz volt beszerezni. Az akvárium lakóinak java része is elpusztult, hiszen tengervizet sem lehetett hozatni. A férfi állatápolók többsége a fronton harcolt, így a cég munkaerőhiányban is szenvedett, amelyet úgy próbáltak megoldani, hogy a fronton harcoló alkalmazottak családtagjait foglalkoztatták helyettük.
A háborús időszak alatt is jelentős volt a szaporulat, de a körülmények miatt az újszülöttek nem éltek sokáig. A török követség kérésének politikai okokból eleget téve átépítették az Elefántházat, mivel szerintük az egy mecsethez hasonlított.
A két világháború között
1919-ben Lendl Adolfot leváltották igazgatói tisztségéből, és helyére aligazgatóként Hilbert Rezső lépett, aki 1909 óta dolgozott az állatkertben, mint pénzügyi vezető. Az ő feladata volt, hogy a világháború miatt pénzügyi válságban levő állatkertet újra nyereségessé tegye. A főváros is anyagi gondokkal küzdött, így nem támogatta az állatkertet, ezért a kertnek saját forrásokat kellett teremtenie. Takarékosságból a park locsoló berendezéseit az állatkert saját kútjáról táplálták. Új állatok megvételére sem volt lehetőség, azonban a meglévő állomány jobb gondozásával elősegítették a szaporulatot, amelyek közül egyes egyedeket más állatokra cseréltek el. 1920 tavaszán a madaraknál megjelent a kolera, így sok elpusztult belőlük, az emlősöknél viszont jó eredményeket értek el a szaporítással.
A rendszeres szaporulatnak és a javuló pénzügyi helyzetnek köszönhetően sok új állatra tettek szert. Csere útján jutottak hozzá az elefánthoz, de zebrákat, jegesmedvét, fókákat is sikerült szerezniük. Egyszerre nyolc antilopfajtát is megtekinthettek a látogatók. A korábbi állatkerti könyvtárt is újjáélesztették. Nagy elismerést jelentett, hogy 1927-ben itt tartotta meg kongresszusát a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság, elsősorban az állatkert bölényvédelmi tevékenysége miatt. „Állatkerti előadások a tanuló ifjúság részére” címmel előadás-sorozatot tartottak az állatkertben. Szaktudósok oktatták a látogatókat.
Hilbert Rezső 67 éves korában, 1929 januárjában vonult nyugdíjba, ezért a főváros pályázatot írt ki az állatkert vezetésére, amelyet az akkor 46 éves Nádler Herbert nyert meg. Nádler hozzáfogott az állatkert átszervezéséhez, sorra felújították az állatházakat, az állatok biológiai igényeinek megfelelő teret biztosítottak számukra. ő vezette be a gímszarvasoknál a róla elnevezett kerítésformát, amely megakadályozza, hogy üzekedéskor a bika a tehénben agancsával kárt tegyen. Kiépítettek egy Afrika-társaskifutót az antilopok és a zebrák számára. Átépítették az akváriumot, és 1936-ra befejezték a majomházat, amely akkoriban rendkívül korszerűnek számított. Eközben sok állat szaporodott: oroszlánok, tigrisek, rénszarvasok, valamint több állatot is vásároltak, például japán óriásszalamandrát, csimpánzt, és hosszú idő után két zsiráfot.
A második világháború idején
A második világháború hatalmas károkat okozott a kertben. Az előző háborúban is előállt ellátási problémák és emberhiány csak a kisebbik gond volt, sajnos az Állatkert Budapest ostromakor a frontvonalba került. Súlyos bombatámadások érték, aminek következtében az állatok és az épületek java elpusztult. Az ostrom elvonultával a kiéhezett lakosság végzett az állatokkal. A háború előtt még 2500 példány élt a kertben, a háború végére 15 maradt életben, az Állatkert rettenetes képet mutatott. Az intézmény összes dolgozójának összefogása eredményeképpen a kertet 1945. május elsején újra megnyitották, miután a romokat eltakarították, és sikerült egy pár újabb állatra is szert tenni, amelyeket az egyetlen megmaradt Elefántházban szállásolták el. A háborút követő pár évben nagyon lassan folyt a helyreállítás, építőanyag hiányában. A kert állatállománya újra növekedni kezdett.
A Rákosi-rendszer alatt és a Kádár-korszakban
Nádler Herbert 1948-ban nyugdíjba vonult, s helyette – mint akkor minden intézményben – munkás igazgatót neveztek ki, Láng István cipőfelsőrész-készítőt. Láng után egy rövid ideig Károlyi József vezette az állatkertet.
1956 és 1967 között az állatkert vezetésével Anghi Csabát bízták meg. Még osztályfelügyelőként ő vizsgálta először behatóan a zsiráfborjak növekedését, a különféle zebrafajok és alfajaik csíkozatát, és indította el a törzskönyvezést az állatkertben. Tudományos alapokra helyezte a kert működését, számos tudományos kutatást indított. Kérte az Akadémiát és a fővárost, hogy az állatkert kapja meg a tudományos intézet besorolást — ezt 1956 nyarán meg is kapta. 1957-ben ismeretterjesztő füzetsorozatot indított Zoo Budapest címmel. E füzetek a kert lakóit és a kulisszák mögötti világot is bemutatták. Ez évben rendezték meg az első állatkerttörténeti kiállítást is. Munkája közben gazdag hazai és nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Az ő igazgatása alatt az intézmény ismét Európa egyik legmodernebb állatkertjévé vált, és az állatok beszerzését is tervszerűsítette. Az állatkertnek konvertibilis valutát kellett igényelnie, ezért új állatokat csak 1959-ben tudtak beszerezni. Kiemelkedő eredményeket értek el a nagymacskák és a vízilovak szaporításánál. A kutatások eredményeit először 1962-ben foglalták össze a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos lapjában, a Magyar Tudományban. 1966-ban ülte a centenáriumát az állatkert, ez alkalomból az ünnepséggel egy időben nemzetközi tudományos ülést is tartottak.
E jelentős alkalomból adták át a Rovarházat, állították helyre a Kis- és a Nagysziklát. A háborúban elpusztult régi Zsiráfház helyén újat építettek, majd 1965-ben az állatok is megérkeztek. Az eredetileg fából épült, a háborúban elpusztult Bölényház helyére vasbetonból emeltek újat.
Anghi Csaba 1967-ben nyugdíjba vonult, és Szederjei Ákos követte az igazgatói székben. ő folytatta a kert tervszerű fejlesztését, korszerűsítését. Elkészült a Teveház, a Vivárium, ahol gerincteleneket láthatott a közönség, és javították a dolgozók munkakörülményeit is. Az 1971-ben tartott Vadászati Világkiállítás egyes eseményeit az Állatkertben rendezték, és utána a kert több, kiállított állatot megkapott. Szederjei igazgatósága alatt kezdtek figyelmet szentelni az állatok mentális állapotára is.
1978-ban Holdas Sándor lett a kert igazgatója. Korszerűsítették a fűtésrendszert, a kokszról gázüzemű fűtésre álltak át. Átépítették, illetve felújították a Vidraházat, a Bagolyvárat és a Madárházat. 1987-ben nevezték ki Szijj Józsefet igazgatónak, ezután fejezték be az Emberszabású Majmok Házát. 1991-re, a megnyitás 125. évfordulójára felújították az elefántos főkaput és újjáépítették a Kenguruházat.
A rendszerváltástól napjainkig
Az 1990-es években az intézmény igazgatója Persányi Miklós volt, akinek az idején jelentős rekonstrukciók folytak, egyrészt a kert régi épületeinek felújítása, bővítése, másrészt új bemutató létesítmények építése. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott a kert népszerűsítése különféle programok, szórakozási lehetőségek által, amelyek egyúttal az ismeretterjesztést is szolgálták.
1998 májusában a Japán-magyar Baráti Társaság adományának is köszönhetően megnyílt a Bonsai pavilon, amely a kontinens első nemzeti gyűjteménye.[16] 1999-ben számos új, különleges faj érkezett a kertbe. Ilyen például az elefántcickány, a sivatagi róka, a fakó keselyű, vagy a tarvarjak, amelyek egy tenyészprogram keretében kerültek hazánkba. Abban az évben adták át a Kis-szikla oldalában az új fókamedencét is. 2000 májusában pénzdíjas fotópályázatot hirdetett a kert, a zsűriben a Fotóművészek Szövetsége is helyet kapott. A pályázatot kiállítás zárta. A kert már ekkor szerepet vállalt a környezetvédelemben, és egy kiállítás keretében szembesítette a látogatókat a hulladékok helytelen kezelésével, felhíva a figyelmet környezetünk megóvására. Júliusban megnyílt a világon akkor egyedülálló Lepkekert, ahol több száz pillangó között szabadon sétálhatnak a látogatók. Az év novemberében fejeződött be a Pálmaház kilenc évnyi rekonstrukciója is, melynek során az épületet az eredeti, 1912-ben átadott szépségében állították helyre, egyben bővítették a bemutatott növény- és állatfajok számát is.[18] 2001-ben az 1999 márciusában átadott, felújított Elefántház Europa Nostra-díjat kapott. A szervezet 1964 óta díjazza az épített nemzeti örökségek megóvását. A díjátadásra Maastrichtban került sor, a díjat Henrik dán herceg adta át. Az esemény alkalmából emléktáblát helyeztek el az épület falán.[19] A Pálmaház előtti 2500 négyzetméteres területen, hasonlóan az egykori kastélyparkokhoz, sövénylabirintust telepítettek. A sövény hossza több mint 500 méter, amely egyben csökkenti a zaj- és porártalmat.[20] A rendszerváltást követően az állatkert működési költségét közel azonos arányban fedezte az állami támogatás, valamint a kert saját bevétele. A folyamatos fejlesztések egyre népszerűbbé tették a kertet, jelentősen nőtt a látogatók száma, kedveltté vált az „örökbefogadás”, nőtt az adó 1%-át felajánlók száma, így 2001-ben a saját bevétel (mintegy 822 millió forint) több mint duplájára nőtt az állami támogatáshoz képest (mintegy 379 millió forint). 2002 augusztusában a Fővárosi Állatkert adott otthont a II. Magyarországi Zoopedagógiai Konferenciának, melynek keretében pedagógusok és egyetemi, főiskolai hallgatók tájékozódhattak a zoopedagógia és a fenntarthatóságra nevelés témakörében.
2003 májusában dr. Persányi Miklóst környezetvédelmi és vízügyi miniszternek nevezték ki. A főigazgatói teendőkkel ekkor az intézmény nyugalmazott gyűjteményi igazgatóját, dr. Bogsch Ilmát bízták meg, aki még ugyanabban az évben a főigazgatói tisztségre kiírt pályázatot is megnyerte. 2004 januárjában – hétvényi szünet után – újra megnyílt a korszerűsített és felújított tengeri akvárium, míg márciusban átadták a megújult „Vízparti élet” házát. Míg az előbbiben a tengeri, itt a folyami élővilágot mutatják be. Szeptemberben a felújított Majomház nyitotta meg kapuit. A teljes rekonstrukció 325 millió forintba került és amellett, hogy az átépítés során megőrizték a Kós Károly és Zrumeczky Dezső által megtervezett épület jellegét, korszerűsítették az állattartó tereket. Decemberben a világszerte elismert főemlőskutató, Jane Goodall tett látogatást a kertben, a Rügyek és Gyökerek nevű szervezet alapítójaként. 2005 májusában, az Íriszkedvelők Magyarországi Egyesületével közösen, itt rendezték meg az I. Magyarországi Nőszirom Kiállítást. Júliusban a Kis-szikla oldalában átadták az oroszlánfókák új medencéjét, melynek újdonsága, hogy üveg betekintőablakon át a látogatók figyelemmel kísérhetik a fókák víz alatti tevékenységét is.[24] 2006 júniusában ehhez kapcsolódva birtokba vehették a jegesmedvék is a kibővített lakhelyüket, így teljesen megújult a Sarkvidéki panoráma. Az átépítés során a fókák külső kifutója mintegy másfélszeresére, a jegesmedvéké pedig háromszorosára nőtt.
2007 májusa óta előbb megbízott, majd szeptember 1-jétől kinevezett főigazgatóként ismét dr. Persányi Miklós irányítja az Állatkertet. Ez év júliusában egy új bemutatóhelyet adtak át a közönségnek, a Pákásztanyát. Az épületben élethűen alakítottak ki egy pákász- és halásztanyát, ahol hazai halfajokat mutatnak be. A korábbi madárteleltető házat átalakították, és Xantus-ház néven augusztusban újra megnyitották. Az épületben Délkelet-Ázsia élővilága ismerhető meg. A megnyitón Jakarta és az Indonéz Köztársaság nagykövete is részt vett. A 280 milliós felújítási költséghez 78 millióval járult hozzá a főváros. 2008 a nagy átadások és újdonságok éve volt. Számos építkezést, felújítást fejeztek be, és ezekbe az új létesítményekbe új állatokat is beszereztek. A befejeződött munkálatok összesen 2,7 milliárd forintba kerültek, fővárosi beruházásként. Bővítették a programkínálatot is: állatbemutatókat, látványetetéseket, valamint a felnőtteknek hangversenysorozat tartottak. Új kifutót kaptak az emberszabású majmok, Afrika állatai számára létrehozták a Szavanna-kifutót, megújult a Nagy-szikla és újra megnyílt a Tejcsarnok is.[26] Az újonnan beszerzett állatok között volt a berber makákó, a Böhm-zebra, az ecsetfülű disznó, a Mhorr-gazella és a komodói sárkány is. Mindezek mellett megrendeztek egy nemzetközi tevekonferenciát, és Erőss Zsolt hegymászó himalájai képeit is bemutatták egy kiállítás keretében. 2009 márciusában az Állatkert valamennyi épületét és építményét műemlékvédelmi oltalom alá helyezték. Ezt megelőzően csak az épületek csak egy részének volt ilyen státusza és a többi csak műemléki környezetnek minősült. Ugyanez évben adták át a gyűrűsfarkú makik kifutóját, ahová a látogatók is bemehetnek, és hasonlóan a Lepkekerthez vagy a Pálmaházhoz, testközelből figyelhetik meg az állatokat. Júniusban megnyílt a korábban kenguruházként funkcionáló Mérgesház, ahol a mérget termelő vagy fogyasztó állatokat mutatják be, többek között ide került a komodói varánusz is. 2010 januárjában megnyílt az Ausztrál ház, amelyben a látogatók Ausztrália egyedülálló állatvilágával ismerkedhetnek meg. A műemléki oltalom alatt álló épület felújítása, átalakítása mintegy 55 millióba került, amelyet teljes egészében a kert teremtett elő. Ugyancsak 2010 folyamán került sor a Bölényház és a Zsiráfház eredeti tervek alapján történő visszaépítésére, de a kor követelményeinek megfelelően kialakítva. Az épületek a második világháborúban semmisültek meg, a 60-as években helyükre húzott épületeket most elbontották. Az építkezés során a fűtést úgy alakították ki, hogy a hőenergiát a Széchenyi gyógyfürdő termálvizéből nyerik. A beruházás értéke mintegy 412 millió forint volt. A Madagaszkár-ház megnyitására júniusban került sor, októberben pedig befejeződött a Nagy-tó és a Sziklakert felújítása, melyet a kert uniós támogatással tudott megvalósítani. Ez évben a Fővárosi Állatkert adott otthon az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége Botanikai szakcsoportjának 10., jubileumi konferenciájának, ahol 14 ország szakemberei folytattak tanácskozást. A kert két nőstény indiai oroszlánt is vásárolt, későbbi tenyésztési céllal. Ez azért kiemelt jelentőségű, mivel e fajból csak néhány száz egyed él a Földön.
Uniós és fővárosi támogatás segítségével 2011 folyamán átépül a Nagy-szikla. A tervek szerint belsejében Varázshegy-Életmúzeum néven komplex kiállító- és rendezvényteret alakítanak ki. A beruházás költsége több mint egy milliárd forint, melyből 3000 négyzetméteres interaktív kiállítást hoznak létre 17 teremben, amely télen is programot tud biztosítani a látogatóknak. Tervezett megnyitása 2012-ben várható.
Az eredetileg 1912-ben épült Tigrisházat átalakították, és 2011 júliusában mint India-ház nyitotta meg újra kapuit. Az ünnepségen az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete is részt vett. Az épület ad otthont az indiai tigriseknek és más, Indiában őshonos állatnak, valamint magában foglal egy kiállítást is, mely az indiai civilizációt mutatja be.
A Fővárosi Közgyűlés 2012 novemberében döntött az állatkert területének bővítéséről, amely a vidámparki területek felhasználásával történik meg. Mivel mind az állatkert, mind a vidámpark helyhiánnyal küszködött mindenképpen kényszermegoldás született, amely egyik intézmény területi szűkösségén oldani képes. A kert területi gondjainak orvoslását célzóan már korábban is zajlottak viták, a bővítéssel kapcsolatban azonban csak ekkor született jogerős határozat. Így az állatkert immár 17,3 hektárnyi területen folytathatja természetvédelmi, oktatási, szórakoztatási tevékenységét.
Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Fővárosi Állat- és Növénykert
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu
