Két éve az észak-olaszországi Novarában egy 14 éves lány kivetette magát az ablakon az utcára. Azután választotta önként a halált, hogy valaki egy házibuliban készült kompromittáló videót tett róla közzé a Facebookon. A felvételen az látszott, hogy a lány részeg. Később az is bebizonyosodott, hogy a lányt többen is megerőszakolták.
Nem ez volt az egyetlen hasonló eset. 2012 őszén egy kanadai tinédzserlány, Amanda Todd öngyilkossága rázta meg a fél világot. Ez volt az egyik legdurvább bizonyítéka annak, hogy a netes és a való világban elszenvedett zaklatás a kétségbeesésbe, végül a halálba kergethet valakit.
Amanda története 2009-ben kezdődött, amikor a lány – hogy barátokat szerezzen – webkamerán keresztül kezdett beszélgetni emberekkel. Egy férfi addig hízelgett neki, amíg Amanda fehérneműre vetkőzött a kamera előtt. A férfi ezek után azzal zsarolta Amandát, hogy az ismerőseinek és a családjának is elküldi a képeket, mert megszerezte a címüket. 2010 végén rendőrök keresték fel Amandát, mivel a fotók kikerültek a netre.
A lány összeomlott, gyógyszereket szedett, alkoholt ivott, mély depresszióba zuhant. A környezete nem volt támogató, az iskolában állandó gúnyolódás tárgya lett. Ezt követően magánéleti kudarcai és a nyilvános megszégyenítések miatt fehérítőt ivott, ám az édesapja időben rátalált. Amanda Facebook-üzenőfalát a történtek után ellepték a vegyszerek fotói, az ismerősei, osztálytársai „tippeket adtak neki”, hogyan menjen biztosra, hogy a következő öngyilkossági kísérlet sikerüljön.
VIDEÓ: Amanda Todd 2012 szeptemberében búcsúlevél helyett egy segélykiáltásnak beillő videót publikált, amelyben rendhagyó módon tudatta mindenkivel a történetét.
2012. október 10-én éjjel, miután a szülei elaludtak, konyhakéssel felvágta ereit. A szülők másnap hajnalban találták meg holttestét az ágyán, mellette a késsel és a búcsúlevelével.
Egy magyar ismerősöm ezzel egy időben viszont azzal büszkélkedett, hogy
alsó tagozatos, hatéves, általános iskolás unokája is fent van a Facebookon. Szülői segítséggel, valótlan életkorral regisztrálta magát.
A férfi úgy gondolta, haladni kell a korral, ez a jövő. Egyáltalán nem osztotta a környezete aggodalmait.
A facebookos kommunikáció lényeges elemekben különbözik a hétköznapi, személyes kontaktustól, és veszélyes lehet, ha ezekre nincs felkészülve a fiatal – figyelmeztet Cziglán Karolina pszichológus, pár- és családterapeuta. „Amit kitesz, azt minden ismerőse látja, sőt, a megosztások révén ismerősök ismerősei is. Ebből következik, ha egy rosszul meghozott döntés következtében
valami kínos kerül ki (például jópofának szán egy fotót, de kiderül, a kortárs csoport szerint inkább ciki), futótűzként jut el mindenkihez a híre. Sokkal gyorsabban, mintha egy buliban vagy az osztályban mondott volna valami cikit:
akkor a jelenlévők talán kinevetik, lehet, hogy még pletyka is lesz belőle, de kisebb a kár.
Ráadásul a hétköznapi életben az ember referenciacsoportjai (azok a csoportok, ahová tartozik, és amelyek fontosak számára) némileg elhatárolódnak. „Van egy osztályközösség, esetleg szabadidős közeg, a család stb. Ha a fiatal az egyik helyen tesz valamit, nem szivárog tovább a többi csoportba. A közösségi oldalon sokkal inkább átjárhatók a határok, így pillanatok alatt értesül a sakk-körből származó ismerős és az unokatestvér is, milyen megjegyzést tett az osztálytárs. Az ember kevésbé tudja védeni a privát szféráját, lehet, hogy egy szakítás részletei a szülők szeme előtt zajlanak. Ez ellen tudatos, megfontolt használat jelenthet védelmet, de erre még nem minden kamasz érett – ha csak nem készítik fel rá. A szülőknek ebben van komoly feladatuk” – hangsúlyozza Cziglán Karolina.
A Facebook korábbi szabályzata szerint csak 15 éves kortól lehetett regisztrálni. Persze sokan próbálták meg kijátszani a rendszer éberségét, és hamis adatokkal alakítottak ki személyes profilt. 2011-ben naponta 20 ezer felhasználót zártak ki a közösségi oldalról. 2012-ben – tömegnyomásra – úgy döntöttek, 13 évre szállítják le a korhatárt. Mark Zuckerberg akkoriban úgy nyilatkozott, hogy még lejjebb kellene szállítani az életkorra vonatkozó előírást.
„Nem hiszem, hogy jó ötlet, nem szabad lejjebb vinni a korhatárt” – reagált a felvetésre Sherry Turkle, az MIT egyik pszichológusa. Kifejtette, hogy a fiatalok elméje számára a folyamatos közösségi jelenlét, a reputáció fenntartása megterhelő feladat, és a kiskamaszoknak a játszótéren a helyük.
A kutató saját vizsgálataira alapozva már akkor, 2012-ben arra figyelmeztetett, hogy rengeteg gyereknek van profilja hamis adatokkal. Sőt,
a 9-12 évesek nagy része (majdnem 70 százaléka) szülői segítséggel szegte meg a közösségi oldal szabályzatának életkorra vonatkozó pontját.
Terepmunkát is végzett, amelyből kiderült, hogy a szülők még akkor sem tudják teljesen kontrollálni, mint csinál a gyerekük a képernyő előtt, ha odafigyelnek rá.
Ebben a videóban tinédzserek olvassák fel olyan tinik utolsó Facebook-posztjait, akik később öngyilkosok lettek:
„A kamaszkor különösen kiszolgáltatott időszak, mert ekkor válik sokkal fontosabbá a kortárs csoport véleménye” – erősíti meg Cziglán Karolina pszichológus az MTI kutatójának szavait. A szakember szerint sokan éppen azért osztanak meg képeket és információkat magukról, hogy megkapják a vágyott pozitív visszajelzést, megerősítést.
„Ez különösen húsba vágó, ha úgy érzi a fiatal, a valós életben hiányt szenved belőle, és a közösségi oldalon próbálja meg ezt kompenzálni. Azonban nem mindig jön a várt eredmény: ha lájkolás helyett érdektelenség vagy kellemetlen hozzászólás a válasz, attól bárki komolyan elkeseredhet. Olyan példát is hallottunk már, hogy valakinél az öngyilkosság előtt az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy nem érkezett megfelelő mennyiségű like a nagy reményekkel feltöltött fotójára. Természetesen egy egészséges önértékelésű fiatalt egy ilyen esemény nem fog idáig juttatni, de ha komoly önértékelési konfliktusai vannak, azt tovább mélyítheti.”
Itthon megoszlanak a vélemények a közösségi oldalakról. Van olyan család, ahol a szülők kitartóan ellenállnak és sem okostelefont, sem táblagépet nem vesznek kamaszkorba lépett gyermekeiknek. A Facebookon nem regisztrálhatnak, a szülők közül csak egyikük, a munkája miatt használja a közösségi oldalt. Van olyan család, ahol vásároltak a gyerekeknek saját mobileszközt, ám a szülők igyekeznek korlátok közé szorítani a használatát. Például azzal, hogy csak meghatározott időben és csak bizonyos ideig lehet rajtuk lógni.
„Egy 13-14 éves gyereknek még nem kell, hogy felnőtt értelemben vett magánélete legyen” – mondja az egyik anyuka. Ismerek olyan családot is, ahol esténként mindenki a konyhaasztalon hagyja a telefonját, táblagépét, hogy senki se essen kísértésbe elalvás előtt. És természetesen vannak, akik bármiféle korlátozás nélkül hagyják, hogy a gyerekeik hosszú órákon át facebookozzanak. Amíg a társaságukban vagyok, kamaszfiuk ki sem látszik az okostelefonból, nem beszélget senkivel.
Mi a tanárok véleménye a Facebookról? Egységes álláspontot ők sem alakítottak ki. A fiatalabbak egyre többször vonják be a közösségi médiát oktatási célokra. Balaton József történelemszakos tanár, akit nemrégen bemutattunk nektek, Facebook-oldalt üzemeltet. A „Jocó bácsi világa” oldalnak több ezer rajongója van.
Az idősebb tanárok viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy sok megtévesztő, tudományos és történelmi alapot nélkülöző, ám tudományosnak beállított tartalommal találkozhattok a neten. Szerintük ezek nem a tanulást szolgálják, nem nyújtanak hasznos információkat.
Hogyan lehet okosan használni a Facebookot? Hogyan védhetitek meg magatokat a zaklatástól? Hogyan kerülhetitek el, hogy olyasmit posztoljanak rólatok, ami kellemetlen helyzetbe hozhat titeket? Dr. Hídvégi Márta pszichológus, online-pszichológus összegyűjtötte a leghasznosabb tippeket a rázós ügyek elkerüléséhez.
1. Alakítsatok ki kis csoportokat a baráti körötökből, kreatív, vicces, jópofa dolgokat posztoljatok egymásnak, versenyezzetek, hogy ki tud szellemesebb ötletekkel, képekkel előállni!
2. Kerüljétek az ismeretlen emberekkel való cseteléseket, mert kihasználhatnak, becsaphatnak benneteket!
3. Alakítsatok zárt közösségeket az általatok megbízható ismerősökből, és elsősorban velük osszátok meg a napi élményeiteket, bánataitokat, érzéseiteket, ott kérjetek egymástól tanácsot!
4. Soha ne tegyetek másokra nyilvánosan negatív megjegyzéseket, ne csúfolódjatok, ne áruljátok el mások titkait, mert azok a megbántott ismerősök, emberek százszorosan visszaadják nektek, kellemetlen helyzetekbe hozhatnak Benneteket, és akkor kezdődik a kétségbeesés, a szomorúság, a depresszió.
5. Az első bántó jelre, gyanús jelzésre figyeljetek fel, és keressetek egy felnőttet, akiben megbíztok (szülők, tanárok, felnőtt testvérek), és kérjetek tőlük segítséget.
6. A neten sok-sok segítő, tanácsadó, sőt személyiségfejlesztő,önismeretet növelő oldal is van, amelyek böngészése érdeklődést kelthet bennetek, sőt élvezettel követhetitek, kitölthettek teszteket. Ezeket az oldalakat azután ajánlhatjátok a társaitoknak is.
Ha hasznosnak érezted ezt a cikket, nyomj egy lájkot vagy oszd meg a faladon!
