Azt mondta: „Nagyon szeretlek, de tudom, hogy ez a nő is legalább ennyire imád téged, és szeretne eltölteni veled egy kis időt!”
21 év házasság után, a feleségem azt akarta, hogy menjek el egy másik nővel moziba, majd vacsorázzunk meg kettesben. Azt mondta: „Nagyon szeretlek, de tudom, hogy ez a nő is legalább ennyire imád téged, és szeretne eltölteni veled egy kis időt!”
Nem tudtam mire vélni a dolgot, mindaddig, amíg ki nem derült, hogy a másik nő az édesanyám volt.
19 éve özvegy volt, és a munkám, gyerekeim miatt csak nagyon ritkán tudtam látogatni őt.
Aznap este felhívtam őt és megkérdeztem van-e kedve eljönni velem egy moziba, majd beülni vacsorázni egy étterembe. „Mi a baj? Van valami gond?” – kérdezte.
„Úgy gondoltam, hogy jó lenne egy kis időt kettesben töltenünk.” – válaszoltam. „Csak mi ketten!” Egy pillanatra elgondolkodott, majd „Nagyon szeretném!” –mondta.
Ahogy a háza felé tartottam az autóval, hogy felvegyem, egy kis idegesség lett úrrá rajtam. Amikor megérkeztem, láttam rajta, hogy ő is legalább ennyire feszült a randink miatt. Mintha az első randevúnkra készülnénk.
Az ajtóban várt szépen elkészített frizurával, és abban a ruhában, amit legutóbb az utolsó közös házassági évfordulójukon hordott, amikor még édesapám élt. Rám mosolygott, úgy ahogy csak egy angyal képes! „Mondtam a barátnőimnek, hogy randira megyek a fiammal.” –ezzel beszállt az autóba. „Nagyon várják már, hogy elmeséljem milyen volt.”
Megérkeztünk az étterembe, ami nem volt túl elegáns, inkább hangulatos és meghitt. Az édesanyám úgy fogta a karom befele menet, mintha ő lenne a First Lady. Nagyon büszke volt. Leültünk és felolvastam neki az étlapot. A szemei már rosszak voltak és nem tudta volna elolvasni azokat a kicsi betűket. A vacsora felénél, ahogy felnéztem azt láttam, hogy bámul engem.
„Annak idején, amikor még kicsi voltál, mindig én olvastam fel neked az étlapot.” – mondta.
„Itt az ideje, hogy te csak pihenj, én pedig viszonozom mindazt amit akkor tettél.” – válaszoltam.
A vacsora során nagyon sokat beszélgettünk. Semmi konkrét dologról, csak a mindennapjainkról. Annyira sokat, hogy a filmet, amit néztünk volna le is késtük. Később amikor megérkeztünk a házához, azt mondta:
„Nagyon szívesen elmegyek veled újra randizni, de csak ha engeded, hogy én hívjalak meg!”
„Milyen volt a vacsora?” – kérdezte a feleségem amikor hazaértem. „Nagyon szuper! Sokkal jobb mint amit el tudtam volna képzelni!”- reagáltam rögvest.
Néhány nappal később az édesanyám meghalt. Gyenge volt már a szíve. Annyira hirtelen történt, hogy nem tudtam semmit tenni ellene. Nem sokkal később, kaptam egy borítékot, abból az étteremből, ahol vele vacsoráztam.
A megjegyzésben szerepelt: „Én fizettem ki a számlát előre. Nem voltam benne biztos, hogy ott tudok-e lenni, de ennek ellenére két helyet lefoglaltam. Az egyiket neked, a másikat a feleségednek. Soha nem fogod megtudni, mennyire fontos volt nekem az az este! Szeretlek fiam!”
Abban a pillanatban megértettem, hogy mennyire fontos az, hogy kimondjuk „SZERETLEK” még időben, és hogy a szeretteinkkel töltsük az időnket, amikor csak lehet, addig, amíg van rá lehetőségünk. Semmi sem olyan fontos az életben, mint a család! Add nekik az idődet, szeresd őket, és mond is el nekik, addig amíg még megteheted!
Forrás: tudnodkell
