A zöld veltelini a soproni borvidék fő fehérszőlő fajtája. Valószínűleg osztrák eredetű, Ausztria területének egynegyedén termesztik ezt a fajtát.
Szinonim név: Grüneő Muskateller, Grüner Veltliner, Valtelin blanc, Ranfol blanc, Ranfol weisser, Ranfol bianco, Veltelinske zelene, Veltelinski zelenij.
Származása: feltehetően osztrák fajta, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.
Termesztési értéke: középérésű, bőtermő, termésátlaga 10-15 t!ha középerös növekedésű, államilag elismert ( 1956) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt igényes, közepesen fagytürö, szárazságra érzékeny, rothadásra mérsékelten hajlamos, zöldmunka iránti igénye közepes. Bora kellemes illatú, gyakran fűszeres zamatú, tüzes, általában harmonikus, néha kissé kemény minőségi fehérbor. Klónjai: 133, K. 5, La. 10/83.
Felhasználási aránya 1973-1997 között: 3,43 %, az utóbbi években jelentősen csökkenő, telepített terület 2648,4 ha.
A hajtás: elterülő.
A vitorla: nyitott, lapított, zöld, gyapjas, levelei domborodók.
A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, pókhálós, pontozott, alig hamvas.
A levél: kerek, középnagy, olyan hosszú mint szeles, széle lefelé hajló, sima-hóIyagos, szövete nehezen szakadó, fűzöld, alig fényes, nem zsíros, osztott, karéjainak száma 5; vállöblének alakja és alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk kerekített; a levél széle csipkés, sekélyen bemetszett; felszíne , pókhálós, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete zöld; a levélnyél barnászöld, csupasz, alig mintázott, rövid.
A fürt: ágas vagy vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 140 g; a bogyó gömbölyded, zöldesfehér, kicsi, átlagtömege 1,7 g; pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze semleges; héja középvastag, szivós. Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Zeus.
Forrás: www.vithor.hu
Cím: Apácatorna –
Tel:
E-mail:
Web: www.vithor.hu
