Az utóbbi években egyre több jel utal arra, hogy a hazai méhészetek új, komoly fenyegetéssel néznek szembe: az ázsiai lódarázs. Nem csupán potenciális veszélyről van szó – már most is súlyos pusztítást okoz, amely nemcsak a méhcsaládokat, hanem a beporzást és az egész agráriumot veszélyezteti.
Ez a faj nem egyszerűen versenytárs az őshonos rovarfajokkal: aktív ragadozó, amely a saját túlélését garantálandó méheket fogyaszt. Egyetlen ázsiai lódarázs akár napi 50 méhet is elpusztíthat, ha a körülmények kedvezőek. Ha nagy kolóniákká szerveződnek, a veszteségek exponenciálissá válhatnak.
A helyzet már olyan súlyos, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület országos megfigyelőhálózatot indított több ezer méhészet bevonásával. Cél: idejében felismerni, ha a rovar megjelenik egy új területen, és gyorsan reagálni. A MATE kutatói pedig morfológiai és viselkedési vizsgálatokkal igyekeznek feltérképezni, mennyire képes dominálni az ázsiai lódarázs az őshonos rokonával szemben.
Az elleni védekezés nem könnyű: az ázsiai lódarázs felismerése finom megkülönböztetést igényel (szín, potroh csíkozottság, lábvégek, mérete). A méhészek számára létfontosságú, hogy csapdákat telepítsenek, rendszeresen ellenőrizzék a kaptárakat, és gyanús esetben azonnal szakértőhöz forduljanak.
Ha nem sikerül hatékonyan beavatkozni, a következmények nem állnak meg a méhészeteknél: a beporzás zavara gyümölcsösökben, szőlőkben is megmutatkozhat. A természetes egyensúly felborulása, a terméskiesés mind olyan ár, amit nem engedhet meg magának sem az önellátásban, sem az élelmiszeriparban működő gazdálkodás.
