Oroszország
Föderáció (oroszul: Российская Федерация, Rosszijszkaja Fegyeracija) vagy röviden Oroszország (Россия, Rosszija) Európa keleti részétől Észak-Ázsia (Szibéria) keleti partjáig, a Csendes-óceánig terjedő ország. A Föld legnagyobb területű állama, atomhatalom. Fővárosa Moszkva.
Fekvése, határai
17 075 400 km²-es területével a világ legnagyobb országának számít, majdnem kétszer beleférne Kanada vagy az USA; Magyarország területének több mint 180-szorosa. Lakóinak száma szerint a kilencedik legnépesebb (Kína, India, az USA, Indonézia, Brazília, Pakisztán, Banglades és Nigéria után). Fennhatósága alá tartozik a Kalinyingrádi terület nevű exklávé is.
Szárazföldi szomszédai: Norvégia, Finnország, Észtország, Lettország, Fehéroroszország, Ukrajna, Grúzia, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kína, Mongólia, Észak-Korea, Kalinyingrádi területének pedig Litvánia és Lengyelország.
Oroszország legtávolabbi pontjai 8000 km-re vannak egymástól (a Föld felszínén mérve). Ezek a pontok: északnyugaton a Lengyelországgal közös határt képező (60 km) földnyelv, amely elválasztja a Gdanski-öblöt a Visztulától; és a délkeleti Kuril-szigetek, néhány kilométerre a japán Hokkaidó-szigettől.
Oroszország 11 időzónát fed le.
Északon végignyúlik Eurázsia legnagyobb részén, ezenkívül sarki terület is tartozik hozzá. A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kis népsűrűséggel, viszonylag kis gazdasági szereppel, de nagy méretei miatt hihetetlen éghajlati változékonysággal rendelkezik.
Különleges pontok
legészakibb pontja: Fligely-fok, Rudolf-sziget, Ferenc József-föld (81°52’N)
legdélibb pontja: Bazardüzü Dag, Dagesztán
legnyugatibb pontja: Normeln határőr őrs, Visztula-földnyelv, Kalinyingrádi terület (19°38’E)
legkeletibb pontja: Diomede-szigetek, Bering-szoros
legmagasabb pontja: Elbrusz, Kaukázus (5633 m)
Földrajz
A hatalmas távolságok miatt változatos a domborzat, az éghajlat, a növényzet és a talaj. A kelet-európai síkságon északról délre egymást váltják sorban a tundra, tűlevelű erdők (tajga), vegyes és lombhullató erdők, sztyeppe, és félsivatag a Kaszpi-tenger vidékén, mivel a növényzet változása tükrözi az éghajlat változását. Szibériában hasonló sorozat van.
Domborzat
Partjai, szigetei
Oroszországnak rendkívül hosszú, 37 000 kilométeres partvonala van a Jeges-tengerrel (vagy Északi-sarki-óceánnal) és a Csendes-óceánnal, illetve ezek melléktengereivel, valamint az Atlanti-óceán különböző melléktengereivel, emellett gyakran szintén tengerpartnak tekintik a Kaszpi-tenger partját is, földrajzi és nemzetközi jogi tekintetben egyaránt.
A Jeges-tengerhez tartozik a Barents-tenger melléktengerével, a Fehér-tengerrel, továbbá a Kara-tenger, a Laptyev-tenger, a Kelet-szibériai-tenger és a Csukcs-tenger.
A Csendes-óceánhoz tartozik a Bering-tenger, az Ohotszki-tenger és a Japán-tenger, a Kuril-szigetek és Kamcsatka délnyugati partjai pedig az óceán főtömegével érintkeznek.
Az Atlanti-óceán közvetett melléktengerei a Fekete-tenger melléktengerével, az Azovi-tengerrel, illetve a Balti-tenger.
A legnagyobb orosz szigetek: Novaja Zemlja (Új-föld), Ferenc József-föld, Új-szibériai-szigetek, Vrangel-sziget, a Kuril-szigetek és Szahalin. Kisebb szigetei vannak a Balti-, Fekete- és a Kaszpi-tengeren.
Szárazföldi területei
Szibériai tajga
Oroszország felszíne nagyon változatos. Területének nagy részét óriási síkságok borítják. Fő tájegységei:
A Kelet-európai-síkság vagy Orosz-síkság: Oroszország európai részén fekszik, dél felől a Kaukázus, keletről az Urál választja el a Nyugat-szibériai-alföldtől. Csak kevés helyen éri el a 300 méteres magasságot. Mezőgazdaságilag igen termékeny vidék, de ásványkincs-lelőhelyekben is gazdag.
Északnyugati részén a Kola-félszigettel és Karéliával határos. A Kola-félsziget geológiailag a Balti-pajzshoz kapcsolódik. A jég lecsiszolta a kőzetét és keskeny vonulatokat hozott létre. A mélyedésekben tavak helyezkednek el. Legnagyobbak az Onyega és a Ladoga, melyeket tektonikus süllyedés hozott létre. Az Onyega-tó és az Urál között óriási kiterjedésű síkság fekszik morénavidékekkel.
Északi részén tundravidékek jellemzőek, ettől kissé délebbre már erdős hátságok fekszenek: Szmolenszk–Moszkvai-hátság, Balti-hátság.
Középső és déli részének nagyobb tájegységei: Voliny-Podóliai-hátság, Dnyeper menti síkság, Közép-orosz-hátság, Volga menti hátság, Oka–Don-síkság.
Keleten az Obscsij szirt és az Elő-Urál magasabb fekvésű területei fekszenek.
Legdélebbi területe a Fekete-tengeri-síkság és a Kaszpi-mélyföld. A mélyföldön kiterjedt sós tavak helyezkednek el, mint az Elton-tó vagy a Baszkuncsak-tó.
Az Urál-hegység: választja el Európát Ázsiától, keleti lábánál van a kontinensek határa. A Jeges-tengertől a Kazah-sztyeppéig, észak-déli irányban 2000 km hosszan magasodik. Szélessége 50–170 km között mozog. A hegységet 300-400 méteres hátságok tagolják. Átlagos magassága 600 méter körül alakul, legmagasabb hegye az 1894 méter magas Narodnaja Gora a hegység északi részén. Sok ásványkincslelő hellyel rendelkezik. Négy kisebb tájegységre osztható: a Poláris-Urál, az Észak-Urál, a Közép-Urál vagy Érces-Urál és Dél-Urál.
A Kaukázus: Oroszország déli vidékét a Fekete-tengertől a Kaszpi-tengerig fiatal lánchegység foglalja el, mely két nagyobb vonulatból áll: a Nagy-Kaukázus és az Elő-Kaukázus vagy Kis-Kaukázus. Hatalmas kiterjedésű, Oroszország legnagyobb területű hegysége kb. 440 000 km²-rel. Komplikált geológiai struktúrája van. A Nagy-Kaukázus ma is gyűrődik, mozgását vulkáni tevékenység és földrengések követik. Központi részén kialudt tűzhányók sorakoznak, mint az Elbrusz, Oroszország legmagasabb pontja (5633 m), a Kazbek (5043 m), vagy a Dih-Tau (5198 m). Centruma kristályos kőzetekből épül fel, külső vonulatai pedig inkább üledékes kőzetekből állnak. Három nagyobb vonulata a Nyugati-Kaukázus, a Magas-Kaukázus és a Keleti-Kaukázus. A Kaukázus láncai főleg nyersanyagokat és kőszenet rejtenek.
Szibéria
A Nyugat-szibériai-alföld: az Uráltól keleti irányban a Jenyiszej folyóig húzódik, így a világ legnagyobb sík alföldi vidéke. Északi határa a Jeges-tenger, dél felé a Kazah-hátságig és az Altajig terpeszkedik. Észak felé lejtő terület, folyói majdnem mind az Ob vízgyűjtő területéhez tartoznak. Tundrás, tajgás és erdős sztyeppés, változatos táj sok kis tóval. Fűtőanyagok és ércek lelőhelye.
A Közép-szibériai-fennsík a Jenyiszej és a Léna között terül el. A Lénától kelet felé a Kelet-Szibériai-hegység vonulata emelkedik, mely több hegyvonulatból áll a hegyek magassága 2300–3200 m között váltakozik. Tagjai: az Altaj-hegység, melynek legmagasabb pontja a Beluha (4506 m), a Kolima-hegység, a Cserszki-hegység. A Kamcsatka-félsziget hegysége, mely a Pacifikus-hegységrendszer tagja, aktív vulkánjairól híres. Körülbelül 160 vulkánja közül 28 működik. Legmagasabb a Kljucsevszkaja-szopka 4750 méterrel, az Avacsinszkaja-szopka (2738 m), a legaktívabb a Karimszkij-vulkán.
Közép- és Kelet-Szibériától déli irányban további hegyvidékek csatlakoznak kelet felé és nyúlnak a Csendes-óceánig, ezek: a Szajáni-hegység, a Jablonovoj-hegység és a Sztanovoj-hegység.
Vízrajz
Oroszországban mintegy 200 000 tó van. Legnagyobb tavai: a Bajkál-tó (31 500 km²) , a Ladoga-tó (18 400 km²) és az Onyega-tó (9890 km²).
A Kelet-európai-síkság északi táján, a Nyugat-szibériai-alföld egyes részein és Északkelet-Szibéria területén hatalmas mocsárvilágot láthatunk.
Folyói:
Leghosszabb folyói Szibériában és a Távol-Keleten húzódnak, a fő folyók nagyság szerinti sorrendben: Ob, Amur, Léna, Volga, Jenyiszej. Több folyója fontos szerepet játszik, mint vízi út vagy energiaforrás, így a Don, a Narva, a Daugava, a Pecsora, a Kubány és a Tyerek.
Csatornái:
Mesterséges csatornarendszere, víziút-hálózata a Szovjetunió korszakában épült fel, az 1930-as évektől kezdődően. Moszkvát ezért 5 tengerről is el lehet érni vízi úton. Legfontosabb hajózható csatornái:
Fekete-tenger–Balti-tenger-csatorna (1933, 227 km)
Moszkva–Volga-csatorna (1937, 128 km)
Volga–Don-csatorna (1952, 101 km)
Pecsora–Káma-csatorna – a Volga vízhozamának növelésére, a Kaszpi-tenger vízszintjének apadása ellen építették.
Éghajlat
Az Oroszországi Föderáció éghajlatának kialakulására néhány meghatározó tényező volt hatással. A hatalmas méretek, sok területnek a tengertől való jelentős távolsága miatt a kontinentális éghajlat az uralkodó. Északon szubarktikus éghajlat a jellemző. Az ország déli részének hegységei megakadályozzák a meleg légtömegek beáramlását az Indiai-óceán felől, a nyugat és észak felé nyitott síkságok kiteszik az országot az arktikus (sarkvidéki) és az óceáni befolyásoknak. Emiatt az ország nagy részén csak két évszak különül el világosan: a tél és a nyár; a tavasz és az ősz rövid ideig tart. A leghidegebb hónap a január (a tengerparton a február), a legmelegebb általában a július.
Oroszország négy éghajlati övezetben fekszik: arktikus, szubarktikus, mérsékelt és szubtropikus; a legkiterjedtebb a mérsékelt övezet. Szubtropikus éghajlata egy kis területnek van a Fekete-tenger partján, Szocsi környékén.
Télen a hideg szárazföldi légtömegek miatt magas légnyomású területek alakulnak ki az ország belső területein; a január közepi légnyomás Szibéria déli részén 1040 millibar; ettől a területtől nyugatra terjed Oroszország határai mentén Kazahsztántól Ukrajnáig. A magas légnyomású területeken Oroszország európai részén a délnyugati szelek dominálnak, Szibéria nagy részén a déli szelek, a Távol-Keleten az északnyugati szelek uralkodnak. Nyáron fordított a helyzet; a szárazföld belsejében a légtömegek felmelegszenek, és az ország ázsiai részén alacsony légnyomású területek alakulnak ki, ezért a nyári szélirány a téli ellentéte; Oroszország európai részén nyáron általában északnyugati szelek fújnak, Szibériában északi, a Távol-Keleten délkeleti az uralkodó szélirány.
Növény- és állatvilág
Növény- és állatvilága övezetes, északról délre haladva:
Tundra: Főként mohák,zuzmók nőnek, de a déli részen már a törpe cserjék (nyír, fűz) is megjelennek. Nyáron madárseregek lepik el a tundrát. Jellegzetes állatai a rénszarvasok és a lemmingek;
Erdős tundra: A Föld legnagyobb kiterjedésű fenyő-őserdeje. Itt él a hóbagoly és a sarki róka;
Tűlevelű erdők (tajga) és lombos erdők: lucfenyő, szibériai lucfenyő, kamcsatkai jegenyefenyő, szibériai jegenyefenyő, vörösfenyő stb. Ligetszerű foltokat alkot a fenyők között a nyír- és a nyárfa. A fenyők között hatalmas tőzegmoha lápok alakulnak ki. Nyáron szúnyogok milliárdjai élnek itt. Az erdők állatvilága gazdag: prémes állatok (coboly, nyérc, hermelin, vidra, hód), ragadozók (barna medve, hiúz, farkas) és rágcsálók egyaránt élnek itt;
Erdős sztyepp: északon a vegyes erdő, délebbre a lombhullató erdő a természetes növénytakaró. Állatai a rágcsálók, az őz, a vaddisznó és a védett területeken az európai bölény;
Sztyepp: Növényzete a füves puszta. Az állatvilágot sokféle rágcsáló (egér, pocok, ürge, hörcsög, mormota), a madarak (daru, túzok) és a ragadozók (róka, farkas) képviseli;
Félsivatagi: szárazságtűrő gyér növényzet tengődik: például a só tűrő üröm, a tevetövis. Az állatvilág is alkalmazkodik a szárazsághoz és a hőséghez (hüllők, sivatagi ugróegér).
Környezetvédelem
Oroszországban súlyos gondot okoznak a szovjet típusú iparosítás máig ható következményei. Az egykori ipari területek igen szennyezettek, veszélyeztetve az ott élők egészségét.
Nemzeti parkjai
A Nemzeti Parkokat a Természeti Erőforrások Minisztériuma kezeli.
Természeti világörökségei
Az Altaj Arany-hegyei
Bajkál-tó
Kamcsatka
Komiföld őserdői
Nyugat-Kaukázus
Putorana-fennsík
Szihote-Aliny
Vrangel-sziget
Uvsz Núr-medence (Mongóliával közös)
Történelem
A kijevi Rusz és előzményei
A keleti szlávok a népvándorlás korában húzódtak északra, az erdőkbe, amelyek biztonságosabbak voltak a nyílt síkságnál. Ott sok évszázadon keresztül, lassan magukba olvasztották a finnugor népek többségét. A mai Oroszország magját a 8. században harcias skandináv kereskedők, a varégok alapították. 862-ben Ruszik (Rurik), a varégok egyik törzsének feje, államot alapított Novgorodban, az új állam neve Rusz (Oroszország) lett. Ez elég erős volt ahhoz, hogy dél felé terjeszkedve a sztyeppe szélére, Kijevbe tegye át székhelyét.
A kijevi Rusz virágkora a 10. és 11. század volt. Felvette az ortodox kereszténységet. Uralkodói szoros családi és politikai kapcsolatban álltak az Árpád-házi királyokkal. A későbbiekben részfejedelemségekre bomlott és a tatárjárás idején, 1240-ben végleg elbukott.
A 11–12. századok nagy változásai a Kijevi Ruszra is gyökeres hatással voltak. A kunok támadása, és a keresztes hadjáratok hatására a mai Ukrajna területéről kétirányú vándorlás indult. Ekkor vált szét a kisorosz és a nagyorosz azaz az ukrán és az orosz nép. A keletre, északkeletre vonuló nagyorosz törzsek fokozatosan elfoglalták az Felső-Volga vidékét, gyarmatosították ezt a finnugor törzsek által lakott térséget. A gyarmatosítás nem erőszakos eszközökkel történt a nagy terület gyenge lakosságmegtartó képességének következtében könnyen találtak az orosz gyarmatosítók a letelepedéshez helyet.
A moszkvai állam
Nem került minden orosz fejedelemség tatár uralom alá. Kijev bukásával egy időben Novgorod képes volt visszaverni a Német Lovagrend támadását, és a tatár uralmat is elkerülte. Mégsem Novgorod lett az újkori orosz állam bölcsője, hanem Moszkva. Pedig Moszkva fejedelme az Arany Horda kánjának vazallusa volt még sokáig. Lassanként mégis képes volt saját uralma alatt egyesíteni az orosz fejedelemségeket.
Elterjedt felfogás szerint a tatár uralom torzította el az orosz fejlődést, akkor tért el az általános európai fejlődési úttól. A korábbi időszakok kezdetleges önkormányzatai megsemmisültek, a személy jogának fogalma értelmezhetetlen volt abban a társadalomban.
Oroszország első cárja (királya) Rettegett Iván volt. Sokat tett az ország katonai erejének növelése érdekében és megkezdte azt a külpolitikát, amely a legújabb korig folyamatosan kimutatható: kijutni a meleg, jégmentes tengerre. Ez a törekvés hajtotta a szibériai terjeszkedést is. Rettegett Iván halála után egy hosszú, zavaros korszak következett. Ekkor foglalták el Moszkvát többször a lengyelek.
A cári birodalom
Mihály cár 1613-ban megalapította az 1917-ig uralkodó Romanov-dinasztiát, melynek egyik legjelentősebb alakja I. (Nagy) Péter cár volt. 1689-től erős, nyugati mintára szervezett államot hozott létre. Oroszország a napóleoni háborúk idejében lett vitathatatlanul európai nagyhatalom. Napóleon császár bukásának közvetlen oka oroszországi hadjáratának kudarca. A 19. század folyamán ugyan jelentős ipar épült ki Oroszországban, de a feudális viszonyok sokáig fennmaradtak és azok lebontása után sem volt képes az ország korszerű demokráciává válni. A 20. század elejére Oroszország katonailag is meggyengült, vereséget szenvedett az 1905-ös orosz–japán háborúban és az első világháborúban is.
Szovjetunió
1917-ben megdöntötték a cárizmust, és a bolsevikok vették át a hatalmat. A bolsevikok hatalomra kerülése után 1918-ban a szovjetek (tanácsok) összoroszországi kongresszusa tanácsköztársasággá kiáltotta ki Oroszországot. Az ezt követő polgárháború idején alakult meg az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK és a Kaukázusontúli Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság. 1922-ben Oroszország és e három másik szovjetköztársaság megalakította a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, a Szovjetuniót. A későbbi tagköztársaságok az 1930-as években a 19. századtól Oroszországhoz tartozó közép-ázsiai területeken szerveződtek meg, majd az 1940-es években a Szovjetunió nyugati terjeszkedését követően.
A Sztálinról elnevezett sztálinizmus idején a rettegés uralta az országot. Senki sem volt biztonságban, a kommunista párttagok sem. Rendkívül erőltetett ütemű iparosítás folyt, ennek mellékhatásaként éhínség pusztított Ukrajnában. A második világháború alatt a háborús erőfeszítés kivéreztette a lakosságot. 26 millió állampolgára halt meg a Szovjetuniónak a harcok következtében. Az anyagi kár is rettenetes volt. De a háború végén a Szovjetunió volt a világ két szuperhatalma közül az egyik.
A rendkívül soknemzetiségű országot az 1950-es évektől 1991-ig 15 tagköztársaság, 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm terület és 10 autonóm (1977-ig nemzetiségi) körzet alkotta, amelyeket összesen 120 területre és határterületre, továbbá több mint 3000 járásra osztottak. A különböző szintű autonómiák formálisak voltak, valójában mindent Moszkvából irányítottak. A Szovjetunió majdnem 70 éves fennállása alatt jelentős hatalommá vált. 1985-től a Gorbacsov által megfogalmazott és meghirdetett nyitás (glasznoszty) és átalakítás (peresztrojka) politikájának hatására megkezdődött a Szovjetunió belső felbomlása, megerősödtek a nacionalista függetlenségi törekvések, főként a Baltikumban és a Kaukázus vidékén. A folyamat 1991 augusztusáig tartott, amikor egy sikertelen puccskísérletet követően a tagköztársaságok egymás után kiáltották ki a függetlenségüket és elszakadtak a központi hatalomtól. A Szovjetunió hivatalosan 1991. december 25-én szűnt meg, a jogfolytonosságot Oroszország vette át a nemzetközi szervezetekben.
Oroszország ma
A függetlenségi törekvések Oroszországon belül is tovább erősödtek, ezek közül a legfontosabb a függetlenségét 1991 novemberében kinyilvánító Csecsenfölddel vívott két véres háború. Az első (több mint 100 000 áldozatot követelő) 1994-1996 között folyt, a másik 1999-től napjainkig is tart.
A rendszerváltás nagyon súlyos árat követelt Oroszország lakosságától. Az ipari termelés és az életszínvonal nagyon lehanyatlott. A kilencvenes évek elején rendszertelenül fizették a nyugdíjakat, több éves elmaradás sem volt ritka. A születési arányszám rendkívül alacsonyra szállt, a halálozási az egekbe szökött. Nagyon rövid idő alatt kialakult egy újgazdag réteg, amely a kezére került tőkét biztonságosabb helyre, Oroszországon kívülre menekítette, így a gazdaságot a nagyarányú tőkekivonás is sújtotta. A kedvezőtlen folyamatok Putyin elnökké választása után fordultak meg. Az olajjövedelmek segítségével sikerült konszolidálni a gazdaságot.
Alkotmány, államforma
Az Oroszországi Föderáció elnöki szövetségi köztársaság, az 1993-as alkotmány szerint.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Az államfőt a nép közvetlenül választja, 6 éves mandátummal rendelkezik. Az állam elnöke a fegyveres erők főparancsnoka, vétójoga van a parlamentben, hatalma van a törvényhozás területén is. Ő tesz javaslatot a miniszterelnök személyét illetően.
Közigazgatási felosztás
Az Oroszországi Föderációnak 83 egyenjogú alanya (szubjektuma) van 2008. január 1-jén:
21 köztársaság (республика)
9 határterület (край)
46 terület (область)
2 szövetségi jelentőségű város (город федерального значения)
1 autonóm terület (автономная область)
4 autonóm körzet (автономный округ)
Önkormányzatok
Oroszország önkormányzati rendszerének kialakulása egy 1991-ben elfogadott törvény alapján kezdődött meg, mivel azonban a Föderáció alanyai nagy önállóságot élveztek e téren, szinte követhetetlenül sokszínű megoldások kerültek bevezetésre. Ráadásul az egyes szubjektumok felfogása jelentősen különbözött az önkormányzatiság kiterjedését, szabadságát illetően is. 2003-ban új törvényt fogadtak el „A helyi önkormányzás általános elveiről az Oroszországi Föderációban” címmel. Ennek alapján az átszervezés végrehajtásához adott három éves átmeneti időszak után 2006. január elsejétől az ország egész területén az új szabályok szerint egységes elveken szervezett önkormányzatok jöttek létre.
Gazdasági ágazatok
Mezőgazdaság
Termesztett növények: gabona, napraforgó, burgonya, zöldségek, kender, szója, földimogyoró, mustármag, dohány.
Tenyésztett állatok: szarvasmarha, sertés, juh, kecske. A méhészet elterjedt a déli területeken. Fontos ágazat a halászat.
Ipar
Az ipar jelentősebb ágazatai a vas-, alumínium- és színesfémkohászat, acélgyártás, gépgyártás, járműgyártás, kőolaj-feldolgozás, vegyipar, építőipar, fa- és papíripar, textilipar és élelmiszeripar.
Bányászat
Oroszország fűtő anyagtermelése nagyméretű:
Kőszén: a Föld szénkészletének nagy része az országból származik. Legnagyobb szénmedencéi: Kuznyecki szénmedence, Pecsorai szénmedence, Kanszk-Irkutszk medence (Kelet-Szibéria, Cseremhovó), Moszkvai barnaszénmedence, Acsinszk vidéke.
Kőolajmezők: készleteit tekintve a világon a leggazdagabb. A kitermelés területei: Közép-Volga melléke, Baskíria, Kaukázus előtere – Groznij és Majkop, Szahalin-sziget, kőolajfinomítás: Omszk, Perm, Volga melléke, Nyizsnyij Novgorod
Földgázmezők: az egész világon a legjelentősebb készletek, előfordulása: Volga-vidék, Észak-Kaukázus, Közép-Ázsia.
Földgázvezetékek: Szaratov-Moszkva, Dasava-Brjanszk-Moszkva, Tula-Moszkva, Omszk-Novoszibirszk.
Tőzegkitermelés: Szentpétervár, Moszkva, Kalinyin.
Energiatermelés
Nagyobb hőerőművek: Szurgut, Reftyinszkij, Kosztroma, Rjazany
Nagyobb vízerőművek: Bratszk, Szamara, Volzsszk, Csajkovszkij, Bogorodszkoe, Zeja, Krasznojarszk, Naberezsnije Cselni, Szaratov.
Nagyobb atomerőművek: Balakovo, Kurszk, Szosznovij Bor.
Külkereskedelem:
Exporttermékek: nyersolaj, és finomított olajipari termékek, földgáz, faipari termékek, fémek, vegyszerek, gabona, polgári és katonai iparcikkek, gépek és berendezések.
Importtermékek: gépek és berendezések, közszükségleti cikkek, gyógyszerek, élelmiszerek.
Főbb kereskedelmi partnerek: Kína, Németország, Fehéroroszország, Ukrajna, Olaszország, Hollandia, Amerikai Egyesült Államok, Svájc, Kazahsztán.
Közlekedés
Általános adatok
Oroszország vasúthálózatának hossza 86 000 km, ebből elektromos vontatású 43 000 km.
Oroszország szilárd burkolatú úthálózatának hossza (a magán utakkal együtt) 754 000 km.
Oroszország hajózható folyóinak és csatornáinak összhosszúsága 102 000 km.
Oroszország olaj, gáz és szénhidrogén szállításra használt csőhálózatának hossza 63 000 km.
Közúti közlekedés
A közúthálózat hossza 952 000 km, melyből burkolt 652 500 km. A legfontosabb kikötők: Szentpétervár, Murmanszk, Arhangelszk, Vlagyivosztok.
Vasúti közlekedés
Oroszország vasúthálózatának hossza 87 157 km, mely széles nyomtávú (1520 mm) 40 300 km villamosított. Az ország vasúthálózata a 2. leghosszabb a világon. Elsősorban teherszállítás zajlik a vonalakon a nagy bányákból a gyárakba és a kikötők felé. Továbbá kb. 30 000 km iparvasúttal is rendelkezik.
Vízi közlekedés
Nagy tengerparti kikötővárosai: Kalinyingrád, Szentpétervár, Arhangelszk, Murmanszk, Novorosszijszk, Vlagyivosztok
Belső víziutak a csatornákkal együtt: 112 000 km.
Légi közlekedés
Az országban 471 repülőtér van, a legjelentősebb nemzetközi repülőterek: Moszkva, Szentpétervár.
Népesség
Általános adatok
Oroszország népessége a 2010. évi népszámlálás idején 142 905 208 fő volt. A népesség 73,7%-a városi lakos; a nők aránya 53,7%, a férfiaké 46,3% volt. A népesség alakulása az utolsó három népszámlálás adatai szerint (a 2010. évi előzetes adat).
Hivatalos nyelv az orosz, egyéb beszélt nyelvek: avar, csecsen, baskír, burját, tatár, jakut, udmurt, komi, mari, mordvin, karjalai, kalmük, kabard.
Kulturális intézmények
Oroszország számtalan könyvtára közül különösen figyelmet érdemelnek:
Az Orosz Állami Könyvtár (Moszkva): több mint 30 millió kötet, 250 nyelven áll az olvasók rendelkezésére. Egyike a világ leggazdagabb könyvtárainak.
Az Állami Szaltikov-Scsedrin Könyvtár (Szentpétervár): 28,5 millió kötettel rendelkezik.
Az Orosz Tudományos Akadémia könyvtára (Moszkva): 12 milliós kötettára van.
A Lomonoszov Egyetem Állami Könyvtára (Moszkva): 6,6 millió könyv áll a polcain.
Oroszország legismertebb kulturális intézményei ugyancsak főleg Moszkvában és Szentpéterváron koncentrálódnak. Leggazdagabb múzeumai:
Ermitázs (Szentpétervár): egyike a világ legnagyobb múzeumainak,
Állami Tretyjakov Galéria (Moszkva): az orosz képzőművészet múzeuma,
Puskin Múzeum: képzőművészeti és néprajzi múzeum,
Moszkvától északnyugati irányban fekszik az „Arany Gyűrű”, az óorosz városok alkotta kulturális útvonal.
Legismertebb színházai: a Moszkvai Nagyszínház, a Malij Színház (Moszkva), a Moszkvai Művészszínház. A Bolsoj Balett és az Operaház darabjait a Kremlben, a Kongresszusi Palotában is sokszor műsorra tűzik, mivel itt 6 ezer néző számára jut hely.
Kulturális világörökség
Oroszországi helyszínek az UNESCO világörökség-listáján:
Szentpétervár történelmi központja és a kapcsolódó műemlék együttesek;
Kizsi templomai;
A Kreml és a Vörös tér Moszkvában;
Novgorod és környékének történelmi műemlékei;
A Szoloveckij-szigetek kulturális és történelmi műemlékegyüttese;
Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei;
A Szentháromság–Szergij-kolostor építészeti együttese Szergijev Poszadban;
Kolomenszkojei Mennybemenetel-templom;
A Ferapontov-kolostor együttese;
A Kazáni Kreml történeti és építészeti együttese;
Kur-földnyelv (Litvániával közös);
Derbent – citadella, ókori város és erődítményrendszer;
A Novogyevicsi kolostor;
Jaroszlavl történelmi városmagja;
Struve földmérő vonal oroszországi emlékei Hoglandban.
Gasztronómia
Az orosz konyha alapja a bizánci udvar étkezési, ételkészítési szokásaira vezethető vissza. Ez a régi tradíció ötvöződött a francia konyha finomságaival. A cári udvar és az orosz nemesség előszeretettel használta a francia nyelvet, így a francia kultúra, műveltség és vele együtt a francia konyha is hatott. – írja egy gasztronómiai kalauz.
Az orosz konyha valóban megismertetett néhány ételt – italt a világgal. Az étkezést az előétellel kezdik, ez a zakuszki. Az előétel általában vegyes ízelítő halból, zöldség- és salátaféléből, húsból, felvágottakból. Tálalását tekintve mennyiségi szabály nincs. Kedvelt előételek az ínyencek asztalának dísze, a vörös vagy fekete kaviár vagy ismert mindenütt az orosz hússaláta és a kijevi jércemell.
A levesek legelterjedtebbike a sokszor emlegetett scsí (káposztaleves), a szoljánka, hideg (zöldségleves) és a borscs (céklás káposztás leves) és a hagyományos buljon (erőleves). A húsételek közül orosz finomság a saslik (rablóhús birkából, sertésből), különleges csemege pedig a bifsztek. Desszertként az édességek közül a krémes tortafélék terjedtek el, viszont az (orosz krémtorta, valójában magyar édesség, egy Oroszi nevű, magyar cukrász nevét őrizte meg). Az utcán akár mínusz 10 fokban is kapható a tejszínes morozsenoje, azaz fagylalt. A sült tésztafélék (pirog, bulocski) is igen népszerűek.
Minden étkezésnél szívesen tesznek asztalukra nyers zöldségeket, például paradicsomot, uborkát, paprikát, hagymát, retket.
Oroszországról az alkoholtartalmú italok tekintetében először a vodka juthat eszünkbe, melyet sokszor reggeli előtt is akár szívesen fogyasztanak. Kitűnőnek tartják az orosz pezsgőt (sampanszkoje) is. Elterjedtek a különféle borpárlatok, pálinkafélék.
Alkoholmentes italok közül az oroszok kedvence a csáj, azaz a tea, illetve az igen erős feketekávé, amely dupla adag kávémennyiséggel és fele adag vízzel készül. Az üdítőnek készült, főleg rozskenyérből erjesztve előállított kvasz ugyancsak orosz specialitás.
Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Nem köthető városhoz Oroszország
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu
