forrás: hirado.hu/DunaTv/Ridikül
Egyre több külföldi produkciót hoznak hazánkba, azonban a különbségek még mindig óriásiak.
Magyarország az utóbbi években kifejezetten vonzó lett az angol, amerikai és kanadai forgatócsoportoknak és ez nem feltétlen az adókedvezmények miatt van így. Azonban a magyar filmgyártás még a mai napig nagyon különbözik a külföldi példáktól, így ha egy hazai tehetség szeretné megcsillogtatni a tudását egy külföldi vagy egy itthon forgatott nemzetközi produkcióban, komoly kihívásokkal kell megküzdenie. Ezekről a viszontagságokról és tapasztalataikról mesélt a Ridikül műsorában Jakupcsek Gabriellának Tordai Teri, Bánfalvy Ágnes, Goztola Krisztina és Seres Péter.
A Ridikül műsorában Jakupcsek Gabriella, Bánfalvy Ágnes, Tordai Teri és Goztola Krisztina. Fotó: Ridikül
Tökéletes nyelvtudás nélkül sincs veszve minden
Bár sokan azt gondolják, hogy nyelvtudás nélkül egy színésznek sincs esélye megkapni az általa áhított szerepet, ez nem feltétlen van így. Hisz a rendező erősen figyeli, milyen a színész személyisége, tudna-e vele egyáltalán együtt dolgozni. Ha úgy látják, hogy megvan a megfelelő személy a szerepre, az alászinkronizálás is megoldható. Ez persze nem általános, de emiatt nem feltétlenül kizáró ok az anyanyelvi szintű nyelvtudás hiánya. „Minden színésznek és színésznőnek tudnia kell, mi a legélőbb rajta. Fontos, hogy ki mivel tud dolgozni” – Tordai Teri szerint ez lehet a kulcs. A művésznő angol tudása saját bevallása szerint sem tökéletes, de a szeme olyannyira kifejező, hogy több szerepet kapott már meg emiatt.
Szakszervezeti tagság nélkül nincs forgatás
De nem csak a nyelvi problémákba ütközik bele egy nemzetközi sikerre vágyó művész, már a filmforgatások alapvető különbségei miatt sincs egyszerű dolga. Az egyik legnagyobb különbség a magyar és a külföldi rendszer között már a szereplőválogatásban, azaz a castingoknál megmutatkozik. Míg Magyarországon nem kifejezetten divat megversenyeztetni a szereplőket, addig külföldön több órás, akár több fordulóból álló válogatásokra kell járni. De, hogy az ember idáig eljusson, be kell kerülnie egy ügynökséghez és persze szakszervezeti tagnak kell lennie, anélkül külföldön egy percet sem forgathat senki. „Az ügynökség téged prezentál, tudja azt, hogy milyen szerepre, darabra érdemes téged beválasztani, így előbb-utóbb eljutsz a casting direktorig és ha ő úgy ítéli meg, akkor továbbjutsz a következő fordulóra a rendezőhöz.” – mesélte Goztola Krisztina színésznő, aki már rutinosnak számít e téren.
Tordai Teri, Jászai Mari-díjas magyar színésznő. Fotó: Ridikül
Tordai Teri azonban már a színészek képzésében is hatalmas különbséget lát, hiszen, mint mondja, idehaza nincs filmszínész képzés, pedig Londonban rendezők tanítják ezt a műfajt. Bánfalvy Ágnes színésznőnek is hasonló tapasztalatai vannak Amerikából, a filmes egyetemeken például a rendezőket kifejezetten továbbképzik a színészek vezetésére, instruálására. Ehhez jön még hozzá a „coach” (tanácsadó), aki, ahogy Goztola Krisztina mondta, egy külső szemként van jelen a felvételeken és a szünetekben jótanácsokkal látja el a filmcsillagokat. Magyarországon ez a fajta színészi támogatás sem elterjedt.
Helyszínnek azonban kiválóak vagyunk…
„Az amerikaiak a nagypályán fociznak, a magyarok pedig a kispályán” – Seres Péter gyártásvezető ebben látja az alapvető eltérést. Ennek ellenére ő is úgy véli, hogy kifejezetten nagy az ország vonzereje a külföldi stábok számára, hiszen a megfelelő tudás és szakember gárdánk is megvan ahhoz, hogy A-listás mozik készüljenek kis hazánkban. Bár nincsen tengerünk, sem magas hegyünk, az ország adottságai miatt, szinte bármit le lehet forgatni nálunk, hisz korábban is kiválóan helyesetsítette Londont, Berlint vagy Párizst a fővárosunk. A magyar szakember is egyetért azzal, hogy hazánk egy kozmopolita, fiatalos ország, ahova örömmel térnek vissza a világhírű filmsztárok.
Seres Péter, gyártásvezető. Fotó: Ridikül
