A száműzetés a történelem egyik legkegyetlenebb büntetése volt, amelyet a hatalom gyakran használt a politikai ellenfelek megtörésére. Akiket elűztek, azok nemcsak a hazájukat, hanem a múltjukat, családjukat és életük értelmét is elveszítették. Mégis akadtak, akik a száműzetés évei alatt is megőrizték emberi méltóságukat, és örökre beírták nevüket a történelembe.
Napóleon Bonaparte:
A világ egyik legnagyobb hadvezére volt, aki Európa sorsát formálta. A vereségek után először az olasz partok közelében fekvő Elba szigetére száműzték. Ott is megőrizte fejedelmi tartását, parancsokat adott, újra szervezte az életet, még kis hadsereget is létrehozott.
Az emberek rajongva nézték, és sokan hitték, hogy egyszer még visszatér. És valóban: megszökött Elbáról, diadalmasan vonult Párizsba, de rövid uralma után végleg leverték, majd a világ végére, a dél-atlanti Szent Ilona-szigetre vitték. Ott élt magányosan, a brit őrszemek figyelő tekintete alatt, s évek múltán ott is halt meg, minden hatalmától megfosztva, mégis hősként.
Napóleon fia, II. Napóleon, az úgynevezett Sasfiók, bár nem volt száműzött, mégis száműzötten élte életét Bécsben, távol apjától és a francia tróntól. Az osztrák udvarban nevelték, mint egy túszt: fényűző körülmények között, de szigorú felügyelet alatt. Soha nem utazhatott szabadon, nem viselhetett francia egyenruhát, és nem beszélhetett apjáról. Fiatalon, mindössze huszonegy évesen halt meg tüdőbajban, magányosan. Élete egy elveszett dinasztia tragédiáját tükrözte – egy fiúét, akinek mindene megvolt, kivéve a szabadságot.
Rákóczi Ferenc:
A magyar történelem egyik legnemesebb alakja. A szabadságharc bukása után Lengyelországba, majd Törökországba menekült, végül Rodostóban telepedett le. A száműzetés évei alatt magyar társai vették körül, és levelezésében gyakran írt a hazáról, amelyet soha többé nem láthatott.
Rodostó utcáin még ma is áll a háza, ahol a bujdosó fejedelem élt.
A tenger közelsége, a török napsütés sem tudta enyhíteni a honvágyat, amely szinte emésztette. 1735-ben ott halt meg, és csak évszázadokkal később térhetett haza hamvaiban.
Kossuth Lajos:
Ő szintén a magyar szabadság szimbóluma lett. 1849 után előbb Törökországba, majd Amerikába és Olaszországba menekült. A világ minden táján tisztelettel fogadták, de ő mindig a hazáról beszélt. Torinóban élt hosszú évekig, szinte száműzötten, magányosan, de minden levelében és beszédében a magyar függetlenségről írt.
A város házai között sétálva ma is ott áll a Kossuth-ház, ahol utolsó éveit töltötte.
Zrínyi Ilona, Munkács hős védője, a női bátorság jelképe, férje halála után a Habsburgok foglya lett, majd Ausztriába hurcolták. Ott, távol a hazájától, két gyermekétől, s köztük a kis Rákóczi Ferenctől is elszakítva élt, de a lelke megtörhetetlen maradt.
A történelem nem kímélte, de a neve örökre a hősiesség jelképévé vált.
Petőfi Sándor:
Sorsa máig rejtély. A hivatalos történet szerint 1849-ben, a segesvári csatában halt meg, de több kutató szerint Szibériába hurcolták, és évekig élt ott hadifogolyként. Bár bizonyíték nincs, a legenda máig él: hogy a költő, aki a szabadságért harcolt, idegen földön, fagyos tájakon, messze a hazától fejezte be életét.
Lenin és Sztálin száműzetése már a XX. század elejének története. Mindketten Szibériába kerültek, a cári Oroszország belső poklába. Lenin a jéggel borított tundrán dolgozott, olvasott, írt, politikai műveket készített, és később azt mondta, a száműzetés évei tanították meg kitartani. Sztálin több alkalommal is száműzetésbe került, főként a Jeges-tenger közelébe, ahol magányosan, hidegben, nyomorúságban élt, és akkor még senki sem sejtette, hogy egyszer majd ő lesz a hatalom ura. Mindkettejüknél a száműzetés nem a megtörést, hanem a felemelkedés kezdetét jelentette. A száműzöttek történetei azt mutatják, hogy a távolság nem csak földrajzi, hanem lelki is.
Akiket elűztek, azok közül sokan távolról is hűek maradtak népükhöz, eszméikhez és hitükhöz. Száműzetésük helyei – Rodostó, Elba, Szent Ilona, Torinó, Bécs, Szibéria – ma is a történelem térképének fájdalmas, de felemelő pontjai.
Van véleményed? – Írd meg kommentben! Mit gondolsz, ki viselte legméltóságteljesebben a száműzetés éveit, és te hogyan élted volna meg a haza hiányát?
