forrás: MTI
A Torontói Egyetem kutatói szerint a Jupiter négymilliárd éve kitaszított egy óriásbolygót a Naprendszerből.
Amerikai asztrofizikusok komputeres szimulációk alapján még 2011-ben vetették fel a lehetőséget, hogy a Naprendszer születésekor a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz mellett lehetett még egy ötödik gázóriás. Ám ha létezett egy ilyen bolygó, hová tűnhetett, mi lehetett a sorsa? Évek óta feltételezik, hogy a tettes a Szaturnusz vagy a Jupiter lehetett – olvasható a PhysOrg hírportálon.
„Elemzéseink során a Jupiter lett gyanús” – hangsúlyozta Ryan Cloutier, a tanulmány első szerzője, aki elmondta, hogy a bolygók „száműzetésére” akkor kerül sor, amikor két égitest túl közel kerül egymáshoz, és ennek hatására egyikük olyannyira felgyorsul, hogy leküzdi a Naprendszer központi csillagának hatalmas gravitációs erejét.
Jupiter (Fotó: NASA/JPL/Arizonai Egyetem)
Mint a kanadai asztrofizikus kifejtette, a korábbi elemzések során a tudósok nem vették figyelembe, hogy az „erőszakos” kozmikus esemény miként hathatott a potenciális elkövetők (Szaturnusz és Jupiter) ismert holdjaira, a kis égitestek pályájára.
„Egy ilyen esemény alaposan megzavarhatta pályájukat” – mondta az asztrofizikus. E koncepcióból kiindulva Ryan Cloutier és kollégái a holdakat és pályáikat kezdték vizsgálni. Komputeres szimulációkat végeztek a Jupiter egyik égi kísérője, a Kallisztó, valamint a Szaturnusz harmadik holdja, az Iapetus mai elhelyezkedése alapján, majd annak valószínűségét elemezték, hogy kialakulhatott-e a két hold ismert pályája egy „erőszakos” esemény során, amikor „gazdabolygójuk” kiűzte a feltételezett planétát a Naprendszerből.
„A bolygók közötti kölcsönhatás a holdakra is kihat” – magyarázta Ryan Cloutier. Végül arra a következtetésre jutottak, kizárólag a Jupiter lehetett a tettes, amely képes volt úgy kilökni vetélytársát, hogy egyúttal megtartotta jelenlegi pályáján a Kallisztót. A Szaturnusznak viszont aligha sikerült volna a „csel”, mivel az akció során az Iapetus pályája rendkívül instabillá válhatott volna. Így ma aligha foglalná el jelenlegi pozícióját.
Eredményeiket a The Astrophysical Journal november 1-jei számában teszik közzé.
