Nemcsak a könyveknek, hanem a templomoknak is megvan a saját sorsuk, amik önmagukban nem, csak az őket emelő, Istenükben bízó gyülekezetek életéhez kapcsolva tárulhatnak fel előttünk igazán.
Egy átlagos szemlélő számára egyik falusi templom éppen olyan, mint a másik. Fehér, vagy világos falak, kis ablakok, nem monumentális, az egekbe törő, de mégis békességet sugárzó, az égre mutató épületek: torony, nagykapu és egy – ritkábban két vagy több hajó.
Pedig milyen sok különbség is van templomaink között. Még csak nem is kell helybelinek lenni, vagy nap, mint nap látni őket ahhoz, hogy a torony, a toronysisak, vagy bármi más alapján meg tudjuk különböztetni őket egymástól.
Viszont még egy alaposabb szemlélődés után is rejtve maradnak a fürkésző szemek elől azok a részletek, amik a falakon túl vannak. Ha megkapargatjuk egyik-másik omladozó vakolatot, akkor az első elénk táruló rétegben felsejlenek az épületek történetei. Ha még egy réteget leveszünk, akkor pedig előtűnnek a falakat rakó gyülekezetek és emberi sorsok, és az élettelen kövek megtelnek élettel.
A többihez hasonlóan az enyingi református templom falai is kínálnak nekünk ilyen elrejtett titkokat.
Réges-rég volt, még abban az időben, amikor a templom helyén még vár magasodott, állt a mostani templom „jogelődje”, egy kicsiny várkápolna. Nem biztos, hogy volt már benne gyerek-istentisztelet, tematikus est, vagy abban az időben az enyingi reformátusok tartottak-e keddi családi bibliaórát, nem is beszélve a templom villanyfűtéséről.
Az Ige is máshogyan hallatszott akkor, mint napjainkban: még Károli Gáspár legelső fordításának nyelvén. És biztosan más volt az istentiszteletek rendje is.
De van, ami évszázadok alatt sem változik. Legyen a templom fából, vályogból, kőből, vagy mindkettőből, érkezzenek hozzá a hívek gyalogszerrel, lovas kocsival vagy autóval, ugyanannak az Úrnak az Örömhíre szól benne évszázadokon keresztül. A várkápolna óta ez a negyedik templomunk, amit 1789 és ’92 között építettek fel az előttünk járók.
Amint kisebbnek, vagy korszerűtlennek ítélték, javították, vagy építették a következőt-maguknak és az utókornak. Így épült fel utoljára a negyedik templomunk.
A templomba hívogató Úr viszont még mindig az első és az utolsó, És az szeretne lenni az Olvasó számára is.
Az Enyingi Református Gyülekezet 1540-től számítja fennállását. A minden bizonnyal Enyingi Török Bálint révén is felébredt reformáció nyomairól már 1526-tól találunk levéltári adatokat, melyek azt tanúsítják, hogy voltak reformátusok településünkön.
A református templom e helyen legalább a harmadik, ha a régi vár kápolnáját figyelembe vesszük, a negyedik templom. Az emlékek szerint 1680-tól működő fatemplom, helyére 1720-ban kőből és vályogból építettek másikat. A jelenlegi építése 1789-től 1792-ig tartott. A templom az útra merőlegesen, K-Ny irányban helyezkedett el, 11×28 m-es belső méretekkel, 39 m magas tornyával.
„1792. Nemes Veszprém Vármegyében több reform. Helységek is dicsekszenek, minő atyai kegyességgel viseltetik hozzájok Egyházi Rendben való Földes Urok, ugymint Primás Batthyáni ő Eminentziája: hogy tulajdon költségén is kéretlenül tornyaikat megújította; Prédikátorjoknak, iskola-mestereknek a tizedet esztendőnként elengedi. Az Enyingi reform. Gyülekezet pedig névszerint, hálás szivvel hirdeti, miként leginkább ő Eminentziája’ bőkezűségének köszönheti, hogy a’ mult Octóber’ közepén egy szép uj templomot szentelhetett.(M. H. 1792. 750)”
Köszönjük a történelmi cikket Nádasdy Lajos bátyánknak.
1846-ban nagyszabású templombővítési munkálatokat végeztek, ekkor készül el az úgynevezett „kistemplom”. A fő hajóhoz 8×12 m-es kétszintes oldalhajót építettek hozzá a déli oldalon és toronyórát szereltek fel. A barokk stílusban épült templomban a szószék falazott, klasszicizáló. A karzatmellvédeken és a szószékkosáron rozettás vakolattükrök vannak, a párkányzat erősen tagozott. A padok a templommal egyidősek, de megújították 1846-ban, 1892-ben, 1897-ben, 1946-ban, és 1966-ban. 1992-ben a templom építésének 200.-ik évfordulójára a régi korhadt templom ablakokat újakra cseréltettük. Részben átfestésre került a templombelső és akkor készültek el a megfelelő világítást adó és az épülethez formájukban illő csillárok. Orgonáját Angster József építette 1887-ben, cége 1948-ban felújította.
A vörös márvány úrasztala 1912-ben készült, lapja a háborús bombázásokkor összetört. A neoreneszansz vörös márvány keresztelőmedence 1884-ből való.
A tornyot a II. világháborúban lelőtték, újjáépítése már a toronyóra nélkül történt meg. A harangokat valamennyi háborúban elvitték, vagy elpusztultak, legutóbbiak pótlását egy 245 kg-ost, egy 143 kg-ost, és egy 75 kg-ost Szlezák Rafael öntötte Rákospalotán 1948-ban.
Az oldalhajó -jelenleg fűthető templomrészként szolgál- utolsó tatarozása 2000-ben volt, a padok és a padozat teljes megújításán túl, a főhajóhoz hasonló fából faragott szószéket, úrasztalát, keresztelőmedence tartót, Mózes-padot, perselytartót kapott.
A templom fennállásának 200. évfordulóját, az ünnepi istentiszteleten Tőkés László püspök úr szolgálatával ünnepeltük. Köztéri emlékoszlopot állítottunk a református templom parkjában Enyingi Török Bálintnak, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök úr leplezet le.
2004-ben a templomtorony sisakfestés történt meg.
A 2006. évben a presbitérium javaslatára és komoly anyagi áldozathozatalával új lépcsők készültek a templomhoz. Ezt követően a gyülekezeti tagok adományaiból a leginkább megrongálódott külső lábazatot és falfelületeket is megjavíttattuk.
Forrás: refdunantul; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Enying Református templom
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu
