A páros döntések meghozása sohasem egyszerű, hiszen mindkét ember természetes, hogy kétféleképpen érez, kétféleképpen reagál ugyanarra a dologra. Nagyon fontos, hogy képesek legyünk meghallgatni és elfogadni a másik mienktől eltérő érzéseit, gondolatait. Sajnos, sokszor már a másféle véleménytől, a másként gondolkodástól is megijedünk és hevesen reagálunk, tiltakozunk, győzködünk.
Sokszor nehéz nyugodtan végighallgatni a másik aggodalmait, vagy tiltakozását, esetleg elzárkózását egy gyermek vállalásával kapcsolatban. Miért is rémülünk meg ettől a természetes jelenségtől, a természet eme adományától? Talán attól tartunk, hogy a mi szempontjainkat nem veszik figyelembe, nem tudunk elég érvet felhozni, nem sikerül a mi elképzelésünk mellé állítani a másikat? Ilyenkor a mélyből előtör az érzés, hogy „minket sose értenek meg”, s ez tesz bennünket türelmetlenné, s szorongás támad bennünk, amitől azután agresszió formájában szabadulunk meg. Ha azonban van bennünk elég megértés, hogy a társunknak is időre van szüksége ahhoz, hogy megbarátkozzon a gondolattal (ahogy, ne feledjük, nekünk is szükségünk volt időre!) akkor türelemmel és elfogadással – „megengedve” ,hogy ő másként gondolkodik, érez – tudjuk meghallgatni a másik érzéseit, szempontjait. A megfoganás hírére adott első reakciók általában végletesek, vagy nagy öröm, vagy nagy aggodalom, félelem, bizonytalanság. Később mindkét véglet felváltják az ún. vegyes érzések, hol egyik, hol másik hangulat, gondolatkör erősödik fel.
Nem könnyű ilyen sorsdöntő söntés meghozása
Ez a bizonytalankodás teljesen természetes előzménye minden döntésnek, hiszen komoly felelősséggel, a következmények érett vállalásával kell megtenni. Lélektanilag eléggé nehezen viselhető, sok energiát szív el. A társ ilyenkor sokat segíthet, hiszen ketten együtt kell hogy döntsenek. Miféle érzések és gondolatok kerítik ilyenkor hatalmukba az anyát és apát? Elsősorban az életkörülmények megváltozásával kezdenek el számolni, és sokakban felerősödik az anyagi szempontok miatti aggodalmasság: Mi lesz az állásommal? Mi lesz a szakmai fejlődésemmel? Hogyan tudjuk anyagilag biztosítani a további életünkben azt, amit fontosnak tartunk? Mi mindenről kell lemondjunk a gyermekért? S hiszünk-e, hogy örömet és boldogságot kapunk érte cserébe? Ezekben a szorongató kérdésekben a szülőpár elsősorban egymásra számíthat, bár jó esetben a nagyobb család is körülöttük van segítően. Minden félelem felerősödik, ha azt a másik szemében is meglátjuk, de minden félelem eloszlatható, ha a társ tekintete és szavai bizakodóak.
A magunkkal hozott tapasztalatok hatása
Férfi és nő gondolkodását egyaránt meghatározzák a saját élete során szerzett tapasztalatai. Milyen nyugalommal és bizakodással tekinthet a gyermekvállalás elé az, aki teljes családból, egymást támogató családtagok közül indul a saját élete felépítése felé? 
Mennyivel nehezebb időszak ez most annak, aki a családjában kevesebb biztonságérzést, örömöt tudott átélni, vagy az már a múlté, és keserű időszakok hatására szinte elfelejtődtek a gyermekkori szép emlékek, amik szerencsére kezdenek előbújni a gyermekvállalás időszakában. Nem könnyű, de annál nagyobb dicsőség, ha sikerül nem megismételni a szüleinknél látott boldogtalan, szerencsétlen, életvezetést, hanem társunkkal összefogva igyekszünk jobbra, szebbre fordítani a saját és a gyermekeink sorsát. S ez a lehetőség most itt van.
forrás: Delina
