Neue Zürcher Zeitung: A Nyugat békét és gázt akar, de Putyinnak más a terve
„Senki sem tudja, hogy a jövő héten helyreállnak-e a szállítások. Ezért a német ipar és politika ideges, jó okkal”
– véli a svájci lap szerzője.
Az orosz elnök páholyból figyeli, miként töredezik szét az ellenállás a megfélemlített nyugati világban – írja Rásonyi Péter, a svájci világlap, a Neue Zürcher külpolitikai rovatának vezetője, amelyet a HVG szemlézett.
A Kreml még arra sem vette a fáradságot, hogy más vezetékeken keresztül pótolja az Észak Áramlat állítólagos karbantartása miatt kieső mennyiséget. És senki sem tudja, hogy a jövő héten helyreállnak-e a szállítások. Ezért a német ipar és politika ideges – jó okkal, véli Rásonyi. Hiszen erős a gyanú, hogy az orosz stratégák szándékosan gerjesztenek bizonytalanságot, gyakorolnak nyomást a német kormányra és társadalomra. Már most is hatalmas a közfelháborodás a magas gázárak miatt. Társul hozzá a félelem, hogy a gázhiány folytán legkésőbb télen munkahelyek tömege szűnik meg, és hidegek maradnak a lakások, fűzi hozzá.
Ezek után megszűnőben van a közmegegyezés, hogy támogatni kell Ukrajnát a hősies honvédő harcban, és hogy meg kell büntetni az agresszort – fejtegeti a rovatvezető, megjegyezve: itt persze felvetődnek olyan erkölcsi kérdések, mint hogy át lehet-e lépni az ukrán érdekeken és áldozatokon? Továbbá mérlegelni kell, hogy Vlagyimir Putyin nem bátorodik-e fel, ha Kelet-Ukrajnában sikeres lesz a rablóhadjárat?
De a legfőbb az a taktikai szempont, mit lehet Moszkvának egyáltalán felajánlani, hogy véget vessen az inváziónak?
A válaszhoz azonban tudni kellene, hogy mi a célja, mert ha azt eléri, akkor lehet szó a harcok beszüntetéséről, írja Rásonyi. Arra egyelőre viszont nem sok jel utal, hogy kimerülnek Putyin tartalékai és ezért rákényszerülne a békére. Ám még az sem egyértelmű, mi vezérelte, amikor csaknem 5 hónapja megindította a brutális támadást.
A Donyecki-medencét akarta volna „felszabadítani”, ahogyan állítja? – kérdezi az újságíró. Az utóbbi két hónap eseményei azt mutatják, hogy a végén elkerülhetetlenül felmorzsolódnak az ukrán egységek a tízszer nagyobb tűzerővel rendelkező ellenféllel szemben. Ez sem éppen a tárgyalásra ösztökéli Putyint.
Az sem játszhat szerepet, hogy netán valamilyen gazdasági előnyhöz jut, ha megszűnnek az összecsapások – teszi hozzá. Az oroszok hatalmas pusztítást végeznek, ami nem azt támasztja alá, hogy gazdaságilag szeretnék felvirágoztatni az elfoglalt területeket. A lakosság szívós ellenállása
pedig hosszabb távon is jelentős orosz katonai és adminisztratív forrásokat köthet le.
A belpolitikai szempontokat is nyugodtan ki lehet lőni az okok közül, állapítja meg, hiszen semmi sem utal arra, hogy destabilizálódna az orosz rezsim, éppen ellenkezőleg. Ily módon a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a Kreml – nagyjából belarusz mintára – vazallus szerepet szán Ukrajnának. Ehhez pedig nemigen van szüksége arra, hogy egyhamar leüljön tárgyalni a békéről.
A Neue Zürcher Zeitung cikkének végkövetkeztetése az, hogy az orosz államfőt szinte semmi sem ösztökéli a párbeszédre. Ezért jönnek Moszkvából teljesíthetetlen követelések, amelyek csupán a látszat kedvéért hangoztatják a dialóguskészséget.
via
