A templomépítés gondolata akkor merült fel, amikor az egykori uradalom tulajdonosának, gróf Wimpffen Szigfridnek hitvese, gróf Stockau Franciska, a család első szülött fiának, György grófnak életet adott. Szigfrid gróf ekkor nagy összeggel ajándékozta meg Franciska grófnőt azzal, hogy a családi ékszerkészletet bővítse. A grófnő azonban azzal a kéréssel fordult férjéhez, hogy az ékszervásárlás helyett a kapott pénzt inkább templomépítésre fordíthassa. A gróf örömmel egyezett bele hitvese tervébe, s 1896-ban felkérte a kiváló, világhírnévnek örvendő bécsi építész, báró Ferstl Henrik fiát, hogy tervezze meg a templomot. Ferstl Miksa vállalva a kihívást, s lévén ő eredetileg tiroli születésű, Göböljárásra tervezte meg a ma is álló, s 2002 óta régi fényében tündöklő istenházát, a papi lakkal együtt – tiroli stílusban. A munkálatokhoz Wimpffen gróf takarékossági okokból téglagyárat létesített Ercsiben, s az építőanyagot innen szállították a már akkor is létező Bahnwagennel (lóvasút) Göböljárásra, amely helységben akkoriban mindössze nyolc család lakott, de ez a terület felelt meg egy, Wimpffen gróf által tervbe vett falu központjának, mint az uradalom földrajzilag legmagasabban fekvő része. A templomot osztrák mesterek építették egy esztendő leforgása alatt. E tervenk a püspökség is pártjára állt, s 1897. június 29-én Steiner Fülöp megyéspüspök felszentelte a templomot.
A toronyban ekkor csak egy harang lakott, amelyet a híres Walscher Ferenc műhelyében öntöttek Pest-Budán.
Az idehelyezett plébánosok nem nagy örömmel látták el feladatukat, mert a négy pusztát télvíz idején rendkívül nehéz volt megközelíteni, az emberek szétszórtan éltek, s a papnak négy népiskola igazgatását is el kellett látnia. Nyáron mintegy kétezer emberről gondoskodott a lelkész, télen alig több mint nyolcszáz cseléd élt a pusztákon. Ez az állandó cseléd-vándorlás is nehézségeket okozott az anyakönyvvezetések, esküvők stb. nyilvántartásában. Évek teltek el úgy, hogy nem volt e templomnak saját papja, így az iváncsai vagy az ercsii plébános, de olykor a fehérvári ferencesek jártak ki misézni, hittant oktatni, missziós napokat tartani.
Az eredeti harangot 1914-ben, hadi célokra rekvirálták, s beolvasztották. Göböljárás temploma 1929-ig néma maradt. A háború utáni időszakban nehezen jött helyre a gazdaság, mert Trianon az országot szétszabdalta, s a felvevőpiac így harmadára szűkült, s ezzel együtt a világgazdasági válság is nagyban befolyásolta minden uradalom, így a Wimpffenek gazdálkodását is. Szigfrid gróf azonban külföldi kapcsolatai révén fellendítette a gazdaságot, s 1929-re elérte az uradalom fénykorát. Ekkor rendelte meg az öreg gróf ismét a Walscher-műhelyben az új harangokat, amelyek sorrendben a következők: Szent Péter és Pál harang (3 q), Szent Simon és Tádé harang (1,5 q), valamint a 90 kg-os lélekharang. Minden harangra egy-egy, a világháborúban katonaként a fronton elhunyt uradalmi lakos nevét íratta a gróf. A felszentelést azonban már nem élhette meg: 1929. november 26-án hirtelen meghalt. A harangokat a püspöki helynök Csontha László plébánossal együtt szentelte meg a gróf temetését követően. Írásos emlék 1925-től lelhető fel a templom történetéről az Erdélyből, Parajdról származó dr. Csontha László plébános által vezetett, ma már nagyon hiányos Historia Domusban. Csonthát Prohászka Ottokár püspök helyezte Göböljárásra.
Az uradalom Wimpffen Szigfrid halálát követően, az örökösödés és a rossz gazdálkodás miatt szétesett. Bank adósságait a család csak úgy tudta rendezni, ha a birtok bizonyos részét el, illetve bérbe adja. Ezt meg is tették az örökösök, ám az új bérlő zsidó lévén nem tudott megegyezni a püspökséggel a plébánia eltartásáról, így Shvoy Lajos püspök 1931-ben, mint önálló plébániát felszámolta Göböljárást. Csontha László Válra került, a templom és a paplak pedig üresen maradt. Mind a papi birtok, mind a templom, mind pedig a paplak állaga leromlott, a lakosság az értékeket elhordta. 1943-ben került új plébános Göböljárásra, dr. Füzy Sándor személyében, aki úgy jegyzi le a templombelsőt, hogy „abban baglyok és egyéb más madarak tanyáznak, ablakok nincsenek, a szél keresztülfúj az egész épületen. A paplak romos, abban egerek és patkányok, valamint egyéb rágcsálók élik világukat. Az uradalmi gazdaság leromlott állapota nem teszi lehetővé, hogy a papnak járó javadalmat megfizessék, így épphogy csak létezem. A templom és a paplak tatarozásáról szó sem eshet, csupán a legfontosabb javításokat végeztük el rajta.(Üvegezés, ajtó felszerelése, meszelés…)” Füzy aktívan részt vállalt a zsidók megmentésében azzal, hogy hittanra oktatta, majd megkeresztelte őket. Bejczy Jenő uradalmi intéző pedig bújtatta a munkaszolgálatosokat, leparancsolva róluk a megkülönböztető és törvényben előírt jelzés használatát. (A zsidó vagyonokat is a plébánia épületében és befalazott pincéjében helyezték el.)
A II. világháború után a tamplom és a paplak egykor gyönyörű épületei rommá váltak, mert Göböljárás nyolc alkalommal cserélt gazdát a harcok idején. Hol a németek, hol az oroszok foglalták el, s tüzelték fel a templomi, valamint a paplakban található bútorzatot, könyvtárat és egyéb értékeket, Mindkét épület súlyos sérüléseket kapott, s használhatatlanná vált. A grófi családot a kommunizmus elüldözte, így gazda nélkül maradt minden egyházi tulajdon. Bejczy Jenő volt uradalmi intéző és remek gazdász a háború utáni két évben cukorrépa-magot termelt, amelynek ára az aranyéval volt egyenlő. Ebből a bevételből a templomot az akkori lehetőségekhez képest (nem volt mész, cement…stb.) az eredeti terveknek megfelelően felújíttatta, s 1947. október 28-án Shvoy püspök felszentelte ismét a göböljárási istenházát, amely ekkor kapta a Magyarok Nagyasszonya nevet. A háborúban elpusztult, Jézust ábrázoló oltárkép helyett Váradi Lajos festőművész alkotott új oltárképet, amely ma is látható és a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja. A háború egyetlen képet kímélt meg: gróf De Vitte Szaniszló Szent Istvánt és a Szűzanyát ábrázoló alkotását, amelyet a mester 1898-ban készített. Ez is látható egy mellékoltár felett.
Az elpusztult berendezés helyett Budapestről szállítottak templomi bútorokat. A paplakot csak nagyjából javították ki, mert sem pénz, sem anyag nem volt erre a célra.
Az évtizedek során a templom és a paplak állaga ismét súlyosan megromlott, de felújítására nem volt anyagi fedezet. Az utolsó besnyői plébános tervbe vette ugyan a templom teljes tatarozását, de halála miatt ez nem történt meg. 1999-ben a besnyői adminisztrátor (pusztaszabolcsi esperes-plébános) bérbe adta a tiroli stílusú, teljesen romos és lakhatatlan paplakot egy budapesti írónak és családjának, akik azt feljavították és rendben tartják. A tatarozás szintén Ferstl Miksa tervei szerint folyik, a Bécsből, a báró Ferstl-családtól megszerzett dokumentáció alapján. A templomot 2002-ben az egykori uradalmi intéző fia, a világhírű NASA kutatóprofesszor, Bejczy Antal adományából a falu lakossága szintén az eredeti terveknek megfelelően, a fenti dokumentumok alapján újította fel, Stoffán György művészeti tervei szerint, Szladki Ferenc kőműves mester és Csoknyai György kinevezett építésvezető irányatása mellett. A munkákat hatvan önfeláldozó munkás végezte, a helyi vállalkozók természetbeni támogatásával. A püspökség építésze az elvégzett munkát kifogástalannak találta és átvette.
A templom külső tatarozása után a környék legszebb egyházi épületévé vált e tiroli stílusú templom. A templombelsőről még annyit: a régi, Rieger Ottó által 1900-ban épített orgonát a háború elpusztította, így e helyett is egy budapesti – a kommunisták által betiltott – szerzetes kolostor harmóniuma került Besnyőre. Nem lévén azonban kántor, s nem lévén gazdája e templomnak, a hangszer az idők folyamán használhatatlanná vált. 2002-ben Jakab Gábor besnyői születésű, gyöngyösi vállalkozó a harmóniumot felújíttatta, s 2003-ban szintén ő új oltárt és pulpitust készíttetett a szentélybe, valamint egy nemzetiszínű zászlót és az Árpád-ház zászlaját ajándékozta a templomnak. A zászlótartókat Csoknyai György készítette.
Ma a templom ékszerdoboza a falunak és a környéknek, s eredeti állapotában gyönyörködteti mind az itt élőket, mind az idelátogatókat. Sokan fotózzák le és számos sajtóorgánumban megjelent, mint a kistérség legszebb istenháza. Sajnos azonban a hívek száma rohamosan csökken, ezért kevés a remény arra, hogy a templombelső rekonstrukciója és eredeti állapotába való visszahelyezése megtörténhet. A kis létszámú katolikus közösség azonban büszkén viseli gondját és vigyáz e műemlék-jellegű épület jelenlegi kifogástalan állagának megóvására.
Cím: Besnyő Dózsa György u. 6.
Tel:
E-mail:
Web: www.benyo.hu
