Régi-régi probléma ez, anyáink és nagyanyáink hányszor hallhatták, majd adták tovább a soha meg nem fogadott bölcsességet: kislányom, kerüld el a bunkó, macsó férfiakat! Miért nem fogadjuk meg? Miért nem tudjuk megfogadni?
Azt tudjuk, hogy a férfiakban erősen él a vadászösztön (bár arról is hallhattunk már, hogy a sok, mesterségesen a szervezetükbe juttatott női hormontól a férfiak is “elnőiesednek”), ami annyit tesz, hogy a nehezebben megkapható nők érdekesebbek számukra, jobban vonzzák őket. De gondolták volna, hogy mi, nők sem vagyunk különbek?
Egy kísérlet kapcsán megállapították, hogy a már oviból ismerős hajhúzogatás, lökdösődés, ami felnőtt korban a bunkóság, macsóskodás, lekezelő viselkedés irányába mozdul el, az első pillanatban ellenszenvet vált ki. Persze, ez olyan, mint az egyszeregy: ki szeretné, ha így viselkednek vele? No, de most jön a meglepetés: ha a hajhúzogatás, illetve lekezelő viselkedés hosszabb távon fennáll, kölcsönös vonzalmat vált ki a felekből.
Hogy mi az oka ennek az elsőre érthetetlen reakciónak? Az, hogy a hajhúzogatás flörtölésbe csap át, így ez a negatív bizalmaskodás hasonló eredményhez vezet, mint például a kézsimogatás: az intimitás elmélyítéséhez. De akkor miért nem elég nekünk a kedves, aranyos, megbízható szomszéd fiú, akiről tudjuk, hogy soha nem csalódnánk benne, és simogatja a kezünket?
Mert ő nem váltja ki belőlünk a vadászösztönt! Igen, kedves hölgyeim, ez a helyzet. Ugyanarra van szükségünk, mint férfi társainknak: a vadászatra! Az izgalomra! Hogy amit akarunk, az kicsússzon a kezeink közül. Hogy akit akarunk, másnak is kelljen.
Ezért kellenek hát nekünk a bunkó férfiak. Akik adnak is ajándékot, meg nem is. Akik felöltöznek, meg nem is. Jönnek, elmennek, várunk rájuk, izgulunk, hiányoznak, kiakasztanak, sírunk miattuk – de soha nem unatkozunk mellettük. Ezért van az, hogy ha valaki nagy-nagy küzdelmek árán megfoszt egy ilyen nemes macsót a pávatollaitól, és boldogan szuszog vele az otthon nyugodt melegében, egyszer csak belehasít a kérdés: ezt a pasit akartam én?! És végtelenül elkezd unatkozni. Mert hát az a pasi csak addig volt pasi, amíg macsó volt és bunkó volt. Addig kellett, amíg volt benne izgalom.
Tanulság? Nincs. Az ösztönök már csak ösztönök. Útravalóul: kerüljék a macsó férfiakat!
Forrás: tudnodkell
