1950-ben Alcsút és Vértesdoboz községeket Alcsútdoboz néven egyesítették. A Csút helynév személynévből keletkezett, magyar névadással. A kőkorszaktól a római koron át lakott hely. Határában (Göböljáráspuszta) a bronzkor második feléből kétrészes pogányvár található. Határos Doboz, Acsa, Felcsút, Bodmér, Bicske, Bot, Etyek, Vál és Tabajd helységekkel.
Alcsút a XII. században készített adóösszeírásokban nemesi faluként szerepelt, adót nem fizetett. Első okleveles említése 1365-ből származik. Mohács előtt nemes telkeken világi birtokosok laktak, vagy más lakosoknak volt részbirtokuk. A török hódoltság ideje alatt nem tudjuk kimutatni, mi módon örököltek, birtokoltak a családok, de állandóan nemesek lakták. A helység ekkor Pilis megyéhez tartozott. A 15 éves háború alatt a vidék elnéptelenedett, Székesfehérvár visszavételekor elpusztult (1601). 1663-ban az 1638-ban alapított pálos kolostor jelentkezett birtokigényével. Komárom megye figyelmeztette a pálosokat, hogy a csútiak régtől fogva nemesek, a megye megvédi őket. Ezzel kezdődött a csaknem 100 évig tartó harc Alcsút bortokáért. Az ellenségeskedőktől való megszabadítás során Alcsútot elhamvasztották, a lakosság sokat szenvedett.
A település szabadságát vitató pálosok a falutól jobbágyi szolgáltatásokat kezdtek követelni. Az alcsútiak 1753-ban kötöttek szerződést a pálosokkal.
Az alcsútiak ebben az időben az árendások elszaporodása miatt panaszkodtak, akik nem vállalták részüket a közös teherből. Kérték, őket is emeljék árendás státuszba, vagy az árendásokat is kötelezzék a szolgálat vállalására. Az úrbérrendezésre 1768-ban került sor. A lakosság nem volt elégedett az urbáriummal, s a régi szerződést kérték vissza módosítással. 1819-ben József nádor kapta meg az uradalmat, aki felfedezte a Vértes előterében fekvő völgy különleges adottságait, s 1825-től különleges növényfajokat telepített ide. Alcsúton a – megye szőlőövezetében feküdvén – már a XVIII. Században foglalkoztak szőlőműveléssel. A kocsmáltatás számottevő bevételt hozott az uradalomnak. Erre utal például, hogy az 1816. évi összeírásban fontos helyen szerepel az uradalmi fogadó. Mezőgazdasággal is foglalkoztak, a földet három nyomásban művelték. Állattenyésztésre vonatkozó adatok is először a XVIII. Század elejéről származnak. AZ állattenyésztést nagymértékben akadályoztatta a szűkös legelő. A XVII. Század közepén ezért az alcsútiak dupla fűbérért idegen területen legeltettek. Ebben az időben lényegesen jelentéktelenebb Alcsút ipara. Malom helyben nem volt, esős időben a közeli vérti, szentgyörgyi, száraz időben a csurgói és tatai malomba jártak az alcsútiak. 1774-ben 2, 1784-ben már 4 kézművest írtak össze, 1828-ban már 14 a mesteremberek száma (csizmadia, kovács, takács, szabó, lakatos) és 1837-ben már 17 kézműves dolgozott.
Lakossága a XVIII. Században magyar,, csaknem egészében református. Az egyház vezető szerepet játszott a falu életében. A református egyházközösség eredete Mohácsig nyúlik vissza. 1620-ban már saját lelkipásztora volt. 1727-es tanúvallomás szerint „még a török Bécs alá menetele előtt is helvét confession valóké volt az alcsúti templom, ugyan maguk is csináltatták, mivel az előbben nem kedvük szerint volt csinálva.” 1725-ben a Patajon tartott zsinaton részt vett az alcsúti prédikátor is. Az 1760-as években merült fel a templom eredete körüli vita, mely ezekben az években rossz állapotban volt (nádtetejét a szél teljesen elhordta). 1764-ben a veszprémi püspök kérte a helytartótanácstól, hogy alcsúton plébániát szervezhessen. Ugyanebben az évben a pálosok megakadályozták, hogy az elhalt Csokonai László prédikátor helyébe újat hozzanak.
Ekkor szüntették meg az acsai református templomot azzal, hogy az acsaiak járjanak Alcsútra. 1765-ben Mária Terézia engedélyezte az alcsúti reformátusok vallásgyakorlását, mivel korábban is mindenkor gyakorolták. Az ezt követő években többször kérték templomuk, majd iskolák bővítését. A református egyház Alcsúton iskolát tartott fenn, 1770-ben, majd 184-ben már katolikus iskola is működött.
1780-ban épült késő barokk stílusban a református templom homlokzati órapárkányos és bádoghagymás sisakkal. 1820 körül épült klasszikus stílusban az iskola, 1819-1827 között építette Pollack Mihály a Habsburg kastélyt József nádor számára, egyemeletes négy ion oszlopos középrésszel. (1945-ben teljesen kiégett csak a középrésze maradt meg.) 1820 körül épült a négy pilléres, oromzatos kerti ház (ezt 1955-ben állították helyre).
A szabadságharc és a forradalom eseményeiből Alcsút is kivette a részét. 1848-ban Alcsútot jelölték választókerületi székhelynek, de a nádor és Szemere Bertalan belügyminiszter nem tartották alkalmasnak a hely szűke és közpiac hiánya miatt. 1848 októberében a székely gyalogzászlóalj részére fuvarozott. 1849 júniusában Wussin őrnagy különítménye portyázott a környéken, július 11-én Ramberg altábornagy a jobb szárny biztosítására különítményt küldött ide.
Alcsút a XIX. Század elején a bicskei, majd 1871 után a váli járáshoz tartozott. 1863-ban hozzá tartozott: Göböljárás, Kinza, Hatvan, Máriavölgy, Vért-Szent-György és Bányavölgy. 1872-ben Alcsút nagyközség kérte, hogy Göböljárás, Hatvan, Kinza és Máriapusztákat elcsatolják, a tulajdonosok azonban tiltakoztak ellene, a nagyközség területe változatlan maradt. A község 1891-ben föld-, ház-, és kereseti adót fizetett, s választókerületi székhely Alcsút, Doboz és Tabajd községekkel. A községháza 1895-ben épült. 1898-ban képviselőtestületi üléseket tartottak, a községnek tűzrendészeti, legeltetési és birtokossági szabályrendelete volt. Az előljáróság jelentése szerint a községből nem vándoroltak ki. Az első világháború előtt Alcsúton – nyilvánvalóan a főherceg biztonsága érdekében – csendőrőrs parancsnokság működött. Az 1850-es évi népszámlálás során Alcsúton 142 házat és 903 lakost írtak össze. 1870-ig a lakosság 1646 főre nőtt (185 ház). 1910-ben 1858 lakost tartottak nyilván, ebből őstermeléssel foglalkozott majdnem a fele. A főhercegi kastély kertje, ritka növényekben való gazdagsága miatt az elsők közé tartozott a birodalomban.
A váltógazdálkodást az uradalom kitűnő sikerrel folytatta, kövér legelők, karbantartott erdő- és faültetvények, mindenütt pontosság, és tisztaság lepte meg az utazót. Szép szőlőhegyének egy része a Rajna-melléki szőlőfajokkal volt beültetve. A főhercegi uradalomban ezekben az évtizedekben hajtották végre a tőkés üzemvitel megteremtéséhez szükséges átszervezést.
Alcsúton búzát, rozst, árpát, zabot, kukoricát, burgonyát termeltek. A községben vasekét, vetőgépet, fogast, gőzcséplőt és lóerejű cséplőt használtak. 1898-ban még a három-nyomásos gazdálkodást tartották fent. Az uradalomban nemesített juhokat tartottak az ún. alcsúti fajt, amely finomságával és gyapjúgazdagságával a hazai fajok legjobbjai közé tartozott. 1863-ban összesen 36 család élt iparból (asztalos, ács, bognár, szabó, szíjgyártó, kereskedő, kocsmáros, lakatos, molnár, mészáros, takács stb.). Az iparosok száma nem nőtt. 1911-ben közvágóhidat építettek. A község az italmérési jogot megváltotta, és házilag kezelte. A századfordulón a községben házipart nem űztek, ipartelep sem volt. Az előljáróság heti- és országos vásár tartási jogának megszerzéséért folyamodott. A vasútállomás építésének ötlete 1911-ben merült fel. A képviselőtestület ekkor nem tartotta szükségesnek a személy- és teherpályaudvar létesítését, mivel Bicskén volt vasútállomás. Az építéshez szükséges pénzösszeget nem szavazták meg. 1914-ben a lakosság véleményét kérték, s a közgyűlés megszavazta a hozzájárulást, de kikötötte, az állomást az általuk kijelölt helyen kell felépíteni. 1863-ban Alcsúton két iskola működött, ám a lakosság 34,6%-a nem tudott olvasni. A XIX. Század végétől ismétlőiskola működött. A századfordulón már három iskoláról tesznek említést. Az óvodát a főherceg tartotta fenn.
1874-ben magalakult az alcsúti Egyesült Ipartársulat. A századfordulón olvasókör és népsegélyező egyesület működött a községben. Az 1880-as években az uradalmi orvos látta el a közorvosi teendőket, a községben bába tevékenykedett. A századfordulón a közorvos hetente egyszer látogatta a betegeket, havonta egyszer vizitálta a mészárszéket. Állatorvos az uradalom egyik pusztáján volt található. 1906-ban már magánorvos is praktizált. 1919-ben a dobozi és acsai lakosok földhaszonbért követeltek az uradalomból. A megyei küldöttek megválasztották a munkatanácsot. Ekkor Alcsút a váli járásban fekvő nagyközség.
A községi gyűlés 1944-ben hozzájárult, hogy a járási székhelyet Válból Bicskére helyezzék át. Posta és csendőrőrs helyben volt, a személy- és teherforgalmat szolgáló állomást 2 km műúton lehetett elérni. A tulajdonviszonyokon a földreform nem sokat változtatott, házhelyet elsősorban hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek vásárolhattak. 1931-32 körül ipar nem volt, mindössze egy vízikerék és egy szeszfőzde számítható ide. 1923-ban a község megkapta az Erzsébet- és József-napi két országos vásár tartási jogát.
1920-ban Alcsútot a vértcsacsaiból a felcsúti orvosi körzetbe csatolták, mert így az orvost rövidebb úton érhették el. 1841-ben állami segélyt kértek egy jó ivóvizű artézi kút fúrásához. Tűzoltó Egylet, Fogyasztási Szövetkezet, Méhészeti Egyesület és Iparos Dalkör működött.
Alcsút Vértcsacsával és Tabajddal együtt 1944, december 23-án szabadult fel. A háború nagy károkat okozott. 1946-ban kezdték szervezni a földművelő-szövetkezetet, bonyolítási, vásárlási és termeltetési céllal. 1947-ben került sor a Tatabánya-Felcsőt-Alcsút-Vál villanyvezeték helyreállítására. A községben ekkor 1669-en laktak. A kastélyt és a pavilonokat állami gyermekotthonnak juttatták. A Habsburg család igen értékes levéltára, amit a kastélyban őriztek, a helyszínen megsemmisült, szétszóródott. 1950-ben Alcsút és Vértesdoboz Váldoboz néven egyesült. A bicskei járáshoz tartozó önálló tanácsú község külterületei: Bányavölgy, Kinza, Göböljárás, Hatvan, Máriavölgy. 1956-ban már Alcsútdoboz néven ezekhez Dobozpuszta, Szentgyörgy, Szőlőhegy és Vért járult. 1967-ben a helységnévtár külön megemlíti az állami gazdaságot. 1949-től kezdve fokozatos népességnövekedés figyelhető meg. A lakosság túlnyomó többsége a mezőgazdaságban talált munkalehetőséget, az ipari tevékenység nem jellemző. 1970-től megnőtt a magánkisiparosok és kiskereskedők száma, bővültek az iskolai, óvodai férőhelyek, az egészségügyi ellátás is napjaink színvonalára emelkedett.
Cím: Alcsútdoboz József Attila u. 5.
Tel: +36 (22) 594-070
E-mail: [email protected]
Web: www.alcsutdoboz.hu
