Terjedőben a szociális programok, de a vidéken élők nagy része nem tartozik a kedvezményezettek körébe
Róma, 2015. október 13. – A szociális védelem egyre fontosabb eszköz az éhezés felszámolásában, ennek ellenére a szegények nagy része nem részesül jótékony hatásaiból.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) ma hozta nyilvánosságra Az élelmezés és mezőgazdaság helyzete (The State of Food and Agriculture) című sorozatának idei jelentését. Legfőbb megállapodásként azt emelhetnénk ki, hogy a szociális védősémák, mint a pénzügyi támogatások vagy az iskolai étkeztetés, hatékony utat kínálnak a szegény országokban élő rászorulók számára a mélyszegénységből való kitöréshez és egyúttal a gyermekeik számára egy jobb jövő biztosításához is.
A fejlődő világban már jelenleg is 2,1 milliárd ember részesül eltérő mértékben ilyen juttatásokból, köztük 150 millió ember, akit így sikerült megmenteni a mélyszegénységbe csúszástól. Ha tovább szélesítjük ezen programok hatótávolságát a vidéki területeken és összekötjük őket mezőgazdasági beruházásösztönző intézkedésekkel, a szegények számát még gyorsabban csökkenthetnénk, állapította meg a jelentés.
Az élelmezés és mezőgazdaság helyzete kapcsolódik az Élelmezési Világnaphoz (október 16.), amelynek idei témája a szociális védelem szerepe a vidéki szegénység felszámolásában.
„A leginkább rászorulókat kell támogatnunk, ahhoz hogy megszűnjön az éhezés a földön,” mondta a FAO főigazgatója José Graziano da Silva.
„A szociális programok révén a családok élelmiszer-ellátása javul, gyakran azáltal, hogy ők maguk termelnek többet, és az étrendjük is változatosabbá és egészségesebbé válik. A csecsemők és terhes anyák számára jobb ellátást biztosíthatnak, csökkentve a gyerekmunkát és növelve az oktatásban részt vevők számát – összességében javulhat a termelékenység,” tette még hozzá.
Az éhezés csapdája
A világon élő szegények csupán egy-harmada részesül valamilyen mértékű szociális ellátásban. Arányuk Dél-Ázsiában és a szubszaharai Afrikában még alacsonyabb, miközben a szegénység előfordulása ott a legmagasabb.
Segítség nélkül számukra nincs mód helyzetük javítására. Az országok többsége – még a legszegényebbek is – megengedhetnek maguknak valamilyen szociális védőrendszert. A FAO becslése szerint 67 milliárd dollár befektetés évente, főképp szociális támogatás formájában, kombinálva mezőgazdasági programokkal, elegendő lenne az éhezés felszámolására 2030-ig. Ez a világ teljes GDP-nek alig 0,1 százaléka.
A szociális védelemről
Jelenleg, sok mélyszegénységben élő arra kényszerül, hogy eladja munkaeszközeit, gyerekeit az iskola helyett munkába küldje, túlhasználja földjeit vagy alulfizetett állást vállaljon.
Alapszintű szociális ellátással a szegények lehetőségei kiszélesednek, saját termelői potenciáljuk javul, és ennek tovagyűrűző hatása révén a helyi gazdaság is élénkül.
Világszerte már több mint 145 országban vezettek be szociális támogatásokat, többek között közvetlen támogatás (feltételekhez kötött vagy alanyi jogon járó), munkanélküli segély vagy természetbeni juttatások formájában.
Nem hiábavaló kiadás
Gyakran hangoztatott vélemény, hogy a pénzügyi szociális támogatások csökkentik az emberek munkába állási hajlandóságát. A jelentés ezt megcáfolja, sőt, kiemeli a szociális védőháló pozitív hatását a helyi közösségre és a gyerekek iskoláztatására.
Az anyagban konkrét példák, megvalósult kezdeményezések is említésre kerülnek Bangladesből, Etiópiából, Ghánából vagy épp Lesothóból. Csak egyet kiemelve: a brazil Bolsa Família program révén az ország lakosságának negyedét tudták elérni, a GDP alig 0,5 százalékával megegyező összegből.
A szociális védelem azonban önmagában nem elegendő, az állami és a gazdasági szféra beruházásaival kombinálva viszont egy inkluzív gazdasági növekedést érhetünk el, ami a végső megoldást jelentheti a vidéken élők számára a szegénység ördögi körének megtörésében.
forrás: FAO
