Lassú az internet, rossz a kaja, unalmas a tábor és még pénz is kellene cigire. Így panaszkodnak egy holland menekültszálláson a migránsok. Finnország pedig túl hideg, nincs tea, nincs étterem, nincsenek bárok, ráadásul senki nincs az utcákon, csak az autók – mondja Mohamed, aki láthatóan már Finnországig menekült, hogy egy rendes éttermet meg bárt találjon magának. Ráadásul már utálja is – ezért – az északi országot.
Két kiragadott példa az Európába menekült migránsok szájából. Mielőtt azonban visszaküldenénk őket oda ahonnan jöttek, el kell gondolkodnunk, vajon ők tehetnek-e arról, hogy jelentős részükben egy végtelenül téves Európa kép él, alacsony sávszélességről, kevés étteremről és nevetséges zsebpénzről.
A válasz nyilván nem.
A migránsok képzeletében ugyanis – és ebből a szempontból mindegy, hogy menekült, vagy egyszerű gazdasági migráns – a földi paradicsom, a szabadság és a végtelen lehetőségek kontinense él, ahol neki joga van a jobb életre. De arról, ezt hogyan is érhetné el, már nyilván elképzelése sincs.
A kialakult, vagy éppenséggel, a bennük kialakított kép nem véletlen. A világ másik végéről, talán egy menekülttábor elfeledett sarkából kitántorgó, talán épp egy szírai lövészárokból taktikai visszavonulást végrehajtó menekült hirtelen kamerák kereszttüzében, szabályos diadalmenetként érkezik a XXI. század Kánaánjának földjére.
Az okostelefonok korszakában bizony nem csak az ösvények útvonalát, vagy a csempész elérhetőségét szerzi be, hanem a legfrissebb híreket is. És ebből ők pontosan tudják, milyen erőt is jelent ma Európában a bevándorlás/menekültkérdés.
Olyat, amely évtizedes politikai képleteket ír át, olyat, amely hagyományos diplomáciai jó kapcsolatokat ront meg, vagy épp hagyományosan rosszat látványosan hoz össze. Olyat, amelyről egész Európa beszél, vitatkozik, és
… képtelen megoldást találni.
Bizony, pontosan tudja, hogy az európai közvélemény egy részének szimpátiáját megnyerte, és olybá tűnhet számára – ha hisz az európai sajtónak – az egészet is. Aki pedig nem fogadja őt kitörő örömmel, nem tapsol elég hangosan, nem morzsol el néhány műkönnyet az arcán, az páriává válik azonnal.
Ennek fényében már érthető, miért értetlenkedik, hogy nincs elég wi-fi egy hollandiai menekülttáborban, miért kapnak „kevés” pénzt cigire, vagy miért nincs tea, nincs bár és étterem Finnországban. Hiszen ezek járnak. Nem?
Most eltekintve attól, hogy az össznépi szimpátia valójában nem létezik, legfeljebb csak az ő fejükben, a szomorú helyzet az, hogy egyáltalán nem fogja érteni, hogy miért rakják fel – persze szép csöndben – majd egy Törökországba tartó repülőgépre (vagy egy Magyarországra tartó vonatra), mikor kiderül, hogy a Mercedes számára mégsem jelent ő kiváló és potenciális munkaerőt.
A migránsok jelentős részében egy teljesen torz Európa kép él, egy olyan földi paradicsom, ahol számára adott és joggal követelhető a jóllét, akármit is jelent az. Ezt hiszi, mert elhitették velük.
Belegondolni is szörnyű lesz, amikor migránsok tízezrei döbbennek rá, hogy nem mindegyikük lesz „sikertörténet”, sőt, a többségüknek – ha nem is kiutasítás – de egy külvárosi gettóban való tengődés jár majd osztályrészül, teljes vagy részleges jogfosztottságban. Persze az elfogadás, a tolerancia, az emberbaráti szeretet jegyében, takaríthatsz majd az utcán. Ő nem ilyen Európában hisz, de ez jut majd neki.
Vagy ez sem.
Az ő arcukon már most sem a hála látszik, hanem a csalódottság. Amit hamarosan a düh fog felváltani, mert nem értik, hogy tévedhettek így el, és ezt kinek is köszönhetik.
De ekkor már nem az lesz a baj, hogy kevés a wi-fi, és nincsenek bárok…
forrás: Jobbegyenes
Kapcsolódó cikkek:
A finn ellátórendszer sem tetszik a menekülteknek! A pénzüket akarják!
A FINNEK VENDÉGSZERETETÉT ÉLVEZTE A MENEKÜLT, MAJD ELMENT ROBBANTANI
Ez az étel nem kellett a migránsoknak a finn táborokban
Finn demonstrálók szerint a magyar megoldás az egyetlen válasz
