Bell P-39 ‘Aircobra

A Bell repülőgépgyár által gyártott egymotoros, együléses vadász és vadászbombázó. Az alsószárnyas, orrkerekes, teljesen fémépítésű gép jellegzetessége a pilótafülke mögött elhelyezett motor volt. Így szabadon maradt a hely a repülőgép orrában a géppuskáknak meg a tricikli-elrendezésű futómű orrkerekének, és a motor közelebb került a gép súlypontjához, miáltal javult a gép fordulékonysága. Az XP-39 jelű prototípus 1938 áprilisában szállt fel először, sebessége, emelkedő képessége megfelelt a hagyományos vadászokénak, fegyverzet tekintetében felülmúlta azokat. Az amerikai pilóták elégtelen magassági teljesítménye miatt nem kedvelték, pedig a Földközi-tenger mellett, és a Távol-Keleten eredményesen használták. 1939-1944 között gyártott 9 588 db P-39-ből 5 134 darabot a Szovjetunió kapott, ahol kis- és közepes magasságban vívott légi harcokhoz kitunő vadásznak tartották. A beépített 37 milliméteres páncéltörő gépágyúval és a szárnyak alá szerelt bombákkal vadászbombázóként a német nehézharckocsikat is sikerrel támadhatta.

Boeing B-17 ‘Flying Fortress

Az amerikai Boeing cég 1934-ben kezdte meg egy többmotoros nehézbombázó-típus kifejlesztését. Követelmény volt, hogy a készülő repülőgép szárazföldi célok és hajók ellen is alkalmazható legyen. A Boeing Model 299-nek nevezett bombázó próbaútjára már a következő évben sor került. A B-17-esek különféle változataiból ezután majdnem 13 ezret gyártottak. Bár a B-24 Liberator típusból ennél is több készült, mégis a „repülő erőd” lett a második világháború legismertebb amerikai bombázója. A Csendes-óceán térségétől az afrikai hadszíntéren át Európával bezárólag minden fronton alkalmazták. A Németország elleni nappali stratégiai bombázások fő fegyvere lett. Az „erőd” elnevezés nem túlzás: a gépet úgy tervezték, hogy egyedüli is meg tudja magát védeni az ellenséges vadászgépektől. A német pilóták viszont hamar rájöttek, hogy hátulról könnyen támadható. Ezen hiányosságát farokgéppuska beépítésével igyekeztek kiküszöbölni, de igazi megoldást csak a nagy hatótávolságú vadászgépek megjelenése jelentett. Mivel általában jól védett célpontok ellen alkalmazták, a vadászok mellett a légvédelmi tüzérség is súlyos veszteségeket okozott a B-17-eseknek. Ennek ellenére a legjobb bombázók közé tartozott. A típust – bár kitűnő teljesítménnyel rendelkezett – a II. világháború befejezése után nem tartották tovább szolgálatban. Időközben megjelentek a nagyobb, korszerűbb nehézbombázók, melyek még a kiváló B-17 teljesítményét is felül tudták múlni. A repülő erőd hosszú és kemény szolgálat után nyugalomba vonult, s helyét hamarosan átvették a modernebb és nagyobb teljesítményű sugárhajtású repülőgépek.

Forrás: www.masodikvh.hu
Cím: Nem köthető városhoz –
Tel:
E-mail:
Web: www.masodikvh.hu