A kurdok kiadatásának elmaradása, a kedvezményes fegyverszállítások kicsikarása és a jövő évi elnökválasztás is oka annak, hogy a Törökország nem támogatja a két északi oszág gyors felvételét.
Finnország és Svédország hivatalosan is benyújtotta csatlakozási kérelmét a NATO-hoz. Jens Stoltenberg főtitkár történelmi lépésről beszélt, a tagállamok pedig sorra támogatásukról biztosították a két skandináv országot. Egyedül a török államfő riogat a csatlakozás elutasítással.
Törökország nem változtat Finnország és Svédország NATO-csatlakozásával kapcsolatos álláspontján – hangoztatta ismételten Recep Tayyip Erdogan, aki a két skandináv országot „a terrorszervezetek vendégházának” nevezte.
„Hogyan bízhatnánk bennük? Svédország a terrorszervezetek melegágya. (…) Nem engedünk olyan országok NATO-csatlakozásának kérdésében, amelyek szankciókat alkalmaznak Törökországgal szemben” – fogalmazott az az elnök, aki ismételten a betiltott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) iránti engedékenységgel vádolta meg a két északi országot.
Ankara terrorszervezetként tekint a PKK-ra, és mind Helsinkit, mind Stockholmot azzal vádolja, hogy befogadja a PKK és a hozzá közelálló szervezetek tagjait. Törökország azt is Svédország és Finnország szemére hányja, hogy nem hagyja jóvá azoknak a személyeknek a kiadatását, akiket azzal vádolnak, hogy terrorszervezethez tartoznak. Az Ankara által benyújtott 33 kiadatási kérelem közül az elmúlt öt évben egyetlen egyre sem érkezett pozitív válasz Stockholm, illetve Helsinki részéről.
A csatlakozás szentesítéséhez a harminc tagállam jóváhagyása szükséges. Mostanáig egyedül Ankara jelezte, hogy kilóg a sorból, Törökország merev ellenállása általános megrökönyödést okozott. Több politikus ugyanakkor azon az állásponton van, hogy
a török fenyegetés csupán ürügy arra, hogy Ankara nyomást gyakoroljon a NATO-ra.
A legkeményebben Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter fogalmazott, aki a török államfővel kapcsolatban „bazári mentalitásról” beszélt. A külügyminiszter – akinek álláspontját mások is osztották – kétségbe vonta, hogy a török államfőnek a finn és a svéd csatlakozás kapcsán a kurd szélsőséges csoportokkal való bánásmód fájna.
Erdogan valójában fel akarja srófolni a támogatás árát – hangoztatta Asselborn. A külügyminiszter szerint a vétóval való fenyegetés mögött egyrészt az áll, hogy engedményeket szeretne kicsikarni a fegyverszállítások terén. Másrészt pedig az elutasító magatartás mögött politikai számítások rejlenek a jövő évi törökországi parlamenti választások kapcsán.
Törökország a múltban lojális partnernek számított a szövetségben, és korábban nyitottan állt hozzá a bővítésekhez. Néhány év óta azonban árnyék vetült Ankara és a nyugati szövetségesek viszonyára. 2019-ben az S-400-as orosz rakétaelhárító rendszer megvásárlásával magára haragította a NATO-partnerek többségét. Az Egyesült Államok pedig elállt attól, hogy Ankarának F-35 típusú harci repülőgépeket adjon el.
A Washington és Ankara között kialakult feszültséget növelte az is, hogy az Egyesült Államok támogatja a Szíria északkeleti térségében működő Népvédelmi Egységek (YPG) nevű kurd milíciát. Ankara szerint az YPG a Kurdisztáni Munkapárt fiókszervezete. Az Egyesült Államok azonban a YPG-t fontos partnernek tekinti az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harcban.
Washington elutasítja azt is, hogy az Egyesült Államokban élő, Erdogan legádázabb ellenségének kikiáltott Fethullah Gülen török prédikátort kiadja Washingtonnak. Gülent Erdogan azzal vádolja, hogy ő állt a 2016-os puccskísérlet mögött. Elemzők szerint a török államfőnek a finn és a svéd csatlakozás kapcsán kapóra jött, hogy a PKK és a Gülen-mozgalom témáját a lakosság körében felmelegítse. Ennek oka pedig a közelgő elnökválasztás.
Az ország jelenleg súlyos gazdasági válsággal küzd. A dolgok pillanatnyi állása szerint Erdogan egyáltalán nem mehet biztosra, fokozatosan veszít népszerűségéből. A betiltott PKK elleni harc azonban eddig mindig „bejött” Erdogannak. Az elmúlt negyven évben a PKK terrortámadásai következtében az országban több mint 40 ezer ember vesztette életét. Mindennek ellenére egyelőre megjósolhatatlan, hogy a török államfő ezzel jövőre is pontokat tud-e majd szerezni.
A NATO-val való nyílt kenyértörés – amit a finn és a svéd vétóval szembeni tényleges török vétó jelentene – Erdogan számára meglehetősen radikális lépés lenne.
Aligha valószínű, hogy Törökország végül útját állná a két északi ország csatlakozásának Az viszont sokkal inkább, hogy a szemben álló felek megtalálják a közeledés útját.
„Biztos vagyok abban, hogy megegyezésre jutunk” – fogalmazott ennek kapcsán Antony Blinken amerikai külügyminiszter, aki Washingtonban fogadja török partnerét, Mevlüt Cavusoglut. Ankara most elsősorban F-16-os amerikai vadászgépeket kíván vásárolni.
Törökország sérelmezi, hogy a nyugati országok, köztük több NATO-tagállam és Svédország is, korlátozzák a fegyverszállításokat. A török külügyminiszter és Erdogan szóvivője, Ibrahim Kalin a hét végén jelezte, hogy lehet tárgyalni Stockholm és Helsinki csatlakozásáról, ha teljesítik Ankara követeléseit.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a hét elején a török külügyminiszterrel folytatott tárgyalásai után azt hangoztatta, hogy Ankara követeléseit komolyan kell venni.
„Törökország megbecsült NATO-partner, és semmifajta biztonsági megfontolás nem hagyható figyelmen kívül” – fogalmazott a főtitkár, hangoztatva azt is, hogy „a jelenlegi történelmi helyzetben össze kell fognunk”.
Nyitókép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
infostart
