A magyar Alföldön az egyik legrégebbi és legősibb a hortobágyi pásztorkodás.
A hortobágyi külső legelőkön a szilaj pásztorkodás kapott teret, ahol a jószág szinte csak szaporulatával szolgált. A XVIII. század végére elkészültek az első legeltetési szabályzatok, és a következő században a legtöbb jószágot és a virágzó pásztoréletet találjuk a Hortobágyon. Ekkor keletkeztek és terebélyesedtek a máig ágazó pásztordinasztiák. Az ősi alapokon nyugvó, századokon keresztül fejlődő hortobágyi pásztoréletnek kisugárzása volt az egész Tiszántúlra.
Napjainkban a Hortobágyi Nemzeti Park területén közel 200 pásztor foglalkozik legeltetéssel, 9000 db marha, 50 ezer juh és birka és 350 db ló járja a legelőket.
A hortobágyi pásztorok huszonkét településről – Bagota, Balmazújváros, Bodaszőlő, Debrecen-Kismacs, Görbeháza, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúszoboszló, Hortobágy, Kunmadaras, Nádudvar, Nagyhegyes, Nagyiván, Ohat, Püspökladány, Tiszacsege, Tiszafüred, Tiszaigar, Tiszaörs Újfehértó, Újszentmargita – érkeznek tavasszal a nemzeti park legelőire.
Az embert próbáló világ napszámosai előtt tisztelgünk – az egykori pásztorrangsor szerinti – nevük és címük felsorolásával.
Reméljük, hogy a pásztorokkal mind nagyobb számban találkozhatunk a gulyásversenyen, a lovasnapokon, a hídivásáron és az őszi bikaárverésen.
A Hortobágyon a biogazdálkodás története 1992-re nyúlik vissza, amikor néhány száz hektáron a szántóterületek biogazdálkodásra való átállása elkezdődött.
Társaságunk jelenleg több mint 2000 hektáron folytat ökológiai szántóföldi növény-
termesztést a hazai tanúsító szerv (Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.) ellenőrzése és a svájci Bioswiss követelményeinek betartása mellett.
A szintetikus növényvédőszerek, műtrágyák és hozamfokozók használata nélkül termelt kölest, árpát, őszi búzát, tönkölybúzát, zabot, kukoricát, borsót, olajrepcét, olajtököt, olajnapraforgót, mustárt, olajlent, lucernát hazai és külföldi piacokon értékesítjük.
Társaságunk a nemzeti park védőzónájában a szántóföldi ökológiai gazdálkodást integrálja. Ennek eredményeként több mint 600 hektáron folytatnak a környező kistermelők és magánvállalkozók biotermelést. Mindez javítja a térség megélhetési lehetőségeit, lehetővé teszi a nemzeti parki területek és a védőzóna kíméletes használatát, és nem utolsó sorban segíti a természetvédelem ügyének kedvező megítélését.
A hortobágyi, tiszafüredi, tiszacsegei és egyeki szántókról begyűjtött termények az Ohati Majorba kerülnek.
1999-ben megépítettük Magyarország első, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. által ellenőrzött és tanúsított, kizárólag biotermények szárítására, tisztítására és tárolására szolgáló központi létesítményünket. Az Ohati Biocentrum része egy gázüzemű indirekt szárító és a hozzátartozó tisztító egység, melyek teljesítménye átlagosan 7 tonna/h. A terményeket két 5000 tonnás tároló fogadja. A major működését segíti egy 60 tonnás hídmérleg és a minőségvizsgáló laboratórium.
1999-ben bevezetésre került a Det Norske Veritas (Linz) által auditált HACCP Élelmiszerbiztonsági Rendszer, valamint az ISO 9002 (ma már aktualizálva ISO 9001:2000) Minőségirányítási Rendszer – az országban elsőként – az ökológiai gazdálkodás teljes területére.
2002. tavaszán, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ajánlása alapján a Biokultúra Egyesület vezetősége az
„Év Biogazdasága” elismeréssel tüntette ki Társaságunkat.
Történelmi méneseink közül Debrecen város hortobágyi ménese a legnagyobb múltú, hiszen működéséről az első írásos nyom 1671-ben keletkezett. Működése és története példanélküli Magyarországon, és merőben eltér a császári rendeletekkel alapított, katonai célú ménesekétől (Mezőhegyes, Bábolna stb.), illetve a főúri birtokokhoz kapcsolódó magánménesekétől.
Debrecen város sajátosságaiból adódóan a hortobágyi pusztán tartott lóállomány mindig a környékbeli falvak, városok lakóinak, tehát egy gazdaközösségnek tulajdonában volt. E ménesek sorából mindig kiemelkedett Debrecen szabad királyi város ménese, mely tenyészanyagával az egész ország lótenyésztésére is hatást gyakorolt. E sajátos környezetben csak igen későn alakultak ki a lótenyésztés olyan központjai, amelyek egyéb tradicionális méneseinkhez hasonlóvá tették volna. A háromszáz éves múlt mellett csak az 1880-as években lett a tenyésztés központja Máta, amely a mátai biztos székhelyeként, s a város gazdálkodásának is székhelye volt. A mai méneskép meghatározó épületei, Debrecen városi mintára, az 1940-es években épültek.
A ménes többszöri tulajdonosváltás után 2001-től a Hortobágyi Nemzeti Park tulajdonába, illetve a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. kezelésébe került. A Hortobágy lótenyésztését méltán világhírűvé tevő tradíciók mindig is szerves részét képezték a Hortobágyi Nemzeti Park életének. A legelő állat nélkülözhetetlen a puszta fenntartásában, s ahogy azt korunk eseményei bizonyítják a hagyományos állatfajták szerepe is újraértékelődött, megőrzésük a modern fajtákból már kiveszett értékeik miatt napjaink fontos feladatává vált.
A Mátai Ménes 250 lovával ma Magyarország egyik legjelentősebb lótenyésztő központja. A tenyészet fő feladata a nóniusz fajta fenntartása., illetve e génmegőrzési célon kívül a modern sport-és hobby igények kielégítésére alkalmas magyar sportló fajta tenyésztése.
Forrás: www.hortobagyikht.hu
Cím: Hortobágy Czinege J. u. 1.
Tel: 06 52 589 110
E-mail: [email protected]
Web: www.hortobagyikht.hu
