Petőfi Sándor a mai napig az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lánglelkű, ám folyton nyomorgó költőjeként él a köztudatban.
Rövid életének nagyobbik része valóban szegénységben telt el, később azonban versesköteteiért mai áron számolva milliós nagyságrendű honoráriumokat kapott.
Egyes megközelítések szerint az is lehet, hogy jómódú emberként élhette volna le az életét, ha a történelem nem szól közbe, és a nagy költő nem veszti életét a segesvári csatában.
Petőfi Sándor apai ágon nemesi származású volt, és egy darabig családja anyagi helyzetének köszönhetően meglehetősen jó anyagi körülmények között nevelkedett. Ez a megállapítás sokak számára talán meglepő lehet, ugyanis ellenkezik a róla kialakított, időnként pedig a költő által is tudatosan felerősített, „a nép fia” képpel.
Mindenki ezt olvassa most!
Viszonylagos jómód után jött a nélkülözés
Édesapja, Petrovics István igen ügyes vállalkozó hírében állt, aki több helyen üzemeltetett kocsmát és mészárszéket, mindemellett különböző ingatlanokkal is kereskedett, de saját és bérelt földeken is gazdálkodott.
Petőfi Sándor már ötéves korában elkezdhette a tanulmányait. Apja, anyagi helyzete alakulásának megfelelően gyakran változtatta fia iskoláit, és igyekezett minél színvonalasabb helyekre járatni. Az 1838-as dunai árvíz és egyik rokonuk anyagi csődje azonban – akiért Petrovics kezességet vállalt – pénzügyileg romlásba döntötte a családot – írja az Arcanum.hu.A TIZENÖT ÉVES IFJÚ KÉNYTELEN VOLT OTTHAGYNI AKKORI ISKOLÁJÁT, A SELMECI LÍCEUMOT, EKKOR BIZONY MEGISMERKEDETT A NÉLKÜLÖZÉSSEL ÉS A NYOMORRAL.Színházi „mindenesnek” állt Pesten, majd házitanítónak Ostffyasszonyfán, végül katonának csapott fel Sopronban.
Később Debrecenbe került, ahonnan egy hosszú, zord és keserves telet követően 1844 februárjában – ez a vele kapcsolatos egyik legismertebb történet – gyalog indult el Pestre. Akkoriban már országszerte ismert és népszerű volt, és erre út közben is számtalan visszaigazolást kapott.
Elindul a rövid, de tüneményes karrier
Vörösmarty segítségével aztán számos versét sikerült kiadatnia, és ezzel szép bevételre tett szert.
ELKEZDŐDÖTT PETŐFI RÖVID, DE ANNÁL TÜNEMÉNYESEBB KÖLTŐI CSÚCSKARRIERJE.
1844-ben írta meg többek között híres elbeszélő költeményét, a János vitézt (mindössze egyetlen hét alatt), amiért 100 akkori forintot kapott. Juhász István, az Adó.hu-n megjelent tanulmányából kiderül, hogy ez mai értéken számolva nagyjából 250 ezer forintnak felel meg.
Az 1844-45-ös évek igen termékenyek voltak, és e két év termését önálló kötetben adta ki, amely tartalmazta egyebek mellett a Mednyánszky Bertához fűződő szerelmi románcának vallomásait, a Szerelem gyöngyeit is. Még 1845-ben megjelent költeményeinek második kötete is, Versek címmel.
TERMÉSZETESEN AZ ÚJABB ÉS ÚJABB VERSESKÖTETEK TISZTES HONORÁRIUMOKAT IS JELENTETTEK A KÖLTŐNEK.
Az 1846-os évben folytatódott Petőfi sikerszériája, sok költemény született akkor (és azok révén a bevételi is nőttek). Ekkor jelent meg például A hóhér kötele című, ma már kevésbé ismert regénye is, amelyért 150 forintot (azaz 380 ezret) kapott. Felhők címmel 1846 áprilisában jelent meg 66 versét tartalmazó kötete, illetve megírta a Tigris és hiéna című drámáját.
Ezek jó mellékövedelemnek számítottak a Pesti Divatlapnál összeszedett segédszerkesztői fizetése mellé – emeli ki a Promotions.hu írása. Munkájáért havi 15 váltóforint (mintegy 38 ezer mai forint) fizetést, valamint lakhatást és étkezést is kapott, ezen túl elkötelezte magát, hogy a Pesti Divatlap minden számába 2 forint (kb. 5 ezer mai forint) külön díjazásért ír egy verset.
Majd 1846 júniusában eladta összes verseinek kiadói jogát Emich Gusztávnak.
500 PENGŐ FORINTOT KAPOTT ÉRTE, AMIVEL – MONDHATNI – MILLIOMOS LETT, HISZEN EZ MAI ÉRTÉKEN BŐ 3 MILLIÓ FORINTOT JELENTETT.
Ugyanez év szeptemberében Nagykárolyban megismerkedett élete nagy szerelmével, az akkor 18 éves Szendrey Júliával. A lány apja azonban nem volt elragadtatva a „szegény” költőtől, ám végül belenyugodott a frigybe, és a pár a következő esztendőben összeházasodhatott.
Mindenki ezt olvassa most!
Petőfi az 1847-es év elejétől az Életképek című lappal szerződött, és költeményenként másfél aranyat (mintegy 42 ezer mai forintot) kapott. Ezen kívül még a győri Hazánk című laptól is származott jövedelme.
Ráadásul 1848 januárjában újabb szerződést kötött Emich Gusztávval. Ez már – több részletben – 3500 forintról (közel 22 millióról) szólt. A kifizetéseket a szabadságharc eseményei ugyan megnehezítették, de Emich Gusztáv tartotta magát a szerződéshez, és tételekre bontva átutalta a szerződött összeget, 1850 júniusában és júliusában például Szendrey Júliának összesen 330 pengőforintot (kétmillió mai forint) fizetett ki.
Mennyit ért Petőfi jövedelme a valóságban?
Ezeknek az összegeknek az értelmezéséhez persze azt is tudnunk kell, hogy az egykori Schiller-ház I. emeletén található lakásnak (a mai Rákóczi út, Síp utca, Dohány utca kereszteződése), ahová 1847 októberében költöztek be Szendrey Júliával, a bérleti díja éves szinten 550 forint volt.
ITT AZ EGYIK SZOBÁT JÓKAI MÓRNAK ADTÁK KI BÉRBE, ÁM AMIKOR AZ ÍRÓ ELKÖLTÖZÖTT, A BÉRLETI DÍJ MEGFIZETÉSE MÁR MEGHALADTA PETŐFI ANYAGI LEHETŐSÉGEIT.
Ezért 1848 augusztusában feleségével a Lövész utca 391. szám alatt béreltek egy olcsóbb lakást – ez volt a költő utolsó lakhelye.
A befejező epizód, amiről szólni kell a téma kapcsán, Petőfi összes költeményeinek későbbi kiadása. Petőfit a segesvári csata után holttá nyilvánították, fia, Zoltán gyámjának pedig testvérét, Petőfi Istvánt nevezte ki a gyámhatóság. De Petőfi összes költeményei a szabadságharc bukását követő években a cenzúra miatt nem jelenhettek meg, erre csak 1858-ban kerülhetett sor. Ugyanebben az évben kezdte újra a működését a Magyar Tudományos Akadémia is, amely Petőfi összes költeményeinek ítélte az 1000 forintos akadémiai nagydíjat. Az összeget a gyámhatóság kezelte, és Petőfi Zoltán nevelési költségeire fordították.
