forrás: hirado.hu
Már nagyon korán, kiskamasz korában rossz szexuális minták rögzülhetnek egy fiatalban. Prüdéria és a pornó megfelelő szexuális felvilágosítás helyett.
A pozitúrákkal, a szex úgymond technikai részleteivel már nagyon korán tisztába kerülnek a gyerekek, sokan már 6-8 évesen látnak pornójelentet vagy erotikus filmrészletet a neten, a testiség érzelmi, emberi vonatkozásaival azonban csak esetlegesen találkoznak. Ennek oka a mobileszközök, illetve a nethasználat hétköznapivá válása, valamint a társadalom – szülők, tanárok, védőnők, iskolaorvosok – gyakran prűd, elutasító magatartása, illetve a szexuális nevelés hiányosságai, vagy éppen hiánya. Erről beszélt a hirado.hu-nak Séllei Györgyi szexológus tanácsadó.
Az első menstruáció után késő
A szakember szerint a szexuális nevelésre szánt alkalmak számával és minőségével is baj van. A nyolcadikosok biológia órán tanulnak az emberi testrészekről, köztük az ivarszervekről is, de kifejezetten a nemiség kérdéseit nem tárgyalják nekik. Ha ez megtörténne, akkor is késő lenne, mert általános iskola végére a lányok túl vannak az első menstruáción, a fiúk pedig az első spontán magömlésen. Még 14 éves kor előtt érdemes lenne ezért a gyerekeknek az életkoruknak megfelelően beszélni a testük működéséről – hangsúlyozta.
A szexualitásról az iskolákban jellemzően az egészséges életmódról szóló évente néhányszor megtartott védőnői előadásokon és az osztályfőnöki órákon beszélgetnek a gyerekekkel. A védőnők által tartott foglalkozásokon általában több témáról is szó van, például a drog és az alkohol veszélyeiről, így a szexualitás csak sok egyéb kérdés mellett jön elő.
Fordított hozzáállás
Általában ekkor sem arról van szó, hogy milyen utak vezetnek az egészséges szexualitáshoz, az mennyire jó és fontos eszköze lehet a boldog párkapcsolatoknak, az emberi érzések, kötődések kifejeződésének. A szexológus tanácsadó úgy véli, ahelyett, hogy az órákon a nemiség az élet természetes részeként jelenne meg – mint amely egyszerre lehet érzelmi és testi örömforrás, két ember egyesülésének egyik formája –, a beszélgetésekben inkább veszélyforrásként mutatják be. A szexuális felvilágosítások alkalmával a testiség kapcsán általában a nem kívánt terhesség, az abortusz, a nemi úton terjedő betegségek kerülnek fókuszba – mondta.
Séllei Györgyi szerint az említettek természetesen komoly problémák, amelyekről beszélni kell, de nem úgy, hogy az előadás a tiltásról és az elrettentésről szól. Úgy véli, épp fordítva kell megfogni a kérdést, arról kell beszélni, hogyan lehet valakinek egészséges a szexualitása, amiben már az is benne van, hogyan kerülheti el a fenti veszélyeket. A foglalkozások lényege a szemlélet alakítása, szexualitásról beszélni nem felvilágosítást jelent, hanem egy kultúra, gondolkodásmód átadását – mondta.
„Nálunk nem szexelnek”
Ezzel szemben ma olyan iskola is van, ahol a szexről egyáltalán nem esik szó, legalábbis hivatalosan. Az egyik középfokú intézmény igazgatója az előadásokkal szembeni elutasítását azzal magyarázta, hogy náluk nem szexelnek a gyerekek. Séllei Györgyi szerint a tanárok részéről gyakorta tapasztalható ellenállás oka, hogy „forró” témának tekintik a nemiséget, miután az intézményi környezet sem feltétlenül támogató, illetve nincsenek módszertani eszközeik a téma tárgyalásához.
A szexológus tanácsadó szerint azonban a fiatalok szexuális „felvilágosítása” mindenképp megtörténik, nem mindegy azonban, hogy ehhez kapnak-e megfelelő útmutatást, vagy csupán a nagyon erős mintát jelentő pornófilmek alakítják a nemi életről alkotott fogalmaikat, érzéseiket. Ha egy gyerek azt gondolja – és ez már 13-14 évesen rögzülhet benne –, hogy a szex egyenlő azzal, amit a pornófilmekben lát, nagyon torzulhat, félremehet a szexuális fejlődése. A szakember hangsúlyozta azonban, hogy nem maga a pornó a probléma, hanem a helyes szexuális nevelés hiánya, ezért a felnőtt filmek tiltása nem old meg semmit.
Séllei Györgyi szerint a cél az, hogy a tanárok, a védőnők és akár a szülők is a szexuális neveléshez szükséges módszertani képzéseken vehessenek részt. Az ilyen előadások megtartásához szükséges metodika oktatását fontos lenne a pedagógus- és védőnői képzés részévé tenni, valamint az anyáknak és apáknak is több lehetőséget kellene biztosítani az elsajátítására. Különösen hatékony lehetne a kortársképzés, ami azt jelenti, hogy a módszer kitanulását követően a tinédzser kort épp elhagyó fiatal felnőttek is tarthassanak foglalkozásokat az iskolásoknak. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a tizenévesek számára mindig sokkal hitelesebben hangzik az, amit egy vele majdnem egykorú személytől hall – hangsúlyozta.
