Negyvenes éveink végén, három gyerekkel és sok-sok házasságban töltött évvel a hátunk mögött is lehetséges a mindennapok szenvedélyes megélése.
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de engem kicsit ledöbbentett, amit az egyik ismerősömtől hallottam egy péntek délutáni traccsparti közepén.
Jelesül, hogy Ildikó barátnőm kijelentette, hogy három gyermek után is naponta háromszor megkívánják egymást a férjével. És mivel abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a gyermekeik kamaszok (a 16 éves ikrek és a 18 éves nagylány), így ezen késztetésüknek helyet és időt is tudnak találni.
Ildi a negyvenes évei végén járó barátnőm, jelenleg marketingesként dolgozik egy cégnél. Nem egy kiemelkedő szépség, de a korához képest jól tartja magát, bár nem sportol, azért ügyel arra, hogy mit eszik. Legalábbis a saját elmondása alapján. Engem egyszerre futott el a kíváncsiság és az irigység. Utóbbi nem szép dolog, tudom, de mi a férjemmel nem élünk ilyen szenvedélyes mindennapokat. Köztünk is megvan a romantika és a szexuális életünk is rendben van, de hogy napi háromszor?
Rá is kérdeztem, hogyan tudják ezt fenntartani évek óta és hogyan fér bele az időbeosztásukba. Kis pironkodás után, egyre jobban belemelegedve osztotta meg a részleteket.
Aztán szerencsére, mivel közel dolgozunk mindketten, így az ebédidőt is egy kellemes desszerttel zárjuk, ha értitek, mire gondolok.”
– somolygott sokat sejtetően.
És este meg a külön szobánk csendjét élvezzük, meg egymást – kacagott csilingelve. A napi három nem mindig fér bele, de a kettő az rendszeres, mivel néha nem tudunk elszabadulni ebédidőben.
És hogy mivel sikerül feldobni az élményüket, hogy ne laposodjon el? Ildikó barátnőm férje mindig visz valamilyen meglepetést, persze nem naponta, de hetente meglepi valami kedvességgel, legyen az virág, vagy a kedvenc sütemény.
Legfrissebb életmódhírek, itt!
„Reggelente megöleljük, és megcsókoljuk egymást ébredéskor és mikor elmegyünk otthonról, valamint, amikor hazaérkezünk. Nem ritka, hogy esténként a férjem megmasszírozza a lábamat, vagy a vállamat, miközben lágy zene szól. Olyan andalító, a keze pedig ahogy siklik a bőrömön, hát nem tudok ellenállni. Ezek az apróságok is segítenek, hogy éreztessük egymással, hogy odafigyelünk a másikra még a rohanó hétköznapok során is. Ezek tényleg olyan apróságok, melyek nem igazán igényelnek nagy erőfeszítést.”
Kicsit félénken, tétovázva mesélte, hogy vannak bizonyos szerepjátékaik. Persze nem kell semmi durvára gondolni, nem a Szürke 50 árnyalatáról van szó, de nem nehéz szexi titkárnőnek, pincérnőnek, szobalánynak beöltözni, ami szintén növeli a libidót.
A férje pedig tökéletes igazgató, tanár, vagy mosogatógép szerelő. És nem elhanyagolható az sem, hogy nem mindig a négy fal között kerül sor a légyottokra. Néhány próbafülke és erdei tisztás biztos elpirulna, ha beszélni tudna…
Szóval Ildikó szerint csak odafigyelés és elhatározás kell.
Bevallása szerint kezdetben nekik sem ment simán, mivel nem kevés szervezéssel járt a dolog, amikor a gyerekek még állandóan körülöttük voltak, és sokszor ők is fáradtak voltak, de igyekeztek megoldani. Amióta meg középiskolások, csak könnyebbé vált a dolog.
”Érdemes kipróbálni, látni fogjátok, hogy egy idő után már nem fáradtság, hanem a mindennapotok része.
Egy kapcsolatért küzdeni kell, nem jön minden magától. Beszélgessetek, járjatok egymás kedvében, a többi pedig majd kialakul. A lényeg, hogy fokozatosan alakítsátok ki az új szokásokat és legyünk empatikusak a másik irányába.”
– zárta a beszámolóját Ildi.
Azt hiszem, egy próbát megér, végülis, ha jó a kapcsolatotok, akkor csak még jobbá válhat, ha meg nem annyira jó, akkor javulhat.
evamagazin
