Mindenkinek, aki a kamera elé kerül, sminket kell viselnie, hiszen a stúdió megvilágítása annyira ragyogó, hogy az arcbőr vagy túl sápadtnak, vagy túl vörösnek hatna. A sminkes dolga, hogy a műsorvezető vagy a színész bőre jól mutasson a képernyőn. Alaposan kell ismernie a különböző stílusokat és divatokat, hogy a színészek arcát bármely történelmi korhoz híven át tudja formálni. A sminkmesternek ott kell lennie a stúdióban vagy a forgatás helyszínén, hogy szükség esetén azonnal „igazíthasson” az előadók arcfestékén.
Minden televíziós műsorhoz szükség van valakire, aki a ruhatárat gondozza. A „ruhás”(öltöztető, jelmezes) bérli a különleges kölcsönzőktől a szükséges ruhadarabokat, gyakran elkíséri a színészeket, műsorvezetőket a ruhavásárlásra, és segít a képernyőn jól mutató ruhák kiválasztásában. A filmezés előtt ellenőrzi a műsorvezetők ruházatát, némelyik szín vagy minta ugyanis problémákat okozhat. A fehér ruha például bántóan visszaveri a stúdió reflektorainak fényét, némely pepita- vagy sűrű csíkos minta pedig vibráló hatást kelthet.
Minden műsornak megvan a maga díszlet-igénye. Kisebb hírműsor esetén ez a díszlet lehet igen egyszerű, de egy tévéjátékhoz vagy egy zenés szórakoztató műsorhoz a díszlettervezőknek a legapróbb részletekig ki kell dolgozniuk a hátteret egy-egy korszak hű megjelenítése vagy a kívánt hangulat elérése érdekében. Miután a producer vagy a rendező elfogadja a vázlatos díszlettervet, részletes terv készül, amely megfelel a stúdió alakjának és méretének.
Ezután a díszletmunkások – az ácsok és a dekoratőrök – elkészítik a tényleges díszleteket. Némelyeket a stúdióban állítanak össze, a program befejezése után pedig lebontják őket. Gyakoribb azonban, hogy a díszletet kerekekre szerelik és ki-be gurítják.
Némelyik műsor díszletei hétről hétre változnak, s ez folyamatos munkát ad a díszlettervezőnek. A hosszan futó szappanopera-sorozatoknak, például a Vészhelyzetnek vagy a Barátok köztnek állandó, valósághű díszletei vannak, sőt egy-egy részletet valódi helyszínen vesznek föl. De akármennyire valóságosnak látszanak is a helyszínek, a belső tereket a sorozat különleges igényeinek megfelelően alakítják ki: a ház egy része szolgálhat orvosi rendelőként, a másik része ügyvédi irodaként, a falakat pedig olykor „el kell tüntetni”, hogy a kamerák szabadon mozoghassanak.
Ki kicsoda a televíziós szakmában?
A televíziózás ma rendkívül szerteágazó, összetett szakma és gazdasági iparág. A programválaszték igen széles: hírek, sport, játékfilmek, dokumentumfilmek, gyermekműsorok, természetfilmek vagy zenei műsorok közül válogathatunk. Ezek közül mindegyik terület más-más felkészültségű szakembereket és eltérő gyártási eljárásokat igényel. A műsortervező feladata, hogy új programötletekkel álljon elő. Felvázolja elképzeléseit, részletezi a leendő műsor fölépítését és tartalmát. A televíziós társaság megvitatja a tervezetet, majd eldönti, hogy megbízást ad-e az elkészítésére vagy sem. Bevett gyakorlat, hogy egy bevezető próbaepizódot (pilot) készítenek, és ezen mérik le a közönség reakcióját.
Ha a tervezet zöld utat kap, a műsor csapatába anyaggyűjtőket („kutatókat”) kapcsolnak be. Ok gondoskodnak azokról az ötletekről és témákról, amelyek majd az egyes programokat meghatározzák. Gyakran „kimennek az életbe”, hogy találkozzanak azokkal, akik az egyestémákban érintettek. Minden részletet a producernek kell jóváhagynia, mielőtt a munka folytatódna. Az anyaggyűjtőknek szorosan együtt kell működniük a rendezővel, a díszlettervezővel, a sminkessel, a jelmeztervezővel, a hangmérnökkel és a stúdiót üzemeltető csapattal.
Forrás: delina; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
