A világ tele van meghökkentő növényekkel, olykor még saját kertünkben is találkozhatunk velük. Aki megismer valamilyen furcsa növényfajt, más különlegességek iránt is érdeklődni kezd.
Alegtöbb közönséges vagy termesztett növény azonos felépítésű: gyökérből, szárból és levelekből áll; némelyek gyöktörzset vagy gumót fejlesztenek, mások hagymából hajtanak ki, a legtöbbjük virágot bont. Az életben maradáshoz mindegyiknek szüksége van vízre meg napfényre.
Akad azonban sok „ingyenélő” is – olyan növény, amely inkább másoktól veszi el a táplálékot, semhogy magának készítene. Ilyen az Örökzöld fehér fagyöngy, amely „puhafákon” {nyár, fűz) telepszik meg, továbbá a „kemény-fákat” – főleg tölgyet – gyötrő rokona, a lombhullató sárga fakín. A fagyöngyfélék csak félélősködők, zöld leveleikkel ugyanis képesek fotoszintetizálni, a gazdaegyedből csupán vizet és abban oldott ásványi anyagokat szívnak fel. A paraziták sokféle úton-módon jutnak gazdanövényhez, az olykor alma-, körtefán, galagonyán is megtelepedő fagyöngy például a terméséből lakmározó madarak segítségét veszi igénybe. Bogyóinak nedve rendkívül ragadós, így rendszerint legalább egy-két magja a madarak csőrére vagy lábára tapad. Később – gyakran már egy másik fán – ledörzsölődik onnan, majd kicsírázik, és gyökeret mélyeszt az ágba. Ezen a helyen azután egyetlen levélpár jelenik meg; esztendőre kettő, a rákövetkező évben már négy pár – a növény évről évre megkettőzi a méreteit. Gyökerei jól beágyazódnak a támasztékba, így ha letörünk egy fagyöngyhajtást, hamarosan újak fejlődnek, olykor az ág további szakaszán.
Fotoszintézis nélkül
Sok más növényi élősködő teljesen a gazdanövényre van utalva, minthogy nincs zöld levele, amellyel fotoszintetizálhatna. A szádorgófélék és a vicsorgók egyáltalán nem fejlesztenek zöld részeket, csakis támaszukból elégítik ki tápanyagigényüket. Nálunk főként az égergyökerén telepszik meg a konya vicsorgó, de előfordul mogyoróbokrokon is.
A legtöbb növény a talajhoz kötötten él; a földben gyökerezik, onnan vonja ki a tápanyagokat. A fán lakók sziklákhoz tapadnak, növényi korhadékhoz, esetleg a fakéreg repedéseihez rögzülnek. Némelyik broméliaféle, például a Regel-bromélia levelei tölcsérszérű tőrózsát alkotnak, ebben összegyűlik a víz. Ha azután rovarok hullnak a medencébe, elpusztulnak, és maradványaikat a növények tápanyagokként hasznosíthatják.
Gyökértelenek
Néhány növénynek még efféle támasz sem kell. A dél- és közép-amerikai szakáll broméliák (Tillandsia) több faja, így a Louisiana-moha(Tiuandsiausneoides) minden szükségletét a párás levegőből fedezi. Rokona, a Tillandsiarecurvata pedig akár telefondrótokon is tömegesen megtelepszik. Ezekre a növényekre jogosan mondhatjuk, hogy a levegőből élnek.
Jámborak és ragadozók
Jó néhány növény estére láthatóan nyugovóra tér – védekezésül és a párologtatás csökkentésére becsukja leveleit. Tapasztalhatjuk ezt közönséges réti vagy kerti fajokon is, például a lóherén vagy a csillagfürtön. A trópusi maranták úgy hajtják félbe leveleiket, hogy imádkozáshoz összetett kézre emlékeztetnek – innen kapták az „imádkozó növény” elnevezést.Számos növény ragadozóként viselkedik -rovarfogó csapdákat állít. így egészítik ki étrendjüket, hiszen tápanyagszegény talajon élnek. A rovarevő növényeket hosszan lehetne sorolni a hazai lápokon tenyésző harmatfüvektől az egzotikus Vénusz légycsapójáig.
Különös kaktuszok
A kaktuszok között sok az érdekes alakú, megjelenésű faj, s a könnyen nevelhetők némelyike is rendkívül izgalmas.
Forrás: delina; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
