„Nem hiszem, hogy van lelke”
– Joe Biden akkori amerikai alelnök saját bevallása szerint így vélekedett Vlagyimir Putyin akkori orosz miniszterelnökről 2011-ben, első találkozásuk után.
Azóta alaposan kifürkészték egymást. Három évvel később, 2014-ben újra összecsaptak, amikor Biden feladata az volt: a fellángoló tüntetések után támogassa Ukrajnát, és nyomást gyakoroljon Oroszországra, hogy csökkentse katonai beavatkozásának fenyegetését Kelet-Ukrajnában.
Putyin azonban visszavágott Bidennek és az általa képviselt amerikai politikának. Az orosz elnök hírszerző szolgálataival beavatkozott a 2016-os amerikai elnökválasztásba abban a reményben, hogy Donald Trump megválasztása után megváltoztathatja a Fehér Ház Oroszországgal szembeni álláspontját. Az ezt követő években Putyin bérencei vélhetően félretájékoztatták Washingtont Hunterről, Biden fiáról. A koholt ügyet Trump hívei lelkesen szajkózták, és minden alkalmat kihasználtak, hogy a 2020-as kampányban bevessék.
„Putyin gyilkos”
A helyzet Biden beiktatása után csak fokozódott.
Az elnök az ABC-nek adott terjedelmes interjúban azt mondta: „viszonylag jól” ismeri Putyint, akivel már januárban „hosszasan beszélgetett”. Arra a kérdésre, hogy szerinte Putyin, akit politikai ellenfelei megmérgezésével vádolnak, gyilkos-e, Biden habozás nélkül azt válaszolta: „Igen”. Azt is hozzátette: Oroszország meglakol azért, hogy beavatkozott az amerikai választásokba. Az interjú után nem sokkal Oroszország visszahívta washingtoni nagykövetét.
Jó egészséget kívánt Vlagyimir Putyin orosz államfő Joe Biden amerikai elnöknek válaszul arra, hogy Biden gyilkosnak titulálta. Miközben Putyin szóvivője arról beszélt, hogy példátlan kijelentéseket tett az amerikai elnök, ő maga óvatosan fogalmazott, de fordított a vádon, és azt mondta: mindenki saját magából indul ki.
A kölcsönös adok-kapok és súlyos pengeváltások után Biden és Putyin személyes találkozója vélhetően kínos lesz.
A kapcsolat hiányát ráadásul beárnyékolhatja az érdemi megegyezés hiánya. Biden nem az Egyesült Államok és Oroszország kapcsolatainak újraindításával kampányolt, és elnökként sem követi ezt megközelítést. Oroszország-politikája ehelyett súrlódást feltételez Moszkvával. Biden ugyanis felismerte, hogy Oroszország számos módon károsítja az Egyesült Államok érdekeit: a választásokba való beavatkozástól kezdve Kelet-Ukrajna megszállásán át az amerikai befolyás csökkentésére való törekvésig világszerte. Az amerikai elnök célja nem az Oroszországgal való kapcsolatok átalakítása, hanem „az amerikai-orosz kapcsolatok kiszámíthatóságának és stabilitásának helyreállítása”, amint azt Jen Psaki, a Fehér Ház sajtótitkára a csúcstalálkozó bejelentésekor kifejtette.
A Putyin-Biden csúcstalálkozónak tehát vannak korlátai. Mivel mindkét vezető bizalmatlan, és minden bizonnyal nem is kedveli a másikat, egyikük sem fog gyengének mutatkozni fontos előrelépés reményében.
Putyin nem számíthat gyors könyörületre
Putyin a genfi csúcstalálkozót vélhetően inkább saját diplomáciai képességei, mint konkrét célok alapján fogja alakítani. Tisztában van azzal, hogy Biden nem fogja egyhamar feloldani az amerikai szankciókat. Az Egyesült Államok és európai szövetségesei közötti ékverés, amire Putyin a Trump-korszakban szívesen rájátszott, a transzatlanti szövetséget megerősítő Biden esetében kevésbé lesz kifizetődő; ezúttal nem lehet propagandapontokat szerezni. Valójában még a Trumppal tartott 2018-as helsinki csúcstalálkozó is keveset hozott Putyinnak. Az amerikai elnök, akit az orosz választási beavatkozásról kérdeztek, könnyedén az orosz vezető pártját fogta saját hírszerzésével szemben. Ez volt az amerikai diplomácia mélypontja. A látszólagos engedményt azonban nem követte Oroszország új geopolitikai nyitása. Trump Helsinkiben kimondott szavai, mint oly sokszor, aligha befolyásolták kormánya politikáját.
Bidennel Putyin az államférfi szerepében fog tetszelegni. Megkísérli elérni, hogy a csúcstalálkozót egyenlő felek találkozójaként azonosítsák. Engedelmetlenségével igyekszik majd demonstrálni, hogy Oroszország nagyhatalom. Hagyja, hogy a világ más vezetői könyörögjenek az amerikai figyelemért. Az európaiak hadd találkozzanak Bidennel a bonyolult multilaterális fórumokon. A marginálisak, antidemokratikusak vagy idegesítők várják ki sorukat. Putyin velük szemben szinte nyomban négyszemközt fog találkozni Bidennel – ahogy erre szerinte Oroszországnak joga is van.
A nemzetközi tekintélyen túl azonban Putyin és Biden törekvései azonosak: a kiszámíthatóság és stabilitás. Igaz, Putyin nem zárkózott el attól, hogy destabilizálja Oroszország szomszédait vagy akár az Egyesült Államokat. Lehet, hogy nem asszisztált a belarusz vezetésnek abban a műveletben, amelynek során eltérítették a Görögországból Litvániába tartó, egy ellenzéki újságírót szállító gépet, de az biztos, hogy utólag elnézte az állami terrorizmust. Jóllehet Oroszországot sokan „revizionista megrontónak” tartják, az ország sokkal kevésbé revideál és ront, mint amennyire képes lenne – hangoztatja a Foreign Affairs. Ukrajnában elvetette a Kijev elleni fellépést. A Közel-Keleten változatlanul engedélyezte Izrael számára a szíriai légtérbe való belépést. Végül visszafogta magát, és nem vetette be kiberképességeinek teljes arzenálját az Egyesült Államokban, amely minden bizonnyal kegyetlen pusztítást tudna végezni az amerikai gazdaságban.
A romló gazdaságot irányító, a világtól egyre inkább elszakadó, autokrata Putyin nem engedheti meg magának a nemzetközi konfliktusok ellenőrizetlen kiéleződését – kivált nem az Egyesült Államokkal. Az orosz elnöknek szüksége van a konfliktuskezeléshez szükséges eszközökre. A Bidennel való munkakapcsolat nem kerül semmibe, és talán szavatolná azt a geopolitikai nyugalmat, amit az orosz belpolitika kezelése igényel.
Vajon Biden kezdeményez kedvezményeket?
Bidennek a csúcstalálkozón egyensúlyba kell állítania a hosszú távú és az azonnali célokat. Érdemi nyereség lenne az Egyesült Államokban élő oroszok és az Oroszországban élő amerikaiak számára egyaránt a konzuli szolgáltatások helyreállítása. Az elmúlt évek során a választásokba való beavatkozás és az amerikai diplomaták zaklatása miatt az Egyesült Államok megtorlásként orosz diplomatákat utasított ki, majd bezáratta a seattle-i és a San Franciscó-i orosz konzulátust, valamint a washingtoni orosz kereskedelmi képviseletet. Válaszul Egyesült Államok kénytelen volt bezárni konzulátusait Vlagyivosztokban, Jekatyerinburgban és Szentpéterváron. Egyedüli diplomáciai képviselete Oroszországban moszkvai nagykövetség maradt, amit a Kreml azzal fenyeget, hogy megfosztja orosz személyzetétől.
A konzulátusok hiánya mindkét országban megnehezíti a kölcsönös látogatásokat – egyszóval elvágták a kulturális és tudományos kötődéseket, amelyek történelmileg mindkét ország számára előnyösek voltak. A helyzet most rosszabb, mint a hidegháború nagy részének idején. Ennek orvoslására Bidennek fel kellene ajánlania, hogy enyhít néhány feltételen, és ezzel lehetővé teszi az orosz konzulátusok újranyitását az Egyesült Államokban, vagy legalábbis az amerikai konzuli szolgáltatások bővítését Oroszországban abban a reményben, hogy véget vet az elmúlt évekre jellemző kölcsönös elszakadásnak.
A fegyverzetellenőrzés szintén napirenden szerepel Genfben. Alig egy héttel Biden hivatalba lépése után Putyinnal megállapodott a START-szerződés megújításáról, de van még tennivaló. A fegyverzetellenőrzéssel pénz takarítható meg, ráadásul követendő példaként szolgálhat más országoknak. Ha Oroszország és az Egyesült Államok, a világ két kiemelkedő nukleáris hatalma nem tud megállapodásra jutni arzenáljaik csökkentésében, akkor az Iránnal és Észak-Koreával kötött fegyverzetellenőrzési megállapodások is eleve kudarcra vannak ítélve. A fegyverzetellenőrzés természeténél fogva lassú, aprólékos munkát igényel, amit olyan tudósok végeznek, akiket a politikusoknál és a diplomatáknál kevésbé foglalkoztat a kétoldalú torzsalkodás.
Kulcsfontosságú, hogy Biden hosszú távú célja az amerikai-orosz kapcsolatok normalizálása legyen. Egy Putyin-Biden-csúcstalálkozó pusztán már azért is jelentős, mert azt sugallja, hogy az orosz és az amerikai elnök számára hétköznapi a találkozó, ezért aztán akár gyakrabban is találkozhatnak. Barack Obama elnöknek sikeres volt az első találkozója Putyinnal Moszkvában 2009-ben. Ezt követte 2010-ben a derűs „hamburger-csúcs” Dmitrij Medvegyevvel, aki négy évre váltotta Putyint az orosz elnöki tisztségben, és amelynek során a két fiatal elnök közös fotót készített egy étteremben a virginiai Arlingtonban.
Utána a párbeszéd megszűnt. Obama 2013-ban lemondta a Putyinnal tervezett csúcstalálkozót, miután Edward Snowden, a Nemzetbiztonsági Ügynökség titkos dokumentumok ezreit kiteregető volt alkalmazottja menedékjogot kapott Oroszországban. Ezután a nagyobb nemzetközi találkozók margóján tartott feszült találkozókat leszámítva csak 2017 júliusában volt csúcstalálkozó volt Trump és Putyin között, amely éppoly eredménytelen volt, mint amennyire aggályos.
A hidegháború idején, még akkor is, amikor a két fél megbízottjai világszerte harcoltak egymással, az Egyesült Államok és a Szovjetunió rendszeresen tartott diplomáciai csúcstalálkozókat. Ez azt jelezte, hogy a konfliktust nem maga a feszült helyzet váltotta ki. Végkifejlete nem a feltétel nélküli megadás volt, hanem egy – igaz, nem tökéletes –, óvatos együttélés. Ezzel szemben a hidegháború utáni csúcstalálkozók az amerikai és az orosz vezetők között a partnerséget voltak hivatottak kifejezni. Ezek az Obama-kormányzat második ciklusában megszakadtak, amikor a partnerség látszatát már nem lehetett fenntartani. A kapcsolat mára annyira eltorzult és bizonytalanná vált, hogy meg kell mutatni: Oroszország és az Egyesült Államok nem áll háborúban.
A Biden-kormányzat számára a genfi csúcstalálkozó nem csupán a diplomáciáról szól. Trump alatt az Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatos politika összefolyt az amerikai belpolitikával. Trumpnak számtalan furcsa kapcsolata volt az orosz kormánnyal, jóllehet semmi sem bizonyítja, hogy orosz ügynök volt. Az Oroszországgal való összejátszását gyakran pártpolitikai motivációk vezérelték. Az amerikai-orosz kapcsolatok normalizálásának megkezdésével Biden visszahelyezheti Oroszországot az őt megillető helyre: kül-, és nem belpolitikai kérdésként.
A Kreml és a Fehér Ház egyaránt a másik összeomlására számít
A Putyin-Biden csúcstalálkozóval kapcsolatos elvárások ezúttal indokoltan jelentéktelenek. A tét azonban nagy. Oroszország és a Nyugat a szakadék felé tart. Egyik fél sem érez kompromisszumkényszert. A belpolitika mindkét térségben a keménységet díjazza. Mindkét fél meggyőződéssel vallja, hogy a másik hanyatlóban van, ami a kompromisszumot még kevésbé teszi kívánatossá, hiszen az egyik fél összeomlása – és ezzel együtt a másik győzelme – csak idő kérdése.
Genfben előreláthatóan kevés kérdést fognak megoldani. Csaknem hat évvel azután, hogy Oroszország megszállta Ukrajnát, a Krím változatlanul elcsatolt, Kelet-Ukrajna pedig a térség újabb jegelt góca. A Németország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna által a konfliktus lezárására kovácsolt diplomáciai megállapodások lényegtelen széljegyzetnek számítanak a tényleges helyzethez képest.
Eközben Belaruszt egy őrült diktátor, Aljakszandr Lukasenka vezeti. Országa Észak-Koreához hasonlóan elszigetelődhet, vagy ebbéli kísérletében megbukik. Az Egyesült Államok és európai szövetségesei Belarusz demokratizálására törekszenek, míg az országban jelentős katonai jelenléttel rendelkező Oroszország ragaszkodik ahhoz, hogy Minszk Moszkva csatlósa maradjon. Szíriában és környékén az amerikai és az orosz katonák közel van egymáshoz, de teljesen eltérő célokkal.
Miért éppen Genfben?
A semleges Svájc, amely nem csatlakozott az Oroszország elleni nyugati szankciókhoz a Krím elcsatolása miatt, keményen lobbizott azért, hogy több évtized után az első nagyhatalmi csúcstalálkozót újra az alpesi országban rendezzék meg.
Ez lesz az első magas szintű amerikai-orosz találkozó Genfben az 1985 novemberében tartott Reagan-Gorbacsov csúcs óta. Svájc diplomáciai sikereként ünnepli – írja a Swissinfo.
Genf – az ENSZ második legfontosabb székhelye New York után – kétségtelenül rendelkezik az ilyen találkozó lebonyolításához szükséges infrastrukturális létesítményekkel. Ráadásul Oroszország és az Egyesült Államok egyaránt népes missziót tart fenn Genfben, bőkezűen finanszírozott titkosszolgálati részlegekkel. A moszkvai és washingtoni biztonsági szakértők jól ismerik a helyi viszonyokat, ami előnyt jelent a két vezető védelmében.
Egy Biden-Putyin találkozó az Egyesült Államokban vagy Oroszországban ezúttal szóba sem jöhetett. A kapcsolatok túl elhidegültek ahhoz, hogy a felek elfogadjanak egy meghívást az „ellenséges területre”. Egy NATO-állam házigazdaként ezúttal szóba sem került. Az oroszok valószínűleg ezúttal elutasították volna Helsinkit, mivel Finnország egyre szorosabban együttműködik a NATO-val. A jelenlegi körülmények között Svájc kézenfekvő választás volt.
A semleges országot a Kreml nagyon kedveli, kivált azért, mert nem csatlakozott az Oroszország elleni nyugati szankciókhoz. Az USA szempontjából pedig ezúttal semmi sem szólt Svájc ellen. Elmúltak a nehéz idők, amikor a holokauszt-alapok és a banktitok mételyezték Washington és Bern kapcsolatát. És az az idő is elmúlt, amikor a Fehér Ház szerint – George W. Bush elnöki ciklusa alatt – a svájci külpolitika túlságosan palesztin- és túlságosan Irán-barát volt.
Egyszóval ezúttal sem Moszkva, sem Washington nem támasztott kifogást Genf ellen. Az már csak hab a tortán, hogy ezúttal a soros svájci elnök, Guy Parmelin is lehetőséget kap a tête-à-tête, azaz négyszemközti bemutatkozásra. Egy olyan kis ország, mint Svájc számára nem mindennapi esemény, hogy Biden és Putyin meghallgatja – jegyezte meg szerényen a svájci közszolgálati médium.
Svájc egyébként az 1979-es iszlám forradalom óta képviseli az amerikai érdekeket Iránban, és gyakran közvetít – akár a fogolycserében is – a két ellenség között.
Ukrajna kérdése megkerülhetetlen
Elutazása előtt Biden biztosította Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy ki fog állni Ukrajna mellett az Oroszországgal szembeni konfliktusban.
„Biden elnök azt mondta Zelenszkij elnöknek, hogy határozottan ki fog állni Ukrajna szuverenitása, területi integritása és törekvései mellett” – erősítette meg a nemzetbiztonsági tanácsadó. „És azt is elmondta Zelenszkij elnöknek: alig várja, hogy a nyáron, miután visszatér Európából, itt a Fehér Házban, Washingtonban üdvözölhesse őt” – tette hozzá Jake Sullivan.
Sullivan ugyan azt sugallta, hogy a hívás előre megbeszélt volt, mégis egy interjú után következett be, amelyben Zelenszkij könyörgött Bidennek, hogy Putyin előtt találkozzon vele. Azt mondta: hajlandó lenne találkozni Bidennel „bármikor és a bolygó bármely pontján”.
Több elemzővel szemben Putyin nem tartja kizártnak Ukrajna NATO-csatlakozását.
Moszkva annak ellenére sem lehet biztos abban: Biden miben állapodott meg Zelenszkijjel a NATO-tagság ügyében, hogy a legutóbbi telefonbeszélgetés nyomán a kijevi államfői hivatal – washingtoni felszólításra – javította a tárgyalásról kiadott közleményt.
A NATO keleti bővítésének és annak a ténynek, hogy a szövetség infrastruktúrája közeledik Oroszország határaihoz, Putyin szerint gyakorlati jelentősége van Oroszország számára. Emlékeztetett rá, hogy Lengyelországnak és Romániának a szövetségbe való belépését követően az amerikaiak „könnyen” megegyeztek velük arról, hogy rakétavédelmi rendszereket helyezzenek el a területükön.
Az innen indított csapásmérő eszközök 15 perc alatt elérik Oroszország központi részét.
„Képzeljük el, hogy Ukrajna a NATO tagja lesz. A repülési idő Harkovtól vagy Dnyepropetrovszktól Moszkváig 7-10 percre csökken” – mondta Putyin.
„Ez vörös vonal számunkra, vagy sem?”
– fűzte hozzá a szónoki kérdést.
Rossz ómen?
Joe Biden és Vlagyimir Putyin orosz elnök június 16-i csúcstalálkozóját egy 18. századi svájci villában tartják. A Villa La Grange a Genfi-tóra néz, és nyugalmas helyszíne lehet a hevesnek ígérkező tárgyalásokhoz.
A helyszínt ugyan nem erősítették meg, de napokkal a csúcs előtt már javában rendezték a környékét. A svájci rendőrök és katonák lezárták a Villa La Grange környéki két parkot, és úttorlaszokat, valamint szögesdrótot helyeztek el.
Biden első külföldi elnöki útja egyébként nem indult túl szerencsésen. Felszállás előtt egy kabóca támadt rá.
Néhány hete az Egyesült Államok keleti partvidékén 17 éves rejtőzködés után hatalmas kabócarajok bukkantak fel. Az elnök kíséretében levő újságírók gépe öt órás késéssel emelkedett csak a magasba, miután a rovarok eltömítették gépük motorját.
A balszerencsés előjel azonban nem befolyásolta az elnök körútját.
„Nem keressük a konfliktust Oroszországgal” – ezt mondta a demokrata elnök nyolcnapos európai turnéjának kezdetén. „Stabil és kiszámítható kapcsolatot akarunk, ugyanakkor az Egyesült Államok erőteljes és világos választ fog adni, ha az orosz kormány káros tevékenységet folytat” – tette hozzá az elnök.
A genfi találkozó előtt Putyin az NBC-nek adott terjedelmes interjújában azt mondta, hogy a Fehér Ház jelenlegi lakója gyökeresen különbözik elődjétől, a „színes egyéniségű” Trumptól. Biden elnök karrierpolitikus, hisz gyakorlatilag egész felnőttkorát a politikában töltötte.
„Ő egy másfajta ember. Nagyon remélem, hogy előnyei és hátrányai dacára nem lesznek impulzusokon alapuló megmozdulások a hivatalban lévő amerikai elnök részéről” – mondta Putyin, aki szerint a két ország kapcsolata most elérte az utóbbi évek mélypontját.
A sajtótájékoztató videója és további témák, időzz el egy kicsit.. Hirmagazin.eu
euronews
