Juliane 17 éves korában egy repülőgép-szerencsétlenség egyetlen túlélője volt, és 11 napig sikerült túlélnie a dzsungelben egyedül, a saját erejéből, mielőtt visszatért volna a civilizációba.
1971-ben, mindössze egy nappal azután, hogy elvégezte a középiskolát, Juliane Koepcke az édesanyjával együtt repülőre szállt a perui Limában, hogy Pucallpába utazzanak. A lány édesapjához, Hans Wilhelmhez indultak, a híres német zoológust, aki az amazóniai esőerdőben dolgozott egy kutatóállomáson.
Juliane is azt tervezte, hogy szülei nyomdokaiba lép, ő is zoológus lesz, és kutatómunkába kezd.
A LANSA 508-as gép lezuhanása
Az útnak körülbelül 1 óra hosszúnak kellett volna lennie. Körülbelül 30 perc repülés után a repülő hatalmas viharfelhők közé került.
Mindenki ezt olvassa most!
„A felhők egyre sötétebbek és sötétebbek lettek, és a gép egyre jobban rázkódott. Aztán egyszer csak egy vihar kellős közepén termettünk, villámlott és mennydörgött körülöttünk.” – mondta később Juliane.
„Körülöttünk minden fekete volt, és állandóan villámlott. Aztán vakító fényt láttam a repülő jobb szárnyánál. A motorba belecsapott egy villám.”
„Reméljük, minden rendben lesz.” – ezek voltak Juliane édesanyjának utolsó szavai.
Ezután a lány már csak az utasok kiáltásait és a motor pokoli zúgását hallotta. Aztán hirtelen érezte, hogy erős szél fütyül a fülébe, mert a gép törzse végül megadta magát az elemeknek.
Még mindig a székhez szíjazva a biztonsági övvel, Juliane mintegy 3000 méter magasról zuhant szabadeséssel a perui esőerdő közepébe.
Csodával határos módon túlélte a zuhanást. A fák tompították az esést, és Juliane végül magához tért.
Ő volt az egyetlen túlélő a LANSA 508-as járat 92 utasából.
A lány, aki 11 napig élte túl a dzsungelben
A következő órákban Juliane többször is elveszítette az eszméletét, majd újból magához tért, és valahogy sikerült kikerülnie a sokkhatás alól.
Törött kulcscsonttal vágott neki az őserdőnek, hogy megmentse az életét. A következő 11 napban végig az életéért küzdött.
Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!
„Fél napba telt, mire egyáltalán lábra bírtam állni, annyira szédültem.” – mesélte Juliane.
Végül azonban sikerült összeszednie az erejét, és elindult, hogy megkeresse az édesanyját. Egy egész napon át kereste őt, mielőtt feladta volna a reményt.
Édesanyja keresése közben Juliane egy kis patakra talált.
Édesapja annak idején rendkívül jó tanácsot adott neki: azt, hogy ha valaha is eltévedne az erdőben, és sikerülne rábukkannia egy patakra, vagy folyóra, kövesse annak a folyását.
Az emberek általában víz közelében élnek. Egy elég hosszú folyónak pedig előbb-utóbb el kell őt vezetnie a civilizációhoz.
A negyedik nap
A dzsungelben töltött negyedik napon Juliane rátalált a repülő három másik utasára. Mindhárman a székeikhez voltak szíjazva a biztonsági övükkel, és mindhárman halottak voltak.
Az egyik széken talált egy zacskó cukorkát, amely az út további részében a táplálékforrása volt.
Körülbelül ekkor látta meg az első köröző repülőgépeket és helikoptereket is. Ezek voltak azok a mentőalakulatok, amelyeket a repülőgép-szerencsétlenség túlélőinek keresésére küldtek ki. A sűrű növényzet miatt azonban sem a gépet, sem a lányt nem vették észre.
A kilencedik nap
A kilencedik napon Juliane egy kis kunyhóra bukkant. Úgy döntött, hogy megpihen, és ott tölti az éjszakát.
Egy adott ponton emberi hangokat kezdett hallani. Azt hitte, hogy hallucinál, és közeledik a vég. A hangok azonban valódiak voltak.
„Az első férfiról, akit megpillantottam, azt hittem, hogy egy angyal.” – emlékszik vissza Juliane.
Bár a helyi férfiak is megijedtek a lánytól, aki menedéket keresett a kis kunyhóban, és azt hitték, hogy a vizek úrnője, Jemanja (Yemoja), hagyták, hogy még egy éjszakán át ott pihenjen.
Miután 11 napot töltött a dzsungelben, viszontláthatta az édesapját
Mivel látták, hogy a lány nagyon sovány, a férfiak elvitték a helyi gyógyszerészhez.
A helyiek tudtak a repülőgép-balesetről, és a helyi orvos gyorsan átlátta az összefüggést az idegen lány és a baleset között.
Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!
Juliane végül viszontláthatta az édesapját, aki már minden reményét elvesztette, és nem hitte, hogy még valaha láthatja a családját.
A lány ugyanakkor a mentőalakulatoknak is segített rátalálni a repülőgép roncsára, hogy elszállíthassák az áldozatokat, köztük az ő édesanyját is.
Élet a katasztrófa után
Juliane súlyos traumát szenvedett a repülőgép-balesetben, amely során elveszítette az édesanyját. Hosszú évekig nem volt bátorsága újra repülőre ülni.
Biológiát tanult Németországban a Kieli Egyetemen, és itt szerezte meg a doktori címét. Ezután visszatért Peruba, ahol mammalógiát tanult.
1998-ban Juliane visszatért a baleset helyszínére, ahol egy dokumentumfilmet is forgattak, Wings of Hope címen, ami bemutatja a nő hihetetlen történetét.
Bár a traumából idővel felépült, Juliane egy kérdésre soha nem kapott választ: miért ő volt az egyetlen túlélő?
twice
