A struccnak közeli rokona néhány más röpképtelen madár – a délamerikai nandu, az ausztráliai kazuár és emu, valamint az újzélandi kivi. Ezek a futómadarak – a már kihalt új-zélandi moával és madagaszkári elefántmadárral együtt – alkotják a madarak osztályában (Aves) a lapos szegycsontúak, más néven ratiták (Ratitae) alosztályát.
A madár élete nagy részét fajtársai körében tölti. A Kelet- és Dél-Afrika nyílt síkvidékein élő strucc-csapatok nappal együtt legelésznek, s éjszaka közös pihenőhelyeken alszanak. Főként biztonsági okokból tömörülnek csoportokba, ugyanis több szem többet lát: nagyobb eséllyel veszik észre a zsákmányra vadászó ragadozót. Ugyanezért vegyülnek el a struccok táplálkozás közben a növényevő emlősök, például zebrák vagy gnúk csordáiban. A legelésző struccok rendszerint viszonylag kicsiny, 5-50 fős családi csoportokat alkotnak, de olykor (például egy-egy ivóhelynél) sokkal népesebb rajokba verődnek. A tudósok megfigyeltek már 680 egyedből álló gyülekezetet is.Minden csoportnak megvan a hierarchiája, amely a viselkedési elemek egész sorát meghatározza. A csoport alárendelt tagjai jobbára a domináns hímet utánozzák, ezért nem szokatlan látvány, hogy valamennyien egyszerre tollászkodnak, homokfürdőznek vagy táplálkoznak.
A strucc étrendje változatos, elesége legnagyobb részét növényi anyagok, főként gyökerek, levelek, virágok és magvak alkotják. Nem szigorúan növényevő madár, a zöldfélét rovarokkal, gyíkokkal, sőt kisebb teknősökkel egészíti ki. Voltaképpen nincs is szüksége arra, hogy igyon – bár ha lehetősége adódik, azt kihasználja -, vízigényét javarészt növényi táplálékkal fedezi. Néhány más madárcsoporthozhasonlóan vonzódik a kis, fényes tárgyakhoz. Elpusztult madarak gyomrában találtak már érméket, szögeket és drótdarabokat is.
Hárem
Nagyon száraz vidékeken, ahol kevés a táplálék, az ivarérett korú struccok jellemzően monogám párokba állnak. Gyakoribb azonban a poligámia: a párzási csoportot egy domináns kakas, egy „vezértojó” és több „melléktojó” alkotja. A hím területet foglal, és minden vetélytárs hímet elkerget onnan. A vezértojó és a domináns kakas párzik, majd kettesben osztoznak a tojások kiköltésének és a struccfiókák gondozásának feladatán.
A melléktojók a domináns kakassal és ivarérett kóbor kakasokkal párzanak. Ezek a tojók is a domináns hím által készített fészkek valamelyikébe rakják tojásaikat, de nem költik ki őket. A vezértojó úgy rendezi át a tojásokat, hogy a sajátjai kerüljenek középre, a többiekéi pedig a kör szélére. Nem meglepő ezek után, hogy egyetlen fészekben nagyszámú tojás található: a csúcs 78 darab, de ebből csak 21 kelt ki. A tojások hatalmasak, egyenként 1,5 kilogrammosak, egyszersmind nagyon erősek is: 2 milliméteres héjukkal elbírják egy felnőtt férfi súlyát – ami valójában csekélység, hiszen 150 kilogrammos madár trónol rajtuk!
Ivadékgondozás
A tojásokból 6 hét elteltével bújnak ki a kicsinyek, amelyekről a két szüléi együtt gondoskodik. Amikor ragadozó fenyeget, a felnőttek sérülést színlelve próbálják elcsalni a fészekaljtól. Ha a megtévesztő hadművelet nem sikerül, és a betolakodó közelebb nyomul, a strucc rátámadhat, félelmetes erejű rúgásaitól a nagy testű ragadozók is súlyosan megsérülhetnek.
A 4-5 hónapos fiatal már tele akkora, mint a kifejlett madár, és fürgén szalad. Ha két család találkozik, a szülők összetűzésbe keveredhetnek a fiatalok tulajdonjogán, végül a győztes fél még egy rakás csemetét rabol magának. Ilyen módon több száz csibét felölelő struccóvodák alakulhatnak ki. Néhány felnőtt a következő nászidő-szakig a fiatalokkal marad, ezután az ivaréretlen madarak vegyes korú csapatokba tömörülnek. Az ifjak 3-4 évesen válnak szaporodóképessé. Ha átvészelik életük első hetek-hónapjait, magas kort érhetnek meg: a szabad természetben 30-40, fogságban akár 50 esztendőt is.
Forrás: delina; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu