Zámbó Jimmy, a nők és az elégetett, fára akasztott tízezresek…
„Amikor Jimmy a Fórum Szállodában zongorázott, megismerkedett egy magyar származású lánnyal, aki Amerikában élt. A lány a szállodában hallgatta a dalait: a szülei édesség- vagy csokoládégyárosok Los Angelesben. Volt egy kis éjszakai mulatójuk, meghívták Jimmyt, zenéljen ott. Kimentek egy zenekarral.A zenekar tagjai hamar kiestek, mert linkek voltak,Jimmy kint maradt, bár nem túl erős érzelmi szálak kötötték ehhez a lányhoz. Közel négy évet töltött kint, zenélt. Az Imre nevet nem tudták ott kimondani, az Imit Jimmyvé angolosították. Itthon nem nagyon ismerték a polgári keresztnevét” – emlékezett az énekes testőre.
A kilencvenes évekre már kétségkívül sztár lett itthon – és ezért úgy hitte sokszor, hogy neki mindent szabad. „Nem minden vendéglátóhelyen értelmezték rugalmasan a záróra fogalmát. Jimmyt nem lehetett sehonnan elküldeni, nem lehetett lámpát gyújtani rá hajnalban, hogy most már menjen haza. Neki nem számított, milyen nap van, nem számított, mennyi az idő, reggel van-e vagy éjszaka, amíg jól érezte magát, maradt. Volt is ebből elég botrány” – mondta a testőr.
„Sok keserűség élt benne. Ha a beszélgetések a pályája elejére terelődtek, panaszkodott, nevek említése nélkül. Többször megfogalmazta, ő örül, hogy már túl van a rossz időszakon. Azt is többször mondta, meg kellett harcolnia a sikerért, de megérte.Persze, nem tudta lezárni a múltat,a tüskék benne maradtak. Fájt neki, bántották. Ebben az időszakban még a dalait nem játszották sem rádióban, sem televízióban. A szakma nem szerette őt, miközben a legtöbb lemezt ő adta el. Ezért nem voltak igazán zenészbarátai. Irigyelték a számos arany-, platina-, gyémántlemez miatt” – írta Tóth Krisztán a könyvében.
Jimmy hűtlensége
Semmiképp nem volt a hűség mintaképe, ehhez képest megmosolyogtató, amit a Hajdú-Bihari Naplónak nyilatkozott. „Bátran ki merem jelenteni, hogy nagyszerű férj vagyok. Rengeteget számít, hogy a feleségem tisztalelkű, mély érzésű asszony, és mindent megtesz a boldogságunkért. Egy kipróbált, sokat tapasztalt,nagyvérű nővel nem tudnék tartós kapcsolatot létesíteni.Mindig az lebegne előttem, hogy átver, megcsal, kihasznál. Valószínű, ha hűtlen lenne hozzám a feleségem és bepiszkolódna, sohase tudnám megbocsátani, és törvényszerű lenne a szakítás. De szerencsére erről szó sincs, mivel 12 évi házasság után is remekül megértjük egymást, és nem érezzük tehernek az együtt töltött időt.”
Úgy gondolta, hogy bocsánatos bűn félrelépni. „A férfiak másak, nem monogám típusúak. Kisebb-nagyobb kirándulásokat tesznek, de alig várják, hogy visszatérjenek feleségükhöz. Az a jó, ha az évek múlásával sem száll el a szenvedély, a szerelmes összebújás és az őszinteség igénye. A házasságom halála lenne, ha elposványosodnának a szeretkezéseink. Tudom, hogy nem lehet mindig egyformán kívánni egymást. Ez benne van a pakliban.A baj akkor kezdődik, ha tiltott területek vannak a házasságban, a szeretkezésekben.Mindig újítani kell, felkelteni a szenvedély érzését társunkban. Ha rossz a férfi az ágyban, rossz lesz a nő is, és ezáltal a hétköznapok is megpecsételődnek. A férjnek baromi jónak kell lenni ahhoz, hogy az asszonyka ne máshol keresse a kielégülését. Ha pedig nincs igény a szeretkezésekre – vagy már nem egymással – és teherré válik a közös ágy, újra kell gondolni, hogy van-e értelme játszani, hazudni” – fejtette ki ars poeticáját.