A karácsony ünneplése a pogány, katolikus és protestáns hagyományok sajátos keveréke.
A gyermek Jézus, azaz az ajándékosztó Jézuska alakja a németországi evangélikusok között terjedt el először, majd osztrák és cseh közvetítéssel jutott el hozzánk is viszonylag későn, a 19. században.
„Az első három évszázadban nem ünnepelték meg Krisztus születésének napját. Az ősi liturgia mindent az Üdvözítő halála és föltámadása köré csoportosított” – írja Várnagy Antal Liturgika (Szertartástan) című könyvében.
Mióta ünnepeljük a karácsonyt?
Karácsony ünnepének kialakulása az úgynevezett „krisztológiai küzdelmek idejére” (a Krisztus megítélésével kapcsolatos vitákról van szó), a 4. századra esik. A Krisztus isteni vagy emberi mivoltáról folyó, teológiailag az egylényegűségről szóló vita döntő jelentőségű volt később a karácsony ünneplésében. A niceai zsinat kimondta ugyanis az Atyával való egylényegűséget, az egyisten-fogalmat vezette be – írja a Magyar Katolikus Lexikon.
A karácsony ünneplésének fontos szerepe volt a római napistenkultusz kiszorításában. A Nap születésnapját ősi mitológiai alapon Szíriában és Alsó-Egyiptomban december 25-én ünnepelték, s innen került Rómába.
Mivel pedig Krisztus az igazság napja és a világ világossága a Biblia szerint, sőt „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít”, ezért Jézus születését éppen december 25-én kezdték ünnepelni a keresztények. Céljuk az volt, hogy a téli napforduló pogány ünnepét kiszorítsák, és keresztény tartalommal töltsék meg. Karácsony ünnepe Rómában a 330-as évekre nyúlik vissza. Ez Krisztus születésének ünneplése Nyugaton – hangzik Várnagy érvelése.
Az ajándékozás ünnepe
A Natale, a születés és az ajándékozás (Saturnalia ünnepe) két pogány vonás belekeveredése a karácsonyi szokásokba. (A rómaiaknál Saturnalia idején volt szokás az ajándékozás. A pogány Saturnalia a legyőzhetetlen Nap ünnepe előtti időszakra esett, így később könnyen váltak a karácsony részévé bizonyos elemei – elsősorban az ajándékozás.) A születés pedig immár Jézus születését jelezte – ahogy az egyház tudatos döntése a legyőzhetetlen Nap ünnepére helyezte Krisztus eljövetelét.
A protestantizmus mindezzel párhuzamosan a templomi ünnep helyett részben a családok körébe helyezte a karácsonyt, ami az ajándékozás megjelenésével járt együtt. De a karácsonyfa állítása is német (talán elzászi) területről, illetve evangélikus közösségekből indult hódító útjára világszerte. A hódításhoz azonban kellett a vasút elterjedése az 1870-es évektől, ami a fák szállítását megkönnyítette – jegyzi meg Becker-Huberti.
Ehhez a családi ünnephez a katolikusok is könnyen tudtak csatlakozni. Hiszen Jézus születése a Szent Család születését is jelentette, és a reformációra adott katolikus válasz, az ellenreformáció is hozzájárult az ünnep családi jellegének erősítéséhez.
Ugyanakkor az ajándék is benne van mindebben, hiszen Krisztus Isten ajándéka volt. Sőt a katolikusoknál is megkezdődött már korábban az ünnep érzelmi töltetének erősítése: Assisi Szent Ferenc rendezett be először jászlat 1223-ban.
Jézusból Jézuska
A szigorú lutheri Jézus-alak azonban nem tölthette be igazán az ajándékosztó szerepet. Erre sokkal alkalmasabb volt a gyermek Jézus: inkább a Jézuska ossza a jutalmakat. A Jézuska, vagyis a Christkind vagy Christkindl alakja Dél-Németországban, Svájcban és Ausztriában terjedt el egyes források szerint, Becker-Huberti ezt azonban nem területhez, hanem inkább az evangélikus valláshoz köti. A Christkind kezdetben szerinte nem is fiús, hanem lányos vonásokat mutatott, 10-15 éves gyerek lehetett a korabeli ábrázolások szerint, angyalszárnyakkal ékesítve.
Ez a sokkal kedvesebb alak mindenesetre már könnyedén népszerűvé vált előbb az evangélikus Németországban, a XIX. század végén pedig egész Németországban. A Habsburgok uralma alatt álló területeken, a későbbi Osztrák-Magyar Monarchia országaiban hasonló kultuszok terjedtek el az ellenreformáció révén. A cseh, a magyar és a szlovák területeken is a Jézuska vált a legfőbb ajándékosztóvá. Ennek hagyományai azonban Bálint Sándor néprajzkutató szerint nem az evangélikus vallásban rejlenek. A Prágai Kis Jézus kultuszának erősebb volt a hatása Csehországban, Ausztriában és Magyarországon, az osztrák-cseh barokk újjászületés (ellenreformáció) idején, a XVII. századtól kezdve.
