„Anya, hogyan születik a baba?” „Apa, mit jelent az, hogy szeretkezni?” „Az én fütyülöm is megnő majd?” Előbb-utóbb minden szülő szembe találja magát ezekkel a minden gyereket foglalkoztató kérdésekkel. Gyakran zavarban vagyunk, mert nemigen tudjuk mire vélni ezt a hirtelen nagy érdeklődést a testük iránt, és olykor furcsálljuk is némely szokásukat, amelyek pedig pszichoszexuális fejlődésük szempontjából fontos lépcsőfokot jelentenek.
A gyerekek nemi identitása a születésük pillanatától formálódik. Először, csecsemőként felfedezik a testüket. Később, 3 éves koruk táján, már kifejezetten érdeklődnek a nemek különbségei iránt. Észreveszik a testük és a mások teste közötti különbségeket, ezért kezdenek el kérdezősködni. Úgy 3-5 éves koruk között jönnek rá, hogyan tudnak örömet szerezni maguknak (maszturbálnak), szeretnek mindent és mindenkit megérinteni, megtapogatni, szeretik magukat mutogatni [exhibicionizmus), és mások testét is felfedezni. A másik nem iránti bensőséges vágyakozás általában 6-8 éves korban jelenik meg először.
Beszéljünk-e a gyerekünkkel a szexualitásról?
Semmi beteges nincs a gyerekek szexualitás iránti érdeklődésében. Igyekezzünk felelni a kérdéseikre! Jelentős állomáshoz értek a pszichoszexuális fejlődésükben, s a mi szerepünk ebben is alapvető fontosságú. Ennek ellenére sok szülő számára még ma is kényes vagy kényelmetlen téma ez: zavarban vannak, feszengenék, fenntartásaik vannak, nem tudnak nyíltan beszélni ezekről a kérdésekről a gyerekeikkel. Nem tudják, mit mondjanak, vagy attól félnek, hogy nem képesek a gyerekük életkorának megfelelő magyarázatokat adni, ezért inkább hallgatnak. Ma már sok olyan könyv van (a legkülönbözőbb életkorú gyerekek számára), amely segítségünkre lehet, és az ő nyelvükön beszél a szexualitásról.
A szexuális nevelés kisgyerekkorban kezdődik, akkor, amikor ugyanolyan természetességgel nevezzük meg a nemi szerveket, mint más testrészeket, és a kamaszkorban fejeződik be. Addig azonban rengeteg kérdésre kell még felelnünk! Vannak olyan szülők, akik gondosan kerülnek mindent, ami a szexualitással kapcsolatos, és a gyereküket is igyekeznek távol tartani tőle, a kérdéseire nem válaszolnak vagy kitérnek előlük. „Később majd megtudod.” „Túl kicsi vagy még ehhez.” Ez a hozzáállás cseppet sem veszélytelen: árthat a bizalmon alapuló szülő-gyerek kapcsolatnak, ezenkívül tabuvá avathatja a szexualitást, akár egyszer és mindenkorra, és így még a felnőttkori kiegyensúlyozott szexuális életnek is komoly gátja lehet. A hallgatás, pontosabban a dolgok elhallgatása miatt a gyerekek eltávolodhatnak a szüleiktől, kamaszkorukban pedig már nem is mernek tőlük tanácsot vagy segítséget kérni.
Nagyon fontos tehát, hogy ne fojtsuk el a gyerekünk érdeklődését a szexualitás iránt, tekintsük természetesnek! Nincs miért szégyenkeznie. A kérdések tudásvágyból fakadnak: tiszteletben kell tartanunk őket, és meg kell kísérelnünk válaszolni rájuk! Ha elsiklunk felettük, egy idő után másutt fog választ keresni sokasodó kérdéseire. S ki tudja, megfelelő választ kap-e rájuk? Egy biztos: ha nem leszünk őszinték vele, el fogjuk veszíteni a bizalmát!
Ennek ellenére ne menjünk elébe a kérdéseinek: várjuk meg, amíg felteszi őket! Ez ugyanis azt mutatja, hogy kész a válaszok elfogadására. Fogalmazzunk a lehető legegyszerűbben, az életkorának megfelelően, és ne bocsátkozzunk hosszadalmas magyarázatokba!
Forrás: delina; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
