A frissen kijelölt fővárosi biciklisávok miatt kaptak hajba – nem Budapesten, hanem Párizsban – a helyi választások előestéjén a jelöltek az egyik televíziós vitában.
A trónkövetelő Zöldek (EELV) mellett a pozícióikat keményen tartó „Republikánusok” (LR) és az utóvédharcot vívó szocialisták elkeseredett küzdelme dől el június 28-án, a szokatlanul hosszú ideig tartó önkormányzati választások második fordulójában.
Ellenőrzik a voksolók személyi adatait. Végjáték (Fotó: MTI/EPA/Mohammed Badra)
„Nézd csak ezt a listát! Ez az egyetlen nő, aki kendőt hord, látod?” – a fiatalember erőszakosan nyújtogat egy utcán álldogáló csoport tagjai felé egy önkormányzati jelöltek fotóit tartalmazó füzetet, ujjával bökdösve az egyik kis ikonra.
„Uram, én még nem döntöttem”
– hangzik az egyik megszólított vonakodó válasza; hanglejtéséből, szóhasználatából azonnal kitűnik, hogy az illető a Franciaországban élő muszlim közösség tagja.
Az utcai „térítő” pedig – derül ki a lalettrepatriote.com felvételéből – nem más, mint az EELV, a helyi választások március 15-én tartott első fordulójában komoly sikeret elért, baloldali szellemiségű zöld párt aktivistája.
Nem csoda, hogy a június 28-án sorra kerülő második forduló előtt kézzel-lábal próbálják – bár ez esetben a célon tán kissé túllőve – fenntartani vagy feléleszteni a tüzet a folyamatos szövetségkötéseik és szakításaik miatt kissé zűrös frontrendszerben eloszló parlamenti pártok, hiszen
az elmúlt hónapokban az önkormányzati voksolás, s annak példátlanul elhúzódó fordulói foglalkoztatták talán a legkevésbé a francia választópolgárokat.
Pandémia és más tünetek
Érthető okokból például a brutálisan magas halálozással járó, s csak lassan visszaszoruló koronavírus-járványt húsbavágóbb kérdésként élik meg a franciák.
A június 23-i mérleg szerint 29 720 halottat követelő pandémia ráadásul, mint azt a Le Figaro című konzervatív napilap online kiadása már korábban, május 27-én is jelezte, újabb lendületet vett; míg június 14-én Emmanuel Macron köztársasági elnök bejelentette, hogy learatták az első győzelmet a vírus felett, a fent idézett, a győzelmi jelentést csak néhány héttel megelőző napilapos adat szerint
egy nap alatt 73-an haltak meg
a kórházakban ebben a betegségben.
Pirruszinak tűnik tehát ez a győzelem; a koronavírus-járvány kapkodó, következetlen kezelése következtében, mint arról a Tageszeitung május 2-i számában is írt, összeroppant az egyik legfontosabb védelmi rendszer, az állampolgárok bizalma a stabil kormányzásban.
A német lap a második világháborús
Maginot-vonalhoz hasonlította a kormány hibás stratégiáját, az állampolgárokat hamis biztonságba ringató tévedéseit.
Hogy a tévesen Talleyrand-nak tulajdonított szófordulattal éljünk, több mint bűn, hiba, hogy mindemellett Macron, nem szakítva szokásos arroganciájával, a legkisebb együttérzést sem mutatta ki a több tízezer áldozat és családtagjaik irányában.
Nem kevésbé tűnt részvétlennek az az aktus sem, hogy az államfő – a pandémia miatt elrendelt, Európa-szerte mindenkit otthon maradásra felszólító intézkedések közepette –
mindenáron kierőszakolta az önkormányzati választások megtartását.
Ugyanis „a 2022-es elnökválasztást meghatározó önkormányzati választások rákényszerítik Macront, hogy egy új politikai egyensúlyt keressen saját mozgalmán belül” – így vélekedett atlantico.fr című lapban Christophe Bouillaud, a grenoble-i Politikai Tudományok Intézete (IEP) politikai tudományokat oktató professzora.
Autó lángol a dijoni zavargások idején, a közeli Gresilles-ben 2020. június 05-én. Lángra lobbant indulatok. (Fotó:MTI/EPA/Vincent Lindeneher)
Vonzások és választások
Miután a belpolitikai erőviszonyokat tisztázó megmérettetés első fordulója lezajlott – a polgármesterek jó része megtartotta pozícióját, előretört viszont a már említett EELV és gyengült a kormánypártok támogatottsága – Macron úgy gondolta, ezután semmi szükség a jövő évi, újabb méregetésekre, így kezdeményezte a 2021-ben esedékes regionális választások 2022-re, az elnökválasztás évére való elhalasztását.
„A választás nem fakultatív!”
– protestált erre azonnal a radikális jobboldali RN, az egykori Front National elnöke, Jean-Marie Le Pen.
A francia közbeszédben szélsőjobbosnak nevezett párt, melytől a politikai élet valamennyi szereplője rendre igyekszik elhatárolódni – annak ellenére, hogy az illegális migránsok beözönlését egyedül ellenző RN gyakorlatilag megnyerte a legutóbbi, európai választásokat – különös fogadtatásban részesült a minap Dijonban.
A várost a rendőrség teljes passzivitása mellett több napon át uraló, fényes nappal a nyílt utcán fegyverekkel hadonászó, egymással ádáz bandaháborút vívó csecsen és észak-afrikai
„fiatalok” egy csoportja rátámadt a városban kampányoló Le Pen autójára.
A kocsit megrugdosva üldözték a pártelnök asszony konvoját.
A rohamrendőröket dobálják pirotechnikai lövedékekkel a tiltakozók a kórházi dolgozók tüntetésén Párizsban 2020. június 16-án. (MTI/EPA/Yoan Valat)
Miközben az egész világon visszatérő jelenség volt a járvány időszakában valóban hősiesen viselkedő, áldozatos munkát végző egészségügyiek elismerése, nyilvános megtapsolása, a kormányzó LRM párt eleve megtépázott népszerűségét nem igazán növelte, hogy az egészségügyi dolgozók június 16-i, országos tömegtüntetései során a rendőrök a hajánál fogva letérdeltettek, majd véresre vertek egy fehér köpenyes ápolónőt.
Kevésé volt kemény kezű ugyanez a rendőrség, mely elfeledkezett beavatkozni és tömeget oszlatni, amikor az amerikai Black Lives Matter mozgalom hatásán felbuzdulva radikális baloldali csoportoknak „eszébe jutott”, hogy négy évvel ezelőtt hasonló körülmények között hunyt el Adama Traoré (nem azonos a Wolverhampton Wanderers FC labdarúgójával – a szerk.) és egy illegális tüntetésre rátelepedve, antiszemita jelszavakat skandálva irtózatos pusztítást, randalírozást vittek véghez a francia fővárosban.
Illetve közbeavatkoztak: azonnal elvittek néhány ellentüntetőt, akik
„a fehérellenes rasszizmus áldozatainak” követeltek igazságot.
A helyzetet bonyolítja, hogy miután Christophe Castaner belügyminiszter a rendőrséggel szemben kemény hangvételű, az állítólagos rendőri rasszizmussal szembeni nyilatkozatot tett közzé, ez komoly felzúdulást keltett a rendőrszakszervezetek soraiban.
Francia rendőrök tüntetnek a gerjesztett, rendőrellenes közhangulat és Christophe Castaner belügyminiszter megszólalásai, valamint rasszistának történő megbélyegzésük ellen a párizsi Eiffel-toronynál. (Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)
Nini, egy biciklis sáv!
Ebben a helyzetben tehát minden, az önkormányzati választásokban érintett politikai szereplő elkezdte kialakítani védvonalait a második, döntő megmérettetésre – erre azokon a településeken kerül sor, ahol az első fordulónak nem volt mindenkit maga mögé utasító győztese.
A szokásosnál a szokatlan körülmények miatt jóval „csendesebb”, visszafogottabb kampány jellemzi a jelenlegi helyi választásokat.
Véletlen egybeesés-e vagy sem, de tény, hogy választásokra készülve a Budapest belvárosában megjelenő, ellentmondásos fogadtatásban részesülő nagykörúti biciklis sávval szinte egyidőben vezette be Párizs szocialista polgármestere, Anne Hidalgo május 11-étől – egyértelműen kampányának részeként – az 50 kilométert kitevő új belvárosi bicikliutak és sávok megnyitását.
Az intézkedések következtében a teljes autóforgalmat kitiltották a Szajna jobb partán a híres rue de Rivoli teljes hosszában,
kizárólag a kerékpárosoknak és a gyalogosaknak átadva a rakparttal párhuzamosan futó, fontos útvonalat.
Biciklisávok jelentek meg az Ady Endre által is megénekelt Boulevard Saint-Michel két oldalán is.
Elisabeth Borne francia környezetvédelmi miniszter útburkolati jelet fúj fel sárga festékkel az útra egy kerékpározást népszerűsítő kampány során a franciaországi Courcouronnes településen. Írott malaszt? (Fotó: MTI/AP pool/Christophe Ena)
Az újraválasztásáért biztos pozíciókkal induló Hidalgót a legesélyesebb jelöltek televíziós vitájában a BFM tévé stúdiójában (mely vitát kis híján megakadályozta az ott dolgozók sztrájkja) éppen a biciklis sávok miatt támadta kormánypárti riválisa, Agnès Buzyn (LREM), aki szerit az intézkedés lefékezi a gazdaság újraindítását.
A mérsékelt jobbközép párt, az LR politikusa, Rachida Dati egy három héten belül az érintett emberekhez eljutó, azonnali pénzsegély folyósítását követelte.
Mindhárom „kardos menyecske” egyetértett viszont abban, hogy
„új Marshall-segély” kell a pandémiából ébredező országnak.
Mindenki mindenkivel
Váratlan erjedés, az eddig egymással ádáz szembenállást tanúsító konzervatívok és kormánypártiak helyi szintű megegyezési kísérletei övezték a választás első fordulóját.
Ilyen volt a lyoni „puccskísérlet”,
amikor Gérard Collomb LREM-es polgármester, aki 2018-ig a belügyminiszteri posztot töltötte be Macron kormányában, választási megállapodást kötött megállapodott a konzervatív LR fenegyerekével, Laurent Wauquiez-vel, aki a párt Auvergne Rhône-Alpes-i régióját vezeti.ű
A konszenzus azután jött létre, hogy a kormánypárt elbukta az első fordulót a nagyvárosban.
A megállapodás lényege, hogy – mivel Collomb helyett Yann Cucherat indult volna a polgármesteri pozícióért – őt a jobboldal esélyes jelöltje, Étienne Blanc támogatja. Cserébe a kormánypárti erők az LR-es François-Noël Buffet mögött sorakoztak volna fel a hatalmas kiterjedésű, a francia gazdasági és politikai térképen is komoly pozíciót elfoglaló térség, az úgynevezett „métropole de Lyon” régió elnöki posztjáért induló küzdelemben, s híveiket is a jobboldali jelölt támogatására szólították volna fel. Az LREM első embere, Stanislas Guérini, kijelentve, hogy Collomb „átlépte a vörös vonalat”,
nem késlekedett a gyors válaszlépéssel.
A kormányzó párt 24 órán belül nyilatkozatot tett közzé, miszerint – mint azt Collomb utódja, a belügyi tárcát vezető Christophe Castaner a francia RTL-nek is megfogalmazta – „azután, hogy elveszítette a lyoni első fordulót, most elveszíti saját mandátumát is”.
Az LREM hivatalos nyilatkozatából kiderült: azonnali hatállyal visszavonta Collomb és Cucherat jelölését a választások második fordulójában.
Hasonló közeledés kísérlet történt a Párizs 5. kerületében is: itt a már említett Rachida Dati Florence Berthout-val, a LREM jelöltjével egyezett meg, sikeresebben az előző esetnél. Itt a kormánypárti jelölt a támogatásáról biztosította a konzervatív politikust.
A 150 ismeretlenes egyenlet
A mintegy 150, 10 ezer fősnél nagyobb településen sorra kerülő második választási forduló, az ismert focihasonlattal élve, egy olyan játék lehet, melyet sokan játszanak, s végül a LR párt veszíti el.
Legalábbis erre esküszik a szocialisták mellett elkötelezett Le Monde, annak ellenére, hogy
a konzervatívok jól szerepeltek az első fordulóban, mi több: 2014-ben több mint 140 várost nyertek el a baloldaltól.
Gumikesztyűt visel egy választási biztos a franciaországi helyhatósági választások első fordulójában Párizsban 2020. március 15-én. Kesztyűs kézzel. (MTI/EPA/Guilleaume Horcajuelo)
Soraikat viszont erősen megszabdalta az RN felé történő, óvatos nyitással próbálkozó, a nemzeti érzelmek húrjait megpendítő, a kormánypártokon a „bankok uralmát” számon kérő Wauquiez korábbi elnöksége, mely a radikális jobboldaltól rögeszmésen rettegő és elhatárolódó konzervatív politikusok kisebb hadát lökte Macron mozgalma felé.
Macron pártja a még versenyben levő nagyvárosok közül csak a Csatorna partján fekvő Le Havre-ban rúghat az előrejelzések szerint labdába; a komoly küzdelem a Lille-ben és Montpellierben
előretört szocialisták, a pozícióikat Amiens-ben, Bordeuxban, Nimes-ben és Nizzában is keményen tartó konzervatívok és a Lyonban, Toulousban és Marseile-ben is trónt követelő új erő, az EELV zöld „EELVtársai” között
zajlik. A déli országrészben hagyományosan komoly támogatottsággal bíró RN most Perpignanban tűnik esélyesnek a polgármesteri tiszt átvételére.
A címlapfotó illusztráció.
szerző: Udvardy Zoltán
