Történelmi jelentősége lehet Magyarország számára, hogy 2021-ben megkezdheti működését a horvát LNG-terminál, miután részben a MET és az MVM csoport számára értékesítették a terminál kapacitásait.
Ez azt jelenti, hogy először kerülhet Magyarországra azonosíthatóan LNG eredetű földgáz, akár már 2021-ben. A lekötött mennyiség ugyan az ország felhasználásának csak töredékét fedi le, így továbbra is fennmaradhat az orosz dominancia az ellátásban, de az új forrás bevonása változatosabbá teheti az ország gázellátásának forrásösszetételét és útvonalait, javíthatja az oroszokkal szembeni magyar alkupozíciót, és növelheti Magyarország gázpiacának jelentőségét.
Az első tervek elkészülése után több mint huszonöt évvel 2021 elejétől üzembe állhat a Krk-szigeti gázlefejtő. Igaz, az eredeti tervekben szereplő nagyobb kapacitású szárazföldi helyett egyelőre csak egy kisebb, évi 2,6 milliárd köbméter kapacitású úszó LNG-terminál épül meg, de a korábbi évek eseménytelenségét követően ez is egyértelmű pozitív fejleménynek számít a magyar szempontból.
A horvát kormány legutóbb 2019 januárjában erősítette meg ez irányú terveit, annak ellenére, hogy a terminál kapacitásainak előzetes lefoglalását célzó open season eljárás az elégtelen kereskedői érdeklődés hatására több alkalommal sikertelenül zárult. A zágrábi kabinet akkori érvelése szerint Horvátország számára stratégiai fontosságú projektről van szó, amely ugyanakkor nem csak az ország, de számos más állam energiaellátásának diverzifikálását is szolgálja, és az EU vonatkozó terveinek is részét képezi. Az EU az Európai hálózatfinanszírozási eszközből 101,4 millió euró pénzügyi forrással támogatta a terminál megvalósulását, amihez a horvát kormány – illetve az LNG Hrvatska vállalat és az ország vezető gáz- és árampiaci állami vállalatai (HEP, Plinacro) – is hozzátett mintegy 100 millió eurót.
A projektet azonban Horvátországban több irányból erősen kritizálták, és a vélt idegenforgalmi, valamint környezeti kedvezőtlen hatások mellett az érvek között visszatérően szerepelt az is, hogy a beruházás kizárólag Magyarország érdekeit szolgálja. Tény, hogy a magyar kormány érdeklődése érezhetően megnőtt a projekt iránt az elmúlt években, 2018-ban pedig tárgyalásokat kezdett a horvátokkal a terminál megvásárlásáról. Megállapodás viszont nem született, miután a magyar kormány értesülések szerint inkább többségi részesedést szeretett volna szerezni, ami a horvát elképzelésekkel nem passzolt, akik viszont a magyar fél szerint túlságosan sokat kérhettek a részesedésért. A magyar szerepvállalásról már régóta folyhatott az egyeztetés a két ország között, korábbi értesülések szerint pedig a horvát kormány egy időben egyenesen ezt szabhatta a beruházás megvalósításának feltételül, azzal együtt, hogy a magyar jelenlét a horvát energiaszektorban a Mol-INA-ügy kirobbanása óta érzékeny kérdésnek számít.
Az utóbbi időben azonban Budapest és Zágráb viszonya normalizálódott, ami a gazdaságdiplomácia megfogalmazásaiban jól lekövethető. 2015-ben Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter még rendkívül barátságtalan lépésnek nevezte Horvátország részéről, hogy az EU határozott iránymutatása ellenére sem tette lehetővé, hogy a magyar-horvát interkonnektoron Magyarország irányába is lehessen gázt szállítani, de újabb öt, e tekintetben eredménytelen évet követően 2020 elején már azt mondta, fenntartja azt a javaslatát, hogy kössék össze a két állam gázvezeték-hálózatát. Ez utóbbi szintén egy olyan, hosszú évek óta húzódó ügy, amelyet Magyarország körülbelül egy évtizede szorgalmaz – az utóbbi időkig szintén eredménytelenül. A projektnek a történetben azért is van jelentősége, mert az LNG-terminál gazdaságos üzemeltetésének egyik fontos feltételéről van szó. Mivel az infrastruktúra nem tette lehetővé a Horvátországból Magyarországra történő gázszállítást, a kereskedői érdeklődés érthető módon volt visszafogott. (Horvátország 2027-ig érvényes orosz gázszerződéssel rendelkezik, emellett saját termelése is van, fogyasztása pedig mindössze évi 3 milliárd köbméter körül alakul.)
A határkeresztező kapacitás LNG-terminál szempontjából is kulcsfontosságú kétirányúsítása, illetve az ezt lehetővé tevő munkálatok végül 2018 nyarán kezdődtek meg, és az akkori tervek szerint a tesztüzemnek 2019 harmadik negyedévében el kellett volna indulnia, a magyar külgazdasági és külügyminiszter 2020 eleji „javaslata” azonban azt sugallja, a fejlesztés vélhetően még mindig nem készült el. Ezzel együtt a vezetékkel kapcsolatos munkálatokról szóló hírek bizonyosan lényeges szerepet játszottak abban, hogy idén az LNG-terminál ügyében is fordulat következett be.
A MET csoport, illetve az ehhez tartozó MET Croatia Energy Trade 2020 áprilisában nyújtott be kötelező érvényű ajánlatot a krki LNG-terminálon történő kapacitáslekötésre hároméves időtartamra, összesen 1,3 milliárd köbméter mennyiségre. Június elején az MVM csoporthoz tartozó Magyar Földgázkereskedő Zrt. (MFGK) horvátországi leányvállalata, az MFGK Croatia d.o.o. is évi 1 milliárd köbméterig (összesen 6,75 milliárd köbméter) terjedő kapacitást kötött le az LNG-terminálban 2021. január 1-jétől csaknem hétéves időszakra. Ezt megelőzően a krki LNG-terminál kapacitásainak előzetes lefoglalását célzó eljárás során felkínált gázmennyiségre csak az INA-tól és a Horvát Elektromos Művektől (HEP) érkezett ajánlat, valamivel több mint félmilliárd köbméterre évente. Ahhoz, hogy a terminál gazdaságosan üzemeltethető legyen, legalább 1,5 milliárd köbméter éves kapacitás értékesítésére volt szükség a 2,6 milliárdos teljes kapacitásból. A „magyar ajánlatok” befutásával a terminál teljes kapacitásának lefoglalása 80 százalékára emelkedett, azaz átlagban közel 2 milliárd köbméterre évente. Ez egyben azt is jelenti, hogy az LNG-terminál már biztosan megkezdheti működését 2021. január 1-én, ahogy az a tervekben is szerepelt.
Ahogyan azt az MVM is hangsúlyozta közleményében, a terminállekötés, valamint a lekötött kapacitáshoz vásárolt LNG beszerzési forrás történelmi jelentőséggel bír, mivel ezáltal először érkezik dedikáltan LNG-ből származó földgázforrás Magyarország ellátására. A kissé furcsa megfogalmazás oka az, hogy LNG-eredetű, tehát bizonyos szakaszon cseppfolyósítva szállított földgázból származó molekula már akár korábban is érkezhetett Magyarországra az Ausztria felől érkező vezetékben, jellemzően norvég, esetleg holland eredetű „vezetékes” gázhoz keverve, hiszen Nyugat-Európa már jó ideje jelentős LNG-exportőr. Sok ilyen molekula ugyanakkor egészen biztosan nem jött Magyarországra, mivel az ellátásban mintegy 80 százalékos arányt képviselő import csaknem teljesen az orosz gázra támaszkodik.
A megállapodás az állami energiavállalat és a ciklusokon átívelő magyar kormányzati energiapolitika földgáz forrás- és útvonaldiverzifikációs stratégiai célkitűzésével is összhangban áll – a horvát lng-terminál bekapcsolása a magyar ellátásba az új, januárban megjelent új 2030-as Nemzeti Energiastratégia konkrét céljai között is szerepel. Az LNG-terminál megépülésével és a horvát-magyar vezeték kétirányúsításával nem csak újabb útvonalat, de elvileg újabb végforrásokat is sikerülhet bekapcsolni a hazai ellátásba. Sőt, azáltal, hogy új ellátási pont jön létre a kelet-közép-európai régióban, az egész térség ellátás-biztonsága javulhat, azzal együtt, hogy a magas szállítási díjak miatt elsősorban a Horvátországgal szomszédos országokba éri meg földgázt szállítani a terminálról. (Az utóbbi években úgy tűnt, hogy román gáz behozatala jelentheti Magyarország számára az orosz gázfüggőség enyhítésének legjobb módját, azonban mind a fekete-tengeri román gázkincs kitermelése, mind a román vezetéképítés ügye akadozik.)
Az utóbbi években valódi globális piacot kialakító LNG már a klasszikusan a Gazprom fennhatóságának számító régióban is alternatívát jelenthet a vezetékes orosz gázzal szemben. Bár a horvát LNG-terminál kapacitása nemzetközi viszonylatban nem jelentős, az ezáltal bevont új ellátási útvonal és forrás így is javíthatja a magyar alkupozíciót az orosz gázbeszerzési tárgyalásokon. Az MVM szerint az innen beszerzett LNG-források kizárólag nyugat-európai piaci szereplőktől érkeznek, az MFGK pedig az elmúlt években a világpiac számos szereplőjével tárgyalt a Krk LNG-ben történő gazdaságos földgázbeszerzésről. A horvát terminálba szinte bármilyen eredetű cseppfolyósított földgáz érkezhet, így közel-keleti, afrikai, de elvileg a kevésbé versenyképes amerikai LNG is. Sőt, az sem zárható ki teljesen, hogy orosz LNG is, noha ennek a vezetékes ellátás átlagos időszakaiban valószínűleg nem sok gazdasági racionalitása lenne.
A gázpiacon azonban már jó ideje nem lehet átlagos időkről beszélni. Az árak már 2019-ben esésbe kezdtek, miután – részben az amerikai LNG-nek köszönhetően – masszív kínálati bőség alakult ki a piacon. A sokéves átlagnál rendre enyhébb fűtési időszakok, a gáztárolókba betárolt jókora mennyiségek, majd idén a koronavírus-járvány keresletcsökkentő hatása tovább fokozta az árakra nehezedő nyomást, amelyek így újabb történelmi mélységbe süllyedtek. És mivel az LNG interkontinentális szállíthatósága egyre inkább globalizálttá teszi a gázpiacokat is, a túlkínálat nem csak az európai, de az amerikai és ázsiai piacokon is megjelent, a kereskedők érthető módon diszkont árakon is hajlandók túladni termékükön. A kedvező beszerzési feltételekkel összhangban Európa már 2019-ben megduplázta LNG-importját a megelőző évhez képest, a források között pedig figyelemre méltóan emelkedik Oroszország aránya.
A fejlettebb nyugat-európai gázpiacokon az LNG már évek óta versenyképes opciót jelent a vezetékes norvég, orosz, holland vagy észak-afrikai árral. A brit és spanyol LNG-árak kisebb-nagyobb kilengésekkel, de jelentős mértékben együtt mozognak Európa legnagyobb gáztőzsdéje, a holland TTF áraival, amint azt az Európai Bizottság legutóbbi gázpiaci jelentésében látható grafikon is mutatja. Az ábra nem tartalmazza az idei év fejleményeit, így a koronavírus-járvány hatására bekövetkező újabb áresést, a többéves trend azonban jól megfigyelhető rajta.
A korábbi években az orosz vezetékes gázzal magasabb költsége miatt az LNG nem volt versenyképes a klasszikusan a Gazprom felségterületének számító régiónkban, magyarán, 10-20 százalékkal drágább volt annál, azonban a fenti hatások következtében mára alaposan megváltozott. Ahogyan az MVM-nél fogalmaztak, noha a piaci és földrajzi realitás továbbra is az marad, hogy a regionális és hazai energiabiztonság gerincét továbbra is az orosz földgázszállítás fogja képezni, a globális piaci folyamatok fényében azonban az LNG immár kifejezetten versenyképes forrásopcióvá lépett elő a régióban. Meg kell jegyezni, hogy bár az orosz partner megbízható szállítónak számít az európai országok számára, ugyanakkor helyi erőfölénye és a tranzitútvonalakkal kapcsolatos bizonytalanságok miatt az ellátásbiztonsági szempontokra tekintettel egyes országok stratégiai megfontolásokból akár a vezetékes gáznál némileg magasabb áron is hajlandóak lehetnek LNG-t beszerezni – különösen Kelet-Európában.
Az ázsiai alacsony kereslet miatt az árak folytatódó esése mellett továbbra is nagy mennyiségű olcsó LNG áramlik be Európába a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) legutóbbi, áprilisi gázpiaci jelentése szerint. Az alacsony árakat és a bőséges kínálatot kihasználva már áprilisban felpörgött az európai gáztárolók feltöltése, amelyekbe idén áprilisban 10 százalékkal többet tároltak be, mint egy évvel korábban, pedig tárolási szempontból már a tavalyi év is intenzív volt, az olcsó LNG és az orosz-ukrán tranzitszerződéssel kapcsolatos kockázatok miatt. Az európai tárolók idén április végén már 62,5 százalékos töltöttségen álltak, amely szintet tavaly június elején, 2018-ban pedig augusztus elején érték csak el. Bár a kínálati felesleget egyelőre felszívják az európai tárolók, nyár végére várhatóan megtelnek, és élesebbé válhat a kiszorítóverseny az LNG és a csővezetéki import között.
Hogy a jelenlegi, bőséges és olcsó LNG-kínálat hosszabb távon is fennmaradhat-e, arra vonatkozóan nem egyértelműek a várakozások. A túlkínálat és az árak pangása miatt világszerte számos LNG-projekt lett törölve vagy elhalasztva akár évekre is, miután a termelők úgy döntöttek, inkább kivárják az árak stabilizálódását. Hogy ez mikor következhet be, szintén kérdéses, különösen arra tekintettel, hogy az elmúlt években felfutott globális LNG-piacon túlságosan sok szereplő harcol a kereslet kiszolgálásáért, tartósan alacsony árkörnyezetben. A bizonytalanságot az is növeli, hogy a földgáz kitermelése és árazása még mindig jelentős mértékben összefügg az olajéval, márpedig a járvány hatására bezuhant olajárak szintén a beruházások visszafogására ösztönzik az iparágat.
A kilátásokban a piac legnagyobb játékosai is bizonytalanok. A Royal Dutch Shell, a világ első számú LNG-kereskedője szerint a piac fundamentálisan erős, ezzel együtt a társaság is visszafogta ez irányú beruházási aktivitását, és az egyensúly visszaállására csak 2021-ben számít. 2012 óta először idén nyáron gyengülhet a cseppfolyósított földgáz iránti globális kereslet a Wood Mackenzie júniusi prognózisa szerint, amely leghamarabb szintén 2021 közepétől várja az érdemi áremelkedéssel járó élénkülést.
Mindenesetre a földgázra egy-két évtizedig még biztosan szükség lesz a villamosenergia-termelés betöltött hídtechnológia szerepe miatt. Az európai gázpiacon a cseppfolyósított földgáz szerepe egyre jelentősebb, a kontinens LNG-terminál kapacitása bőséges és közel sem kihasznált, és továbbiak is épülnek a szűk keresztmetszetet alkotó interkonnektorokkal együtt, vagyis egyre több LNG érkezhet az európai piacra. A jövő évtől tehát már Horvátországba is, onnan pedig tovább Magyarországra, ahová hamarosan akár újabb irányból is jelentősebb mennyiségű LNG-eredetú gáz jöhet. A 2021-ben elkészülő lengyel-szlovák szakasz üzembe állását követően, a szlovák-magyar gázvezetéken keresztül ugyanis lehetővé válik újabb forrásokat, például a lengyel LNG-terminálokba érkező földgázt is bevonni a magyar ellátásba.
Címlapkép forrása: Thomas Brey/picture alliance via Getty Images
portfolio / Hirmagazin.eu