Tegnap volt ötvenkilenc éve, hogy 1961. április 24-én kora reggel, aki csak tehette a televízió elé ült Svédországban, hogy egy nem mindennapi esemény, az 1628-ban teljes felszerelésével a Balti-tenger hullámsírjába merült Vasa hadihajó kiemelésének lehessen a szemtanúja.
Ez volt az első és mindeddig egyetlen olyan alkalom, hogy egy fából épült hatalmas antik vitorlás kiemelését egyenesben közvetítette a televízió.
A király minden idők legerősebb hadihajóját akarta megépíttetni
Az 1618-ban kitört, és a történelemkönyvekben többnyire katolikus-protestáns vallásháborúként ábrázolt első nagy összeurópai fegyveres konfliktust, a harmincéves háborút valójában a Francia Királyság és a Habsburg-dinasztia uralta Német-római Birodalom közti nagyhatalmi ellentét robbantotta ki.
Az 1618-ban kitört harmincéves háború az európai történelem első, az egész kontinensre kiterjedő fegyveres konfliktusa volt. FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS/JOSEF F. HEYDENDAHL
A kontinens feletti kizárólagos hegemónia megszerzéséért vívott háborúban
az egykori Európa csaknem összes állama részt vett.
Miután az átmenetileg győzelmet aratott Habsburg uralkodó, II. Ferdinánd 1629-ben erőszakos rekatolizációba kezdett, ismét felszította a háborúskodás parazsát.
II. Gusztáv Adolf, a luteránus Svédország hadvezérként is roppant tehetséges uralkodója, noha formálisan a protestánsok védelmezőjeként lépett fel,
de országa hadba lépésével a Balti-tenger feletti svéd hegemóniát akarta megteremteni,
mint a feltörekvő skandináv tengeri hatalom királya. Ehhez viszont meg kellett erősítenie a svéd királyi hadiflottát, hogy legyőzhesse a balti-tengeri hatalmi ambícióinak legfőbb ellenlábasát, Lengyelországot.
Ezért már 1625-ben elrendelte, hogy építsék meg minden idők legnagyobb tűzerejű vitorlását, aminek komoly szerepet szánt a lengyel flotta szétzúzásában.
II. Gusztáv Adolf belekontárkodik a hajóépítésbe
A svéd királyi dinasztia után a Vasa névre keresztelt hadihajó gerincét 1626-ban fektették le. A hatalmasra tervezett vitorlás megépítésén több száz munkás és mesterember dolgozott a király által fő hajóépítő-mesternek kinevezett dán Henrik Hybertsson irányítása alatt.
A király, aki kiváló hadvezér volt, de semmit sem értett a hajóépítéshez, sajnálatos módon személyesen is beleavatkozott a Vasa megépítésébe.
1627-ben II. Gusztáv Adolf kémei azt jelentették az uralkodónak, hogy a lengyelek is hadihajók építésébe kezdtek, hogy megerősítsék a flottájukat.
A király ezért megparancsolta, hogy a Vasa az eredetileg eltervezettnél is legyen nagyobb.
Akkoriban még nem készültek lerajzolt tervek, a hajó szerkezetének részletei csak az építőmester fejébe léteztek, de Henrik Hybertsson időközben meghalt, így az egyik kevésbé tapasztalt tanítványára maradt a munkálatok irányítása.
A király óhajának megfelelően, és az eredeti tervtől eltérve, hozzákezdtek egy további kazamata (ágyúfedélzet) megépítéséhez, hogy még több löveggel lehessen felszerelni a hajót, megnövelve ezzel a tűzerejét.
Csakhogy, az új fedélzet ráépítése miatt a Vasa súlypontja is megváltozott.
Ezt az új építésvezető több ballasztsúllyal akarta kiegyenlíteni. (Akkoriban nehéz köveket helyeztek el a hajógerinc felett, a hajótest kiegyensúlyozásához.) II. Gusztáv Adolf azonban nem csak több, hanem nagyobb kaliberű, és ezért nehezebb ágyúkat akart elhelyeztetni a Vasa fedélzetén, ami tovább rontotta a hajó stabilitását.
Végzetes széllökés az első próbaúton
Az 1628-ra elkészült Vasa korának egyik legnagyobb, és legerősebb hadihajója lett, amelyen összesen 64 löveget helyeztek el az ágyúállásokban. A király által elrendelt módosítások miatt viszont a hosszához és szélességéhez képest jóval magasabbra sikerült az eredetileg tervezetthez képest, ezért feljebb került a súlypontja is. Amikor befejezték a Vasa megépítését, elvégezték a szokásos stabilitási próbát.
Akkoriban ez azt jelentette, hogy harminc tengerésznek a hajó kormányfél felőli (jobb) oldaláról, egyszerre és gyorsan át kellett szaladnia a tatabaloldalra.
A dokkban álló hajón elvégzett stabilitási próba során a Vasa erősen megdőlt,
de ezt a vitorlás kifutását türelmetlenül váró II. Gusztáv Adolffal senki sem merte közölni, ezért késznek nyilvánították a hadihajót.
A teljesen felszerelt Vasa 1628. augusztus 10-én szedte fel a horgonyt és bontotta ki a vitorláit, hogy a stockholmi kikötőből kifusson az első, nyílt tengeri próbaútjára. A hajó tiszta derült időben futott ki, ám amikor megkerülte a kikötő közelében fekvő Gamla Stan déli csücskét, hirtelen feltámadt a szél.
Mivel nem számítottak erős hullámzásra, ezért a hadihajó lőréseit sem zárták le.
Amikor a Vasa éppen fordulóban volt erős oldalszél érte a hajótestet.
A vitorlás ettől olyan erősen megdőlt, hogy az alsó ágyúfedélzet nyitott lőrésein át becsapott a tengervíz.
A beömlő víztől a hajó mélyebbre merült, így az emeleti lőréseken át további nagymennyiségű víz árasztotta el a belső tereket. ( Mivel a király megparancsolta, hogy az eredeti elképzeléssel szemben nagyobb űrméretű ágyúkkal szereljék fel a Vasa-t, így a lőrések is szélesebbek lettek.)
A Vasa nem egészen másfél kilométert tette még csak meg a horgonyzóhelyétől,
amikor legénységestől és a teljes felszerelésével együtt a mélybe merült.
A hajó olyan gyorsan elsüllyedt, hogy a legénység tagjai közül ötven tengerészt is magával rántotta a hullámsírba.
Több mint három évtizeddel a Vasa pusztulása után, 1664 és 1665 között az értékes bronzágyúk egy részét búvárharang segítségével kiemelték a 30 méteres mélységbe süllyedt vitorlásról, ezután a Vasa tragédiája és roncsa is a feledés homályába merült.
Még a kötélzete és a vitorlák is épségben fennmaradtak
Egy 20. századi svéd tengerkutató és történész, Anders Franzén rájött, hogy mivel a Balti-tenger erősen csökkentsós vizében nem él meg a hajóféreg, amely elpusztítja a vízbe merült faszerkezeteket,
a történelmi múltban a Balti-tengeren elsüllyedt faépítésű hajóknak sokkal jobb állapotban kell lenniük,
mint más, normál sótartalmú tengereken elsüllyedt hajóknak.
(A hajóféreg elnevezés megtévesztő, mert valójában nem féregről, hanem a faszerkezetekbe magukat tömegesen belefúró, erősen redukálódott teknővel rendelkező kagylókról van szó.)
Franzén ezért elhatározta, hogy felkutatja a Vasa roncsát.
Levéltári források segítségével sikerült beazonosítania azt a körzetet, ahol a Vasa elsüllyedhetett.
Szívós kutatás után, egy véletlen momentumnak is köszönhetően 1956 augusztusában sikerült rábukkanni II. Gusztáv Adolf szerencsétlenül járt óriásvitorlására, 32 méteres mélységben.
A légzőkészülékes búvárokkal elvégzett első felmérések azt mutatták,
hogy a teljes épségben fennmaradt hajó állapota még annál is sokkal jobb,
mint amire Anders Franzén számított. Nemcsak maga a hajótest, hanem még a kötélzet és a vitorlák is épségben megmaradtak.
De nem csak hajó, hanem a hajótestben talált közel 26 ezer tárgy is rendkívül értékes történelmi leletnek számított.
Még a kapitány egykori aranyból készült pecsétgyűrűjét is sikerült megtalálni a hajótest átkutatása során. Mivel a Vasa teljesen unikális roncsnak számított, a svéd kormány elhatározta a hajó kiemelését.
Valódi időutazás a Vasa megtekintése
A Vasa kiemelése rendkívül bonyolult műszaki-technikai feladatnak bizonyult. Öt nehézbúvár egy évig tartó munkával hat alagutat ásott a hajógerinc alatti tengeraljzatba. A kiásott járatokon egy-egy acélsodronyt vezettek át, amelyeket a felszínen lehorgonyzott két nagyméretű pontonhoz rögzítettek.
Hosszas előkészületek után, 1959-ben sikerült megemelni a hajótestet. Ezután – tizenhat lépésben – mindig egy kicsivel feljebb emelték a roncsot, és sekélyebb vízbe vontatták a Vasa-t, ahol vízhatlanították a réseit,
és a kiemelés utolsó fázisához megerősítették a hajótestet.
A hosszadalmas előkészületek után, 1961. április 24-én kora reggel kezdtek hozzá a kiemelés utolsó fázisának végrehatásához.
A reggel fél nyolckor megkezdett műveletet egyenesben közvetítette a svéd televízió.
Reggel kilenc óra három perckor bukkant a felszín fölé a Vasa első darabja. Ekkor kezdtek hozzá az előzőleg már teljesen eltömített hajótestben lévő víz kiszivattyúzásához.
Ahogy folyamatosan szivattyúzták a vizet, egyre jobban kiemelkedett a kísérteties látványt nyújtó több mint háromszáz éves hajó. Ezután a Vasa-t a szárazdokkhoz vontatták, ahol az utolsó métereket a sok évszázados és a hullámsírból felhozott vitorlásnak önállóan kellett megtennie.
A Vasa ekkor vált roncsból ismét büszke hadihajóvá.
A szárazdokkba vontatott hajótest speciális technikákkal való konzerválása kereken tizenhét évet vett igénybe. A hajózástörténet eme világviszonylatban is egyedülálló relikviája 1990 óta a svéd fővárosban, Stockholmban, a Djurgården-félszigeten megnyitott múzeumban tekinthető meg.