Az időjárási feljegyzések kezdete óta először mértek 20 Celsius-fok fölötti hőmérsékletet az Antarktiszon, a Seymour-szigeten.
A kutatók 20,75 Celsius-fokot mértek, “hihetetlennek és abnormálisnak” neveztek. Brazil kutatók 2020. február 9-én mérték ezt a rekordmagas hőmérsékletet. Pár nappal korábban, február 6-án a déli órákban 18,3 Celsius-fok meleget mértek az Argentina által működtetett Esperanza kutatóállomáson. Egy másik argentin kutatóállomáson, a Marambión 1971 óta a legmagasabb februári hőmérsékletet észlelték, 14,1 fokkal.
“Látjuk a melegedés trendjét sok ellenőrző állomásunkon, de ilyet még soha nem tapasztaltunk” – mondta Carlos Schaefer. A brazil kutató hozzáfűzte, hogy a Déli-Shetland-szigeteken és a James Ross-szigetcsoporton, amelynek a Seymour is tagja az elmúlt 20 évben szokatlan hőmérsékleteket jegyezte fel. A mostani évszázad első tíz évében lehűlést tapasztaltak, ám azóta meredeken emelkedik a hőmérséklet.
A kutatók szerint ez valószínűleg az óceáni áramlatok elmozdulása és az El Nino-jelenség hatására történt.
Ennyit csökkent a jegesmedvék élettere két évtized alatt
Egyszerűnek tűnhet a medveélet: enni, párosodni, bocsokat nevelni. Azonban egyre bonyolultabb teljesíteni ezeket az egyszerű feladatokat is ma már.
Kanada és Grönland között, a Baffin-öböl és a Davis-szoros területén évezredek óta jártak vadászni a jegesmedvék a tengerjéggel bőven borított területen. A klímaváltozás ikonikus áldozatának élőhelycsökkenése ma már nyilvánvaló, azonban megdöbbentő látni az összehasonlításokat, amelyek alig 20 év gyökeres változásait ábrázolják.
Egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben a grönlandi és kelet-kanadai jegesmedve-populáció téli mozgásának változásait tárta fel az 1990-es évektől kezdődő adatokból, az eredményeket az Ecological Applications szakfolyóiratban tették közzé, és az Earth Observatory foglalta össze a tanulmányt. A jegesmedvék táplálkozása igen szorosan kötődik a tengerjéghez, s ezen keresztül vándorolva jutnak el azon helyekre, ahol eleséget (leginkább fókát) találnak. Ha nincs tengerjég, nincs hova menni, az élelem pedig nem jön házhoz!
„Ha nincs tengerjég, a medvék az élelemben szegény szárazföldre szorulnak, a kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy miként hatottak ezek a változások a medvék kondíciójára és szaporodási sikerére.” – mondta Kristine Laidre, a Washingtoni Egyetem sarki ökológusa, a kutatás vezetője. A Baffin-öböl medvepopulációjának kb. egymillió négyzetkilométeres terület áll rendelkezésére, ebből 665 ezer tengeri, a többi a sarkvidéki szigetekből álló szárazföldi terület. A teljes területen a tavaszi-nyári jégolvadás megszokott ütem szerint zajlik, az eltérő helyeken más-más időpontokban, s a medvék ehhez alkalmazkodva vándorolnak egy év alatt. A medvéket helikopterről keresték meg, kis ideig tartó kábítás során megvizsgálták és megmérték őket, majd a felnőtt nőstények műholdas jeladós nyakörvet kaptak. Az 1991-97 közötti időszakban 43, a 2009-2015-ös periódusban 38 medve nyakörvének jelei alapján a medvék mozgását térképre vetítették.
A kutatásban a körülmények hatására megváltozott medvék viselkedését és annak eredményét tárták fel, s kiderült, ahogy fogyatkozik a tengerjég, a korábbinál sokkal több időt töltenek a szárazföldön, s ritkábban táplálkoznak. A legtöbb medve a jég évszakos növekedését és csökkenését követi, s ősszel általában a Baffin-szigeten kötnek ki, ott várják meg, míg újra erőre kap a jég és útnak indulhatnak ismét. A 2000-es évek medvéi átlag 30 nappal hosszabb időt töltöttek a szigeten, mint a 90-es évek medvéi, mivel ennyivel kevesebb ideig volt megfelelő a tengerjég. Laidre elmondta: „Bár korlátozott ideig jól bírják az éhezést, egy idő után fogyni kezdenek, s a romló kondíció visszahat az egészségi állapotukra és a szaporodásukra.”
A medvék kondícióját rövid bódításban mérték meg, s 1-5 között osztályozták a testzsír mennyiségét, a mérések alapján ez szoros összefüggést mutatott az adott évi és az előző évi tengerjég kiterjedésével. Ugyanez befolyásolta az anya kondícióján keresztül a bocsok számát is, és akkor is több volt a bocs, ha tavasszal később kezdett felszakadozni a tengerjég, vagyis tovább tudtak vadászni az anyák. A jegesmedvék 1-3 bocsot hoznak a világra egyszerre, általában két bocs születik, és kb. 2,5 éves korukig az anyjukkal maradnak, így ennyi időnek el kell telnie két alom közt. A modellszámítások alapján a csökkenő bocsszám miatt a következő 4 évtizedben biztosan csökkenni fog a jegesmedvék létszáma is.
„A jegesmedvék a jövő hírnökei, ami most ezeket az állatokat érinti, nemsokára mindannyiunkat érinteni fog, mindegy, hogy a bolygón merre is élünk” – tette hozzá végszóként Laidre.
Forrás: ng
Kovács Karolina
