Kincsesbánya ‒ Kovács András (50) már több mint 30 éve foglalkozik szamurájkardok készítésével és restaurálásával.
– 11 évesen találkoztam először egy újságcikkben a szamurájkardokkal, és már akkor eldöntöttem, ezeknek szentelem az életem – idézte fel András, aki gyerekként minden szünidőben a különleges kardok készítését gyakorolta: reszelte és fűrészelte a vasdarabokat. Később, amikor megismerkedett a kovácstűzzel, hamar mesteri szintre jutott.
– Elképesztő kereslet van a munkáimra, jelenleg 2021. december 21-ig nem tudok több rendelést felvenni. Rengeteg kardgyűjtő és harcművész is megkeres, hogy készítsek nekik kardokat, de megszűröm az ügyfeleimet. Minden alkalommal egy többórás beszélgetés előzi meg a rendelést, ez alapján döntöm el, hogy elvállalom-e a munkát, vagy sem – mesélt a Vasárnapi Blikknek a kardkovács, aki bár rajongója a távol-keleti kultúrának és szívesen ellátogatna egyszer egy tradicionális kardkészítő műhelybe, nem költözne Japánba.
András nemcsak műhelyét, de egész életterét is a kultúrának megfelelően alakította ki. Kincsesbányai otthona igazi kuriózum a 400 négyzetméteres japán kerttel, amelynek kapuit minden hónap második vasárnapján kitárja az érdeklődők előtt.
– Sokan jönnek ezekre a nyílt napokra külföldről is. Japánból is érkeztek már hozzám vendégek, akiknek kiült a döbbenet az arcára, mikor meglátták a műveimet – folytatta András, hozzátéve: egész Európában csupán ketten tudnak nagyon komoly minőséget produkálni. – Megmutatom nekik a különleges kertemet, a műhelyemet, majd tartok egy kovácsbemutatót, és akár magát a kardkovácsolást is kipróbálhatják.
Az ezeréves múlttal rendelkező szamurájkardok ára is tiszteletre méltó: 800 ezer és 2 millió forint között mozognak, ami nem csoda, hiszen a tökéletes darab elkészítése nemcsak óriási tudást igényel, hanem rengeteg időt is. A kovácsmester naponta öt órát dolgozik egy tradicionális fegyveren, 3-4 hónapon keresztül, ráadásul ő nem használ gépeket. Ugyanúgy kézzel készíti a pengéket, ahogyan ötszáz évvel ezelőtt az ősök.
Engedély kell hozzá
Japánban ma már csak a legkiváltságosabbak birtokolhatnak eredeti szamurájkardokat. A II. világháború után az amerikaiak hadisarcként majdnem az összeset elkobozták és kivitték az országból, így a japánoknál a nemzeti kincsnek számító tárgyakat csak hatósági engedéllyel rendelkező mesterek birtokolhatják.
blikk, Hirmagazin.eu
