A bíró „megoldóképletként” emlegette a bajba jutott devizahiteleseken nyerészkedő bűnszervezet módszerét.
A közjegyzővel és végrehajtóval is összejátszó banda azt ígérte áldozatainak, hogy eltünteti az adósságot. A 2010-es évek elején 32 ingatlant csaltak el a bankok és a csődbe ment adósok elől, akik a megmaradt tartozás mellé egy büntetőügy részeseivé is váltak.
A kétezres végek évén devizahitelesek tízezrei kerültek az utcára, a forint árfolyamzuhanása miatt a tartozás és a törlesztőrészlet is meredeken emelkedett, sokan nem tudták fizetni. A legszerencsétlenebbek azok voltak, akik még azután is milliókkal tartoztak a banknak, miután elvették a lakásukat. Ezek az emberek az utolsó utáni szalmaszálba is belekapaszkodtak, és jobb híján hittek a csodában.
P. János pontosan ezt ígérte a károsultaknak: a csodát. A 2010-es évek elején legalább 32 bedőlt devizahitelest kerestek meg: tudnak egy megoldást arra, hogy
a bankkölcsöntől megszabaduljanak.
P. Jánosék meggyőzték ezeket a devizahiteleseket arról, hogy minden problémájukat az okozza, hogy a banknak tartoznak. Sokkal jobban járnak, ha valaki másnak tartoznak, aki majd rugalmasabb lesz. P. Jánosék ezért aláírattak az ügyfelekkel egy fiktív adósságelismerő nyilatkozatot. Vagyis azok az emberek, akik addigra már több pénzzel tartoztak, mint amit a lakásuk ért, aláírtak egy papírt, amelyben elismerték, hogy további tartozásaik vannak. Tartoznak a P. János által kijelölt embernek sok millió forinttal, például munkabérrel.
Hamis tartozást gyártottak
A hitelmaffia alapvetően úgy működött, hogy gyártottak egy hamis tartozást az ügyfél nevében, aztán gyorsabban kértek végrehajtást, mint a bank. A banki ügyintézők döbbenten tapasztalták, hogy azt az ingatlant, amit árverezésre írtak ki a tartozás fejében, hirtelen valaki más kezdi árverezni.
P. János egyszerű vállalkozó volt, hivatalos személyek segítsége nélkül sohasem tudta volna kicselezni a bankokat. Egyik főembere egy közjegyző volt, aki hitelesítette a fiktív tartozási szerződéseket. A másik főember egy bírósági végrehajtó volt, aki rekordgyorsasággal indította el a végrehajtást a fiktív szerződések alapján. Az intézőknek az árverezésnél jutott fontos szerep.
A törvény szerint a banki hiteltartozás kiegyenlítésére az ingatlant a végrehajtó közreműködésével elárverezi a bank. Az árverés nyilvános, bárki licitálhat. A tapasztalatok szerint ezeken az alkalmakon általában töredékáron kelnek el az ingatlanok. P. Jánosék a törvénynek megfelelően
árverésre bocsátották a fiktív tartozási szerződésekkel kicsalt ingatlanokat.
Az árverésre, mivel nyilvános, bárki elmehet, akár a bank képviselője is. P. Jánoséknak azonban eszük ágában sem volt bárkinek is eladni az ingatlanokat.
Ekkor lépett életbe a terv következő része. Az árverésen a beavatottak licitáltak az ingatlanra, és a banki liciten felül megnyerték az árverést, azonban nem fizettek. Ezt kétszer megcsinálták, kétszer futott az árverés eredménytelenségbe, és ezután az ingatlant már át lehetett adni a kötelezettként fellépő személyeknek. Így szerezték meg P. Jánosék az ingatlanok tulajdonjogát.
A devizahitelesek elégedettek voltak az üzlettel
A szervezet 32 ingatlant játszott át a saját tulajdonába. Eredeti tulajdonosaik, a devizahitelesek ennek ellenére elégedettek voltak az üzlettel, mert úgy gondolták, hogy legalább megszabadultak a banki tartozásuktól, azonban tévedtek.
P. Jánosék abban igazat mondtak, hogy elviszik a bank „orra elől” az ingatlant, csak arról hallgattak, hogy az adós ettől még adós marad. A bank ugyanakkor jogosult nemcsak bírósági vagy a közjegyzői végrehajtás útján kielégítést keresni, hanem közvetlenül
a vagyontárgyakból is kielégítést kérhet.
Így bár az ingatlant nem tudják elvenni az adóstól, de minden mást igen: autót, ékszereket, fizetést.
Az ügy másodfokon folytatódik
A bíróság az utóbbi évek egyik legszövevényesebb ügyében hozott ítéletet. 62 vádlott, 130 tárgyalási nap, 100 ezer oldalnyi irat. Az értelmi szerzőt hat évre ítélték, két legfőbb emberét négy, illetve három évre. Rajtuk kívül még hatan kaptak letöltendő börtönbüntetést. A vádlottak túlnyomó többsége, a bedőlt devizahitelesek büntetését próbaidőre felfüggesztették. A becsapott emberek P. János zseniálisnak tartott megoldóképlete miatt duplán rosszul jártak, és még bűncselekményt is elkövettek.
P. János az eljárás alatt végig ártatlannak vallotta magát, és a bűntársai is, kivéve egy vádlottat. A szervezet egyik tagja, aki ügyvéd, titokban hangfelvételeket készített a megbeszélésekről, s ezeket átadta a hatóságoknak. Ez volt a legfontosabb bizonyíték a szervezet ellen, az ügyvédet ezért nem ítélték börtönre. P. János és tettestársai fellebeztek az elsőfokú ítélet ellen, az ügy másodfokon folytatódik.
duna, Hirmagazin.eu
