Oroszlány Komárom-Esztergom megye déli határán, a Vértes-hegység észak-nyugati lejtőjén, az Által-ér lankás területein fekszik.
A többnyire szlovák ajkú falu alig néhány évtized alatt 20 ezres várossá alakult. A település nevét valószínüleg a Csák család címerállatáról, az oroszlánról kapta. Egyes vélekedések szerint a vár kapuját is két kőoroszlán őrizte.
Háromszázhúsz éve érkeztek meg Oroszlányba az első szlovák családok, és a települést egészen 1933-ig főként szlovák ajkú lakosok lakták, körülbelül 1700-an. Az emberek akkoriban főként hamuzsírfőzéssel, mészégetéssel és fuvarozással foglalkoztak. Idővel a paraszti porták mögött az emeletes építmények sorra épültek egymás után. A terekre, kisebb parkokba szinte kivétel nélkül szobor került.
Oroszlányt a szobrok városának is hívják,
mert azt az egyhangú építkezési módot, amely a szocialista városokra volt jellemző, azzal szerették volna megakasztani, hogy mindenütt volt valamilyen szobor, sgraffito, vagy relief. Az 50-es évek végén kilenc sgrafitto is készült a városban – hangzott el az M1 Itthon vagy! című műsorában.
A Rákóczi Ferenc utca Oroszlányban (Fotó: MTI/Manek Attila)
Az alkotások közül a Szent Borbála téren 1976-ban felavatott, a szénfalon dolgozó Bányászok szoborkompozíció a legismertebb. A központi emlékmű messziről hirdeti, hogy Oroszlány bányászváros, melynek gyökerei mélyre hatolnak. Ma már ugyan nincs bányászat a környéken, de a lakosság nagy része bányásznyugdíjas, bányászcsalád tagja, vagy bányász ősök leszármazottja.
Nagy népszerűségnek örvend a bokodi lebegőfalu
Néhány kilométerre a város zajától, különleges hely csábítja fotózásra a turistákat. A bokodi lebegőfalu cölöpökre épült építményekből és házakból áll, amelyek Oroszlány közigazgatási területén vannak. Korábban Bokodi-tónak is nevezték, de valójában Erőmű-tópartnak hívják. Hatvan évvel a területen még legelők álltak, a szénre épülő erőműnek azonban hűtővízre volt szüksége, ezért az Által érből tavat duzzasztottak. A tó hosszan benyúló stégjeivel valóban különleges látvány. A falu ma nagy népszerűségnek örvend, még busszal is érkeznek turisták.
A Bokodi-tó (Fotó: MTI/Bodnár Boglárka)
Az Oroszlány külterületén található Majkpusztát a csend otthonának is nevezik. A területen ugyanis egykor kamalduli szerzetesek éltek, akik némasági fogadalmukkal, a belső értékekre koncentráló életmódjukkal a világvégéig elegendő nyugalommal töltötték meg a környéket és az épületeket. A leghíresebb épület a majki épületegyüttes. A létesítményben jelenleg a főépület, a foresteria látogatható, ahol kiállítások várják az érdeklődőket: kamalduli szerzetesekről, az Esterházyakról és Rákóczi fejedelemről tudhatunk meg többet.
Majkpusztán már a 13. században prépostság állt, a kamalduliak előtt ugyanis a premontreiek is virágzó gazdaságot, központot teremtettek hatalmas templommal, erődszerű kolostorral, ahol a királyok is szívesen időztek. Majd a törökök hódításával a premontreiek elmenekültek, és a terület elnéptelenedett. Az oszmánok kiűzése után azonban újjáéledt a környék, amikor
gróf Esterházy József a kamalduliaknak adományozta a területet.
A premontrei romok felhasználásával a remeteség építése 1733-ban kezdődött, Franz Anton Pilgram tervei szerint. Minden egyes cellaházban egy-egy szerzetes élt, akik gyógynövényeket termesztettek és dolgoztak föl, rengeteget olvastak. A fehércsuhás néma barátoknak aszkétikus rend szerint teltek a mindennapjaik, sokat imádkoztak, sokat dolgoztak, de csak ritkán szóltak.
Egy évben kétszer kaptak lehetőséget a teljes beszédre, húsvétkor és karácsonykor 3-3 napra a refektóriumnak nevezett díszebédlőben jöttek össze, ott fogadhattak látogatókat, és beszélgethettek egymással. A majki remeteségnek a kalapos király vetett véget. II. József 1782-ben rendeletileg oszlatta fel azokat a szemlélődő rendeket, akik nem végeztek oktatási, vagy gyógyítási tevékenységet, így a kamalduliakat is. Ez jelentette egyben a remeteség végét is.
Virágzott a bányászat
Oroszlányban évtizedeken át férfiak ezrei dolgoztak azon, hogy a 70 millió éves barnakőből minél többet segítsenek a napvilágra. 1937. december 4-ét tartják az oroszlányi bányászat indulásának, amely 2014-ben fejeződött be. A közel 19 négyzetkilométer területről 15 millió tonna szenet adtak ki, és körülbelül 180 kilométer vágatot hoztak létre.
A bányászélet sajátosságait egy élethű kiállítás mutatja be, ahol eredeti állapotban maradt meg minden. Az aknagépház, a csillefeladó állomás, a diszpécserközpont, vagy éppen a lámpakamra örömmel mutatja meg a múltat, a bányavonat pedig már nem a föld alatt szeli a kilométereket, hanem látogatókkal rója a köröket. A bánya a munka mellett a klubéletet is támogatta, a városban a Bányász Klub közösségi és rendezvényház ma is megkerülhetetlen.
Műsoros estek és élőzene
A bányászéletet bemutató szabadtéri galéria tusrajzai mellett nem lehet csak úgy elmenni. A rendezvényház a szénbányák szakszervezeti mozgalmát segítette. Kéthetente egy-egy bányászcsapat megtöltötte a házat, hozták a családot, ettek-ittak, közben műsoros estet néztek, aztán pedig mulattak. Az élőzenét sokszor az oroszlányi bányász zenekar szolgáltatta, amely indulót, komolyzenét, operettet és még filmzenéket is szívesen játszott.
Két évtized alatt szinte a semmiből kellett egy több mint 20 ezres élhető és szerethető települést összehozni úgy, hogy a bányászok, az erőmű dolgozói és családjaik tudjanak hol vásárolni, tanulni, szórakozni.
Különlegességekben nincs hiány,
a városkapu például Szentpétervár legszebb épületére, a Téli Palotára hasonlít, és Oroszlány egyik jelképe. A másik jelkép, a fejlődés szimbóluma a Haraszthegyre, a város legmagasabb pontjára épült, és víztoronyként funkcionál.
A vértesszentkereszti bencés apátság romjai (Fotó: MTI/MTI Fotószerkesztőség/Bodnár Boglárka)
A város falusi részén, a régi Oroszlány főutcáján található a szlovák tájház, ahol szinte mindent meglehet tudni a helyi szlovák nép történelméről és hagyományairól. Az első szlovák családokat, a Rákóczit száműzetésében is követő Esterházy Antal hívta a török után elnéptelenedett Oroszlányba. Az Esterházy grófoknak a majki kamalduli remeteség létrehozásában is fontos szerepet jutott.
Vadászkastély lett a szerzetesrend főépületéből
A szerzetesrend megszűnése után a főépületből az Esterházyak vadászkastélyt alakítottak ki. Gróf Esterházy Móricznak, aki 1917-ben rövid időre miniszterelnöke is volt az országnak, különösen sokat jelentett az épület.
Míg az Esterházyak Majkon építettek, addig a 10 kilóméterre lévő vértesszentkereszti apátság romjait csak építőanyagként használták fel. A tatai és a csákvári angolkerti műromokhoz is ezeket a gyönyörű, mívesen faragott köveket használták. A vértesi vadon a 13. század egyik legimpozánsabb kolostorának maradványait rejti. A bányaművelés földalatti munkái miatt azonban a falak megrepedeztek, és a bedőlés veszélye fenyegeti a falakat. A terület jelenleg nem látogatható, de a szakemberek már dolgoznak a megoldáson.
M1, Hirado, Hirmagazin.eu
