Hétfőn, február 2-án részlegesen megnyílt a Rafah határátkelő a **Gázai övezet és Egyiptom között, miután több mint másfél éve zárva tartott.
A korlátozott személyforgalom lehetővé teszi, hogy naponta körülbelül 150 palesztin elhagyja Gázát Egyiptom felé, és napi mintegy 50 fő térjen vissza az övezetbe – elsősorban gyógykezelésre szorulók számára. Ez a lépés a Koalíció és a béketerv egy részének tekinthető, amelyet 2025 októberében dolgoztak ki a felek a fegyverszünet keretében.
A nyitás nem teljeskörű: a határ szigorú biztonsági ellenőrzés mellett működik, csak gyalogosan lehet átkelni, és az érintetteket Izrael, Egyiptom és más nemzetközi megfigyelők közösen vizsgálják át. A priorizált csoportok között olyan emberek szerepelnek, akik súlyos betegség vagy sérülés miatt sürgős kezelésre szorulnak.
Miért fontos ez a megnyitás?
A Rafah-átkelő Gazát és a külvilágot összekötő egyik legfontosabb kapu, mivel itt nem katonai ellenőrzés alatt álló területre vezeti az embereket, hanem Egyiptomba, ahonnan tovább lehet utazni. A konfliktus kitörése óta ez az átkelő volt az egyik legkritikusabb pont, mert megakadályozta az emberek szabad mozgását, különösen azokat, akik egészségügyi ellátást kerestek vagy családjukhoz szerettek volna eljutni a frontvonalakon kívül.
Történelmi háttér
A Rafah határátkelőt Hamasz 2007-es hatalomátvétele után zárták le fokozatosan, amikor az övezetet Izrael és Egyiptom egyaránt szigorúan ellenőrizte, részben a biztonsági aggályokra hivatkozva. Még a 2005-ös Movement and Access (AMA) megállapodás is arról szólt fél évszázaddal korábban, hogy a határ nyitva marad és az áthaladás megkönnyítése érdekében az Európai Unió felügyelete működik ott – ám ezt az egyezményt nem sikerült hosszú távon fenntartani.
A 2023-as októberi erőszakos konfliktus után a határt jórészt lezárták, még a humanitárius forgalom előtt is. Ez jelentős hatással volt a Gázában rekedt civilekre, akik nem tudtak eljutni egészségügyi ellátásra vagy más létfontosságú szolgáltatásokhoz. Mostani részleges megnyitása ezért nem csupán logisztikai változás, hanem szimbolikus gesztus is a nemzetközi közösség és a felek részéről egy olyan irányba, amely a humanitárius helyzet enyhítését célozza meg.
Mi várható tovább?
A mostani átmeneti nyitás még korlátozott, és a mindennapi életben élők számára messze nem jelent teljes szabadságot vagy biztonságot. Az Európai Unió és Egyiptom bevonása arra utal, hogy nemzetközi szerepvállalás szükséges a határ hosszabb távú működtetéséhez. A Rafah-átkelő jövője továbbra is a béketerv, a biztonsági aggályok és a politikai tárgyalások függvénye lesz.
A megnyitás politikai és humanitárius jelentősége nem elválasztható a Gáza elleni katonai konfliktus hosszabb történetétől, amely már évek óta meghatározza a térségben élők életét.
