Ki gondolta volna: az EBESZ a Donbasszban a milicistáknak adott igazat, és az ukrán hadsereget vádolta meg a megállapodás meghiúsításával
Az ukrán radikálisok újfent megmutatták a világnak, hogy a kelet-ukrajnai konfliktus békés rendezése őket nem érdekli. A csapatszétválasztásra, az egyeztetett helyszíneken most sem került sor. Az EBESZ pedig immár a Donbassznak adott igazat.
Ukrán részről nem közölték, hogy készek lennének csapataik visszavonására. És egész egyszerűen figyelmen kívül hagyták Luganszk jelzését, hogy ők befejezték az előkészületeket a csapatok hátrébb vonására.
Minderre még az sem hatott, hogy az ukrán nemzetbiztonsági kabinet nyilatkozatban erősítette meg: a csapatok szétválasztása nem veszélyezteti a civil lakosságot. (1) A Donyecki Népköztársaság (DNR) képviselője pedig azzal vádolta Kijevet, hogy meghiúsította a „normandiai négyek” egyetértése nyomán született megállapodást.
Az események ilyen alakulása újfent csak azt bizonyítja, hogy a hivatalos Kijev teljességgel képtelen féken tartani a radikálisokat.
Az egyoldalúan kikiáltott népköztársaságok külügyminisztériumai felszólították a garantáló országokat (2): vessék latba befolyásukat az ukrán vezetésnél. És ha az EBESZ megfigyelői mindeddig következetesen igyekeztek „semmit sem látni” és „semmit sem hallani”, ez alkalommal az ő türelmük is elfogyott.
Az ukrán hadsereg már harmadszor hiúsította meg a csapatok szétválasztását a Petrovszkoje környéki frontszakaszon
- október 11.
Ruszlan Jakubov, a Donyecki Népköztársaságnak (DNR) a tűzszünet végrehajtását felügyelő és koordináló többoldalú Bizottságban (SZCKK) lévő képviseletének vezetője bejelentette: az ukrán fegyveres erők már harmadszor hiúsították meg a csapatszétválasztást Petrovszkoje térségében. Ezért a következő minszki tárgyalási fordulóig újabb kísérletek erre már nem lesznek.
„Ma annyit mondhatok: ez volt a harmadik határidő, amit a csapatszétválasztást célzó gyakorlati intézkedések megtételére adta. Ezekre az intézkedésekre nem került sor, ami az ütemterv meghiúsítását jelenti. Most már majd megvárjuk az újabb minszki találkozót” – közölte a DNR képviselője az SZCKK-ban.
Mint emlékezetes, a kontaktcsoport által jóváhagyott ütemterv szerint Petrovszkoje térségében október 9-én kellett volna megkezdeni a csapatszétválasztást. Donyecki részről szerdán és csütörtökön is (3), több alkalommal is fellőtték a jelzőrakétát, annak jeleként, hogy készen állnak a folyamat megkezdésére. Ukrán részről azonban sehogy sem történtek válaszlépések. Donyecki részről közölték: október 11 az az utolsó nap, amikor – az ütemterv alapján – a feleknek vissza kell vonniuk haderőiket.
Megjegyzések:
(1) Az ukrán szélsőségesek (az „Azov”, illetve a belőle alakult „Nemzeti Hadtest” nevű terrorkülönítmény és annak parancsnoka, Andrej Bileckij) többször is kijelentették: meg fogják akadályozni a csapatok szétválasztását. Arra hivatkoztak, hogy az „veszélybe sodorja a helyi lakosságot” (például azzal, hogy „a szakadárok kezére adja” a kérdéses településeket. Ennek eddig pont a fordítottja történt: a demilitarizált övezetek – „szürke zónák” – ukrán megszállásával korábban már felszabadított települések tucatjai, és lakosaik kerültek ismét a náci rezsim rémuralma alá. Ezekre a területekre, értelemszerűen, már nem fog kiterjedni a „különleges státusz”.)
(2) A minszki megállapodások végrehajtását garantáló országok: Németország, Franciaország, illetve Oroszország.
A nyugati – mindeddig sikeres – hazug, demagóg, a világ kormányait is orruknál fogva vezető propaganda állításával ellentétben, Oroszországnak, mint garantáló államnak, értelemszerűn nem kell teljesítenie – nem teljesítenie kell – a minszki megállapodásokat. Hanem, hasonlóan a másik két országhoz, azok végrehajtását kell ellenőriznie. Ezért jogtalanok „a minszki megállapodások nem teljesítése” miatt Oroszországra kiszabott szankciók!
Ha, ugyanis, Oroszország tényleg a konfliktus résztvevője lenne – amiért is csakugyan köteles lenne végrehajtani a megállapodást – a minszki megállapodást előkészítő tárgyalások nyugati résztvevői nyilván sohasem egyeztek volna bele, hogy Oroszország a szerződésnek a garantálója és ne a résztvevője legyen. És így nem lehetett volna, ebben az ismert formájában, aláírni a minszki megállapodásokat. Ezzel az égbekiáltó nyugati hazugsággal – Oroszország jogtalan büntetgetése mellett – azt sulykolják a világközvélemény agyába, hogy Moszkva mégis részese a konfliktusnak. Így lesz egy ukrajnai belháború helyett „az Ukrajnát ért orosz agresszió” – amire hivatkozva Nyugaton (újra) megindult a kardcsörtetés, az eszméletlen iramú fegyverkezés, a korábbi leszerelési megállapodások megtorpedózása és felrúgása. Ezért kell nekünk is a magyar adófizetők pénzéből „védelmeznünk” a Baltikum ön- és közveszélyes, háborús uszító, minket az új világháborúba taszigáló, a nemzetiségeik jogait lábbal tipró fasiszta rezsimjeit.
(3) A donyecki és luganszki fél szerdán (október 9-én) és csütörtökön (október 10-én) is újabb egy-egy nap haladékot adott az ukrán félnek a csapatok szétválasztásának megkezdésére való felkészülésre.
Csikós Sándor
