Eve Senior 14 éves volt, amikor tőle pár méterre felrobbantotta magát egy öngyilkos merénylő Ariana Grande koncertjén.
A 2017 májusában történt manchesteri terrortámadás egyik túlélője, a most 16 éves Eve Senior megrázó őszinteséggel mesélt a Mirrornak a borzalmas tragédiáról. A tini az édesanyjával és 13 éves húgával vett részt Ariana Grande koncertén, amikor egy öngyilkos merénylő, Salman Abedi alig pár méterre tőlük felrobbantotta magát. Eve még emlékszik rá, hogy a detonáció előtt pár másodperccel a férfi elment mögötte, aki aztán élesítette mellényét.
„Emlékszem az arcára. Nem nézett rám, csak egyenesen előre. Öt lépést tett, aztán robbantott” – kezdte a fiatal, akinek azóta is rémálmai vannak, főszerepben a terroristával. Hiába látott azóta megannyi képet és felvételt a férfiről, a mögötte elsiető arc örökre beégett a memóriájába. Így látja őt, ahogy figyeli a szobájában, vagy bántja, néha üldözi.
„Nappal nincs nagy baj, mert akkor fent vagyok, és azt tudom magamnak mondani, hogy ne viselkedj ilyen hülyén. De ha alszol, nem tudod irányítani a dolgokat, hogy miről álmodsz. De már egyre jobb a helyzet. Ha felriadok, bekapcsolom a tévét, és lenémítom, így továbbra is megy a háttérben, én pedig visszafekszem aludni” – mesélte Eve. A lány hatalmas szerencséjére csak pár sérülést szerzett, ami külön csoda, hiszen csak pár méterre volt tőle a bomba. Megégett és több vágást is szerzett, főleg a szétrepülő repeszek miatt. A mentéséről készült képek bejárták a világot, az éppen őt segítő rendőrökkel készült fotója másnap megannyi napilap címoldalán jelent meg.
#Manchester Arena explosion:
– Children among 22 people dead
– Worst terror attack to hit Britain since July 2005 https://t.co/eBepga8dff pic.twitter.com/lZqlgGR0db— The Telegraph (@Telegraph) 2017. május 23.
10 napig ápolták kórházban a támadás után, ahol végig mellette volt a barátja és a családja is. Ráadásul, ha nem lett volna elég a megrázkódtatásból a fiatalnak, visszatérve az iskolába azzal kellett szembesülnie, hogy néhány társa kiutálta, sőt, zaklatni kezdte, ugyanis a „hírneve” miatt féltékenyek lettek rá.
A sokk miatt az első napokban nem is emlékezett a történtekre, elmondása szerint nagy köd volt a fejében. Az emlékek szépen, fokozatosan tértek vissza. Ekkor jutott eszébe egy nő, akit maga mögött látott mozdulatlanul, a földön fekve. Sokáig küzdött lelkiismeret-furdalással, amiért nem sietett azonnal a segítségére, holott ő is bőven ápolásra szorult.
„Rémes gondolatok gyötörtek vele kapcsolatban: életben maradt-e?”
Végül egy szociális munkás segítségével sikerült a hölgyre találnia, aki komoly sérülésekkel, de túlélte a robbantást. Mint kiderült, ő is legalább annyira aggódott Eve miatt, mint fordítva.
Eve azóta, amennyire csak tudja, az átlagos angol tinik életét éli. Hamarosan vizsgázik az iskolában: ápolónőnek szeretne továbbtanulni, hogy ő is legalább annyit segíthessen, mint amennyi segítséget ő kapott kezelése alatt. Bár két év eltelt, a mai napig műtik a sebeit, a lábán lévő hegek miatt azonban azóta nem mert szoknyát felvenni, csak három harisnyával alatta. Próbál optimista lenni, a lehető legtöbbet kihozni az élet adta lehetőségeiből. A terroristának azonban nem tud megbocsátani:
„Nem tudok megbocsátani: nem csak azért, amit velem tett, de azok miatt sem, akik meghaltak. Nem felejtem el, mi történt, őt viszont megpróbálom elfelejteni.”
Forrás: Blikk.hu
Fotó: Northfoto
