Sok éve nem tapasztalt szárazság sújtja a Hortobágyot, a gémeskutakban alacsony a vízszint, nincsenek dús legelők, a szikes tavak kiszáradnak. A Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őrszolgálatvezető-helyettese, Tihanyi Gábor szerint nem most lett aggasztó a vízhiány.
Évek óta érezteti hatását a vízhiányos állapot a Hortobágyon is. Tihanyi Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őrszolgálatvezető-helyettese tizenöt éve dolgozik a parkban, de eddig ez a legszárazabb tavasz, amit átél.
„Egy normális, kora tavaszi napon a Hortobágyon gumicsizmával járjuk a területet – de ezen a tavaszon nem nagyon kellett felvennem,
mert nem esik az eső. A gémeskútba nézve azt is látjuk, hogy a talajvíz szintje milyen mélyen van; mióta vége a télnek, egy nap intenzív eső volt, 15-16 milliméter, azóta itt mértékadó csapadék nem hullott, jelentős a szárazság” – fejtette ki Tihanyi Gábor.
Természetvédelmi, gazdasági vonatkozásai egyaránt vannak a vízhiánynak, és ezek össze is függnek.
„A szikes, pusztai mocsarak már eleve vízhiányos állapotban kezdték meg a tavaszt, ami azt jelenti, hogy az év folyamán amelyik mocsár nem száradt ki, az most ki fog.
Ez a vízhez kötődő élőlényeknek, a növények mellett a vízben szaporodó kétéltűeknek, halaknak, vízi rovaroknak egyaránt problémát jelent, Nem elhanyagolható az sem, hogy a téli csapadéktöbbletből származó és a tavasszal még rá hulló eső vizéből kellene, hogy elég kaszáló lesz a Hortobágyon; most hajtják ki az állatokat is, de nem igazán találnak dús mezőt sem, a legelőterületek eltartóképessége is jelentősen csökkenni fog” – mondta Tihanyi Gábor.
Ha nem változik a helyzet drasztikusan, arra kényszerülhetnek a gazdálkodók, hogy a nyár második felében az állatok egy részét hazahajtsák, és a pajtákban, istállókban etessék, ami igen drága lesz.
