Hajdúböszörményben egy szennyvíz bekötés korrekciójánál emberi csontokat fordított ki az ásógép kanala.
A munkások értesítették a Hajdúsági Múzeumot, és megtörténhetett az ásatás. Az előkerült személyt hasra fektetve, lábát összekötözve földelték el. A rendellenes testhelyzet miatt ártó személynek vagy boszorkánynak gondolhatták az Árpád-kori Böszörmény falu lakói. A személyt vélhetően azért ebben a pozícióban temették el, hogy megvédjék az élőket a boszorkány visszajárásától.
A kora újkorban éles tárgyakat, ollót, borotvát tettek a koporsóba, hogyha nagyon mocorogna a halott, megvágja magát velük, némiképp más kultúrkörökben téglát helyeztek az elhunyt szájába, hogy ne tudjon visszajárva harapni. A hajdani böszörményiek módszerei (az összekötözés és a hasra temetés) legalább ennyire hatásosak lehettek.
A különleges temetkezés nemcsak a népi hiedelmek szempontjából érdekes, de közelebb visz a település Árpád-kori gyökereihez is.
Frissítés: Hatalmas áttörés: újabb érdekességek a megkötözve elásott hajdúböszörményi boszorkáról
Úgy tűnik – a hírhedt salemi boszorkányperek áldozataihoz hasonlóan – az Árpád-kori boszorkával sem bántak kesztyűs kézzel kortársai: hasra fektetve, összekötözött lábakkal temették el, hogy biztosan ne térhessen vissza a túlvilágról.
Már a Római Birodalomban is zajlottak boszorkányüldözések, az igazán nagy perekre azonban a 14–18. század között került sor. Magyarország legszomorúbb boszorkánypere 1728-ban volt Szegeden, ahol egyszerre 12 embert égettek el máglyán.
Bár a hajdúböszörményi boszorkányról egyelőre nem derült ki, milyen módon távozott el az élők sorából, kortársai biztosan tartottak tőle, hiszen a csontvázát hasra fektetve, összekötözött lábakkal találták meg a kutatók. Dr. Bálint Marianna régész szerint a falubeliek azért így temették el, mert féltek attól, hogy visszajön kísérteni.
– A korra jellemző babona volt ez, korábban ugyanis több Árpád-kori temetőben is megfigyeltünk olyan jelenségeket, hogy rendellenes módon temettek el embereket – kezdte a régész, aki szerint, ha valaki például testi rendellenességei miatt kitűnt a közösségből, azt nagy eséllyel már boszorkánysággal vádolták meg.
– Egy nagyon alacsony, kis növésű fiatal felnőttről lehet szó – mondta dr. Bálint Marianna, aki szerint egy csontváz sajnos nem ad teljes információt arról, milyen nemzetiségűek nyugszanak még a temetőben, de felbukkanása mindenképpen nagy áttörésnek számít az Árpád-kor kutatásában.
– A vizsgálat közelebb vihet minket ahhoz, hogy vallási alapon el tudjuk különíteni a különböző népcsoportok szokásait. Ebben a temetők, temetkezések vizsgálata segíthet, hiszen a legtovább fennélő temetkezési szokások, rituálék a legbiztosabb forrásai az eltérő hagyományoknak – mondta a régész.
Eredet
Böszörmény falut a nyíri izmaeliták központjának tartják. A régészek arra keresik a választ, hogy vajon régészeti módszerekkel kimutatható-e az Árpád-kori leletanyag között egy eltérő etnikumú népcsoport jelenléte.
Forrás: MTI, Blikk