Tátongó mélység, világverő panoráma: instant hegymászás gyorsan és biztonságosan, öt lépésben.
Ez a poszt azért született, mert sokan kérdezték tőlem, hogy vajon ők is tudnának-e via ferrátázni, és hogyan lehet egyáltalán elkezdeni az egészet. Via ferrata (olaszul), azaz klettersteig (németül), magyarul fix drótkötéllel biztosított sziklamászóút már Magyarországon is van, nem is akármilyen.
Két éve Cseszneknél nyílt meg az első a Kőmosó-szurdokban, aztán idén a második Tatabányánál, a Turul-szobor alatti sziklákon. Cseszneken az első évben több mint tízezren voltak a pálya üzemeltetője szerint, a látványosabb tatabányai mászóutak még nagyobb népszerűségre számíthatnak. Aki ezekbe belekóstolt, még többet akar, az érdeklődés pedig folyamatosan nő.
…és akik szerint szép a kilátás
A Szép kilátás! blog nem más, mint egy amatőr túrázó élményei és javaslatai annak érdekében, hogy ti is kedvet kapjatok Magyarország és a világ legszebb helyeit megismerni. Kilátók, hegycsúcsok, panoráma, túra – személyes tapasztalatok, fotók itthonról és külföldről. Gyerekekkel, vagy éppen profi hegymászókkal.
„Összegyűlt, kinyomom.” – írja a blogger. Mi pedig időről időre megmutatjuk nektek.
A via ferratázásba kétféleképpen lehet belecsapni. Ahogy én csináltam, az egy kicsit meredek volt. Egy korábbi posztban leírtam, eltotojáztam az időt, ezért sötétben, egyedül másztam meg életem első klettersteigjét a Raxnál, úgy, hogy tulajdonképpen azt se tudtam, mit csinálok.
Oké, a nyolcvanas évek legvégén a honvédségnél kaptam egy kis hegyi kiképzést (nem ért semmit, csak a kedvet hozta meg), meg a kilencvenes évek elején belekóstoltam az ipari alpinizmusba, de ezek inkább arra voltak jók, hogy megtudjam, kell ez a fajta adrenalin.
”
Muszáj elmesélnem, amikor fennragadtam viharban a fehérgyarmati adótorony tetején, 200 méter magasan (egy óra volt csak felmászni). A festést kellett volna javítani, de a torony kétmétereseket lengett ki a nagy szélben, minden cuccom lepotyogott. Először kétségbeestem, aztán csak jól megkapaszkodtam és élveztem a hihetetlen élményt: úgy éreztem magam, akár egy monumentális tengeri vitorlás matróza az árbockosárban. Süvített a szél, a közelben csapkodtak a villámok, ronggyá áztam egy perc alatt a nagyokat ingó acélalkalmatosságon, de életemben nem éreztem olyan jól még magamat.
Nekem így sikerült, de inkább a biztonságosabb utat ajánlom mindenkinek, amit a fiaimmal járok. Az ő biztonságukra százszor jobban ügyelek, és egy gyerek tényleg a nulláról kezd mindent.
Nulladik osztály: a Szlovák paradicsom
(A tragikus körülmények között a Mount Everesten elhunyt) Konyival és feleségével Beával ferrátáztunk valahol, amikor megkérdeztem őket, hogy 9 éves fiam számára mit ajánlanak, hol kezdje el? A Szlovák paradicsom útjait ajánlották, ami még nem via ferrata, de a meredek szurdokokban kiderül, hogy érdekli-e a gyereket a mászás, van-e tériszonya, biztonságosan mozog-e a magasban.
A közben felnövő többiekkel bejártuk szinte az összes útvonalat, a zubogó Hernád felett vastrepniken egyensúlyozva, láncokba kapaszkodva, 30 méter magas vaslétrákra felmászva, és nagyon élvezték. A túrákról itt és itt van a poszt.
Első osztály: a Hohe Wand kindergartenje
Mielőtt valaki elmenne Csesznekre, főleg gyerekekkel, érdemes elugrani Ausztria egyik fő klettersteig-helyszínére, a Bécstől nem messze meredező Hohe Wandra. Több tucatnyi via ferrata között lehet válogatni, az egészen könnyűtől a nehézig. (A via ferratákat A, B, C, D, és E nehézségűként osztályozzák, az E az extrém.)
Mi az A nehézségű Völlerinsteiget választottuk a fiúkkal, egy kis nehezítő kitérővel, a Frauenluckensteig felé. Ez utóbbi egy B-s nehézségű barlangos kémény, amiért megőrültek a fiúk. Fél óra-óra alatt fel lehet érni a Hohe Wand tetejére, ami egy szélesen elterülő fennsík. A másik oldal felől fel lehet menni kocsival, nagyon sokan siklóernyővel érkeznek, sok a tornacipős turista, nagy az élet.
Erre az útra már kell biztosítószett, azaz beülő, kantár és sisak. Budapesten több helyen is kölcsönözhető, napi 1500-2000 forintért. (Újonnan a felszerelés összesen 50 ezer forint körül vásárolható meg.)
Második osztály: Csesznek
Ha tudod, hogy a magasság nem zavar annyira, és megbízol már a drótban, akkor jöhet a három cseszneki via ferrata közül a legkönnyebb (C) vagy a haladó (C-D). A harmadik cseszneki mászóút kifejezetten nehéz, komolyabb tapasztalattal, erőnléttel rendelkezők számára készült. A pályákat úgy építették, hogy 10-12 éves kortól gyerekek is meg tudják mászni, kezdő felnőtteknek is ideális tanulóterep.
Az Ostromlók útja a cseszneki vár alatti sziklán halad. 120 méter hosszú, C-s, azaz közepes nehézségű. A két nagyobb fiú 45 perc alatt simán megmászta, igaz lihegtek néha, Leó pedig közölte a végén, hogy az egyik részen kicsit befosott. (Persze nem szó szerint.)
A Várpanoráma út a szurdok szemközti oldalán megy, és a vége felé kitűnő kilátás nyílik a várra. A mászás hossza: 180 méter, a nehézségi fok: C-D (közepes-nehéz), ideje: 1 óra. Persze ki lehet hagyni a Hohe Wandot, és egyből Cseszneken kezdeni, de én fokozatosan építkezek a fiaimmal. A Kőmosó szurdok pályáit véleményem szerint nagyjából mindenki képes végigmászni, aki kedvet érez az ilyen típusú mozgáshoz. Itt viszont eldől, hogy akar-e komolyabb utakra menni, vagy elég volt a sziklából. Részletek a posztban.
Harmadik osztály: Tatabánya
Tatabányán, a Turulszobor alatti fehér sziklákon idén tavasszal adták át Magyarország második via ferrata pályarendszerét. Ez már haladóknak való terep. Itt még csak a legkönnyebb, C-D verziót másztam, egyszer még télen, amikor nem volt teljesen készen, egyszer pedig most tavasszal, a két nagyobb fiúval.
Nem nevezném könnyű pályának, kifejezetten kell hozzá a karerő is. Leó a 150 centis magasságával el is akadt egy résznél, de a segítségemmel átvészelte a helyzetet. A két másik út állítólag még nehezebb, falrajz itt. Tatabányánál már a magasság adta térélménnyel is megismerkedhet a mászó, amikor szinte csiklandozzák a talpát a mélyben haladó kis kamionok.
Negyedik osztály: Rax, Haidsteig
Az oda-vissza 6-7 óra kocsiútra levő Rax az egyik kedvenc osztrák hegyem. Gyerekekkel is voltam többször, itt ferrátáztam életemben először. A Hohe Wand kezdő steigje kiváltható egy itteni úttal, Amerika kolléga például itt, a Teufelbadstubensteigen (B) ismerkedett meg a via ferrátázás szépségeivel.
De az igazi, tulajdonképpen klettersteig-vizsgának is tekinthető Haidsteig (C-D) is itt található. A Haidsteig nem érett gyümölcsként pottyan az öledbe. Másfél órát kell kapaszkodni a hegyi ösvényeken, míg eljutunk a sziklafal aljában levő beszállási pontig (így nevezik a drótkötél-biztosítás kezdetét). Kemény az indítás, hogy már az elején elmenjen a kedve annak, aki nem igazán, vagy kevés tapasztalattal vág neki az útnak.
A mászás a falon körülbelül kényelmes két órát vesz igénybe. Van itt minden: létra, függőleges fal, kémény, és iszonyatos kilátás 1500 m magasból, a hozzá társuló mélységgel együtt. (Részletek ebben a posztban.) Emlékszem, első utamon milyen görcsösen markoltam a drótkötelet, és még a pihenőkben is néha a torkomban dobogott a szívem a látványtól.
Igen, át lehet ugrani a többi osztályt, és lehet egyből a Haidsteigen kezdeni. Ehhez a következő kell: kellő elszántság és megfelelő vezetővel ellátott, tapasztalt csapat. Garantált élmény így is, úgy is. Aki túl van a Haidsteigen, arra mondhatjuk, hogy megszerezte a jogosítványt, mehet ferratázni bárhová.
Ötödik osztály, Dolomitok, Garda-tó környéke
Olaszország via ferrata útjai között is vannak Haidsteig-szintű könnyebbek, és nehezebbek is. A Garda-tó melletti Fausto Sussati szikláin az ég és a tó kékje húzza a kontúrokat, van is lehetőség bámészkodni a bemelegítőnek beillő úton. Kicsit odébb, a Rino Pisetta már igazi ötödik osztályos erőpróba. Ide már kell a lélekerő és a karerő is.
Előfordulhat, mint ahogy meg is történt, hogy egy nehezebb szakasznál elhagy a hit, eltörik a mécses. Ilyenkor a mászótársak pszichológiai rásegítése kell, mert a falon ugye nem lehet fennmaradni. A Garda-tóhoz mindenesetre már csak akkor utazzon ki valaki ferratázni, ha tudja, mire számíthat, mert az út nem olcsó, és nem jó az útitársakat lentről a parkolóból nézegetni, ha elszáll a mászókedv.
A Dolomitokba azért érdemes kiutazni via ferrátázni, mert hegyekből itt van Európában a legszebb látvány. A csipkésre szabdalt 2000-3000 méteres sziklafalak olyan gyönyörűek, hogy a hollywoodi filmesek is itt forgatták például a Cliffhanger legszebb részeit az amerikai Sziklás-hegység helyett.
Völgyeiben halad az olaszok Kék túrája, az Alta via, amiről fel lehet kalandozni via ferrata utakon a közeli csúcsokra. Én a Monte Schiarát és a Monte Civettát hódítottam meg így. Mindkettő nehéz ügy volt, elsősorban nem a technikai szint, hanem a túra hosszúsága miatt. A mászásokról ebben a posztban és ebben számoltam be részletesen. Az biztos, hogy sosem felejtem őket.
A mestervizsga: a Königsjodler
A klettersteigek királynője egy igazi kemény dió: egy fáradtságosan hosszú, szédítően meredek, agyoncsipkézett sziklagerincen kell felmászni 3000 méter magasra, és közben olyan látványban van részed, hogy magad alá rosálsz.
Ide minden via ferrátázónak el kell jutni egyszer, mert ez maga a klettersteig Mennyország. A túrát részleteiben ebben a posztban fejtettem ki.
VIDEÓ: akinek pedig ez sem elég, nézze meg ezt a kisfilmet
Ha érdekes volt a gyorstalpaló, oszd meg másokkal is!
Forrás: szeretlekmagyaroroszag;
