Lindsey Rae éppen sorban állt a boltban egy hosszú, fárasztó nap után. Nagyon zsúfolt volt az üzlet, sokan türelmetlenkedtek, a gyerekek visítottak. Más szóval elég nagy volt a káosz.
A Lindsey előtt álló hölgynek tele volt a keze s emellett hiába ugyan, de megpróbálta kordában tartani öt gyermekét. Csak rohangáltak körbe-körbe, nem hallgattak az anyjukra aki fáradtnak és elcsigázottnak tűnt.
Lindsey hallotta, amint a sorban mögötte álló emberek elkezdtek beszélgetni az előtte álló anyukáról. A lány hátrafordult és egy jól öltözött házaspárt látott, láthatóan jól szituáltak voltak. Ők voltak azok, akik olyan becsmérlően beszéltek az ötgyerekes édesanyáról.
“Mit gondolsz hány apától van ez a sok gyerek?”
“Nem is tudja őket rendesen felöltöztetni.”
“Na várj csak, mindjárt előveszi még a pontgyűjtő füzetét is.”
Lindseyt ez eléggé idegesítette, de el volt foglalva saját három éves kisfiával, aki már alig bírt állni. A lány hallotta, amint a pár a gyerekek különböző bőrszínét kritizálja. Lindsey jobban megnézte a gyerekeket és látta, hogy az egyik olyan szőke volt, mint édesanyja. Jó melegen fel volt öltöztetve. A többi gyereknek sötétebb volt a bőre és fekete volt a hajuk. Ők elég szomorúnak tűntek, szandálban és lenge öltözetben voltak. A lány azt is észrevette, hogy az anyuka éppen meleg téli holmikat vásárol.
Az édesanya étkezési kuponokkal akart fizetni a kasszánál de nem tudta, hogyan kell azokat használni.
Lindsey hallotta, amint a pár tovább suttog.
“Hát erre megy el az adófizetők pénze.”
Ekkor elege lett a lánynak, mérges pillantást vetett a párra, aztán odament az édesanyához és megkérdezte, tud-e neki segíteni.
“Ugye van a gyerekek között örökbe fogadott is? Nekem két saját gyerekem van és hét örökbe fogadott, úgyhogy teljesen megértelek. Nagyon szívesen segítek.”
Az anyuka szégyenlősen mosolygott.
“A pótanyaság nekem még nagyon új dolog, soha nem használtam étkezési kuponokat. A gyerekek csak három napja vannak nálam, van otthon elég ennivaló de meleg ruhájuk még nincs, fizetést pedig még nem kaptam.”
Lindsey ránézett a gyerekekre és azt mondta, hogy gyönyörűek és milyen jó, hogy együtt vannak. Elmagyarázta az édesanyának, mit kell csinálnia az étkezési kuponokkal.
Mikor az anyuka elhagyta a boltot, Lindsey a mögötte álló párhoz fordult és mérgesen ezt mondta:
“A gyerekek, akikről maguk itt sugdolóztak, nem a saját szüleikkel élnek. A rajtuk lévő ruha valószínűleg az egyetlen tulajdonuk. Ez az édesanya kitárta otthona ajtaját olyan gyerekek előtt, akiknek senkije sincs. Az étkezési kuponokkal pedig elegendő élelmiszert tud nekik vásárolni. Nagyon kevés ilyen ember van a világon, mint ez az anyuka.
De még ha más apától születtek volna a gyerekek, akkor sem érdemli meg egyik gyerek sem, hogy fázzon. Tehát elnézést kérek, de maguk viselkedtek szörnyen ebben a helyzetben. Egyáltalán nem tudtak viselkedni.”
Az anyuka ott állt a kasszánál és csak mosolygott.
“Egyedül nevelem a gyerekeket. Nagyszerű volt, amit az előbb mondtál. Kellemes estét”
A pár erre beállt egy másik sorba.
Mikor Lindsey hazatért, írt erről a dologról egy történetet és feltette a Facebook-ra. Rövid idő alatt nagyon sokan keresték meg Őt, hogy segítsenek a gyermekeknek!
Szólj hozzá, oszd meg! Hirmagazin.eu
Forrás: humormagazin.com
