Budapest — Marczali László, a Hatoslottó műsorvezetője a játék harmincadik születésnapja alkalmából beszélt többek között arról, hogy mit tanult édesanyjától, Bay Évától, aki korábban évekig volt a műsor háziasszonya, és hogyan vette át fia a stafétabotot.
Édesanyjától, Bay Évától, a korábbi tévébemondótól tudom, hogy ön gyakorlatilag a stúdióban nőtt fel, egészen kiskorától rendszeresen elkísérte őt a Hatoslottó-sorsolásra. Milyen volt gyerekként belátni a kulisszák mögé?
Marczali László: A barátaim szerint sosem voltam teljesen százas, és igazuk lehet, hiszen amikor ők játszottak, később buliztak, akkor az én hét végi programom az volt, hogy anyukámmal Hatoslottó-sorsolásra mentem. Persze én nem voltam képernyőn, csak játszottam, például szerettem bújócskázni a díszletek között. Emlékszem, úgy ötéves lehettem, amikor megsértődtem Marika nénire, a sorsolási bizottság elnökére, mert nem akart velem bújócskázni adáskezdés előtt pár perccel.
Később nemcsak játszótér volt már a stúdió, hanem szép lassan beletanult a tévézésbe. Hogyan vette át édesanyja helyét?
Marczali: Anyukámnak lejárt a szerződése, keresték az utódját egy válogatáson. Kértem, hadd mutassam meg én is, mit tudok. Levezettem egy próbaadást, és nekem sikerült a legjobban. Én akkor már nagyon régen szinte része voltam a stábnak. Különféle kisebb feladatokat is rám bíztak.
Miért volt ez annak idején annyira érdekes egy kisgyereknek? Kislabdák a játékboltban is vannak.
Marczali: Lehet, de ott nincs a kamerák fénye, az élő adás hangulata. Ez az, ami különleges volt, nem pedig az, hogy anyu benne van a tévében, és mindenki megismeri az utcán.
Járt valamilyen előnnyel a hétköznapokban ez az ismertség? Szebb húst adott a hentes, előreengedték a sorban?
Marczali: Ha volt is ilyen, az nem annak szólt, hogy ismerik anyu arcát, hanem sokkal inkább a személyiségének. Ő tényleg olyan közvetlen és kedves a hétköznapokban is mindenkivel, mint a képernyőn. Szerintem csak ezért kaptam akkoriban pluszsütit a menzán a konyhás nénitől. És épp ez az, amit megtanultam tőle a televíziózásról: a kamerák előtt ugyanolyan természetesen kell viselkedni, mint a hétköznapokban. Persze fontos a beszédtechnika, a hangsúlyozás, de a kamerába úgy kell belenézni, mint amikor barátokhoz beszél az ember. Lámpaláz ellen is a legjobb módszer.
A lottó csak munka, vagy játszanak is?
Marczali: Persze! Egyszer nagyon izgultunk, mert volt anyuval egy közös szelvényünk, zajlott az élő adás, és egymás után húzták ki a számainkat: emlékszem, 800 millió volt a főnyeremény, de végül aztán csak hármasunk lett.
Szívügyük a magyar film
A Szerencsejáték Zrt. hosszú ideje elkötelezett a hazai kulturális élet támogatása mellett is: 2017-ben a Hatoslottó játékadójának 80 %-a, azaz 4,4 milliárd forint a Magyar Nemzeti Filmalap forrásait bővítette. Az elmúlt években a nemzeti lottótársaság támogatásának köszönhetően olyan komoly nemzetközi díjakban részesült és a hazai közönség által is szívesen fogadott drámák, vígjátékok születhettek meg, mint például a Liza, a rókatündér, a Saul fia, az 1945, a Kincsem, a Viszkis, a Testről és lélekről, vagy éppen a Valami Amerika 3. része.
Forrás: Blikk.hu
fotó: Grnák László
