Alig egy hete történt, hogy spanyol tengerkutatók a népszerű turistaparadicsomnak számító Baleári-szigetek térségében egy öt méteres nagy fehér cápát figyeltek meg, közvetlenül a felszín közelében.
A Natura olasz tudományos-ismeretterjesztő portál most arról számol be, hogy hétfőn a Földközi-tenger észak-afrikai partszakaszán akadt hálóba egy szintén megtermett példány.
Ismét méretes nagy fehér bukkant fel a tunéziai partoknál
Hétfőn a tunéziai Zarzis partjától alig két kilométeres távolságra, tonhalhalászok hálójába akadt egy négy méter hosszú és 780 kg súlyú nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias).
A ragadozó a legnagyobb valószínűség szerint egy halrajt követve úszott be a kerítőhálóba, amelybe beleakadt, és elpusztult.
A halászok partra vitték a cápa tetemét, amelyet így sikerült pontosan lemérni.
Kép: AFP
Hat héttel korábban a népszerű tunéziai fürdőhely, Monastir közelében figyeltek meg ugyan csak a partközeli vizeken egy másik nagy fehér cápát, míg június 26-án a spanyol felségvizeken, a Baleári-szigetcsoporthoz tartozó Cabrera közelében, Mallorcától délre észleltek egy ötméteres nagy fehért az Alnitak Tengerkutatási Intézet munkatársai.
Tavaly, 2017. március 21-én a marokkói Al Hozeima-öböl közelében, ugyancsak halászok figyeltek fel a Földközi-tenger felszínén sodródó tetemre, ami egy négy méter hosszú és egy tonnás, ismeretlen okból elpusztult nagy fehér cápa tetemének bizonyult.
Elsősorban a szigetek és szorosok környékén kell számolni a felbukkanásukkal
Egy-egy mediterrán cápaészlelés után többször felvetődik az a kérdés, hogy a turisztikailag frekventált területnek számító Földközi-tengerben csak alkalmi vendégnek, vagy pedig rezidens fajnak számítanak-e a nagy fehér cápák.
Dr. Alessandro De Maddalena, a Milánói Egyetem tengerbiológia professzora, és a földközi-tengeri nagy fehér cápák nemzetközileg elismert szaktudósa a Natura portálnak adott nyilatkozatában megerősítette, hogy a nagy fehér cápák nem az Atlanti-óceánról időnként betérő vendégnek, hanem a mediterrán tengeri élővilág honos fajának számítanak, hiszen az első tudományos leírásuk is innen származik.
( A fajt a modern rendszertan atyja, Carl von Linné svéd természettudós írta le először, 1758-ban.) A Földközi-tengerben elsősorban a szigetek, a szorosok, és csatornák közelében koncentrálódhatnak, hiszen itt a legoptimálisabbak számukra a zsákmányszerzés feltételei.
A Földközi-tengerben élő nagy fehér cápák folyamatosan vándorolnak, mozgásuk szigorúan a kékúszójú tonhalak (Thunnus thynnus) vándorlását követi, a mediterráneum egész területén.
Nem véletlen, hogy a Földközi-tengeren a legtöbb nagy fehér cápa észlelés a nyári hónapokra, május és szeptember közé esik, mivel ez a tonhalak reprodukciós, ívási időszaka is.
Szaporodóhely is a Földközi-tenger
Azt a tényt, hogy a Földközi-tengerben élő populáció rezidens, a mediterrán nagy fehér cápák genetikai jellemzői is alátámasztják, amelyek több vonatkozásban eltérnek a világtenger más területén élő fajtársaikétól.
A rezidens jellegre utal továbbá, hogy a Földközi-tenger egyes térségei bizonyítottan szaporodási területnek számítanak.
De Maddalena professzor elmondta, hogy néhány éve a törökországi Edremit-öbölben fogtak ki véletlenül egy újszülöttnek számító 90 cm hosszú nagy fehér ivadékot, amit vissza is engedtek a tengerbe.
2004-ben, ugyancsak Tunéziában, a Gabes-öbölben akadt a halászok hálójába egy utóbb vemhesnek bizonyult nőstény, amelynek uteruszában négy ivadékot, három nőstény és egy hím cápa embrióját tárták fel.
A fentieken kívül érdemes még megemlíteni, hogy 2010 augusztusában az Adriai-tenger montenegrói partszakaszán fogtak ki még egy „bébinek” számító 1 méter 20 cm hosszú nagy fehér cápát.
Ismét növekszik a mediterrán nagy fehér észlelések száma
Egészen az 1960-as évek végéig, illetve az 1970-es évek elejéig viszonylag rendszeresnek voltak mondhatók a nagy fehér cápa észlelésekről szóló beszámolók a Földközi-tenger különböző vidékeiről, így köztük az Adriai-tengerről is.
Az elmúlt harminc évben viszont szabályosan eltűntek a nagy fehér cápák, az észlelések száma rendkívül megcsappant. Mindez azzal hozható összefüggésbe, hogy az 1990-es évekre szinte kihaltak a kékúszójú tonhalak a kíméletlen túlhalászás miatt.
Az elmúlt két évtizedben meghozott szigorú intézkedéseknek és halászati kvótáknak köszönhetően azonban a tonhalak állománya ismét növekedésnek indult.
Erre vezethető vissza, hogy a 2000-es évek elejétől a nagy fehér cápák állománya ismét elkezdett gyarapodni, aminek számos tanújele akadt a közelmúltban.
Védett fajnak számít az európai vizeken
A már említett tavalyi marokkói eseten kívül 2016-ban Málta mellett fogtak ki illegálisan egy négyméteres nagy fehért.
Érdemes megjegyezni, hogy a máltai vizekből származik a mediterrán rekorder is, amit 1987. április 16-án egy helyi halász, Alfred Cutajar fogott ki Filfla mellett.
A híradások szerint a Spielberg filmet megidéző óriás teljes hossza 7 méter 5 cm volt.
Az Adriai-tengerre is a 2000-es évek elején érkeztek vissza a nagy fehér cápák. Ennek első jele az a szándékolatlan fogás volt, amikor 2003, június 24-én hajnalban a horvátországi Jabuka mellett egy 5 méter 70 centiméter hosszú, két és féltonnás tömegű nagy fehér cápa akadt horvát halászok tonnarájába.
Öt évvel később, 2008. október 6-án pedig Vis szigetén, a parttól 20 méteres távolságra, öt méteres sekély vízben egy öt méter hosszú nagy fehér támadt rá Demjan Pecek 43 éves szlovén szigonypuskával vadászó szabadtüdős búvárra.
A nagy fehér cápáknak igen rossz és félelmetes a hírük különösen Steves Spielberg „Jaws”, nálunk „A cápa” címen vetített filmjének hatására.
Pedig valójában annak, hogy valakire nagy fehér támadjon rá a mediterrán vizeken, körülbelül akkora az esélye, mint hogy megnyerje az ötös lottót.
A Földközi-tenger mellékén fekvő európai országokban a nagy fehér cápa kivétel nélkül szigorú törvényi védelem alatt áll. Európában először Málta nyilvánította védetté a fajt, még 1991-ben.
Forrás: origo.hu
