Emlékszel még az egykori ellenőrződre. Komoly horderejű dolgok őrzője volt az a kis füzet. Ami oda egyszer bekerült, azt hibajavító ki nem törölhette.
Sokszor értünk úgy haza az iskolából, hogy alig vártuk, hogy megmutassuk a szüleinknek vagy éppen próbáltuk minél eldugottabb helyre tenni vagy azt füllenteni, hogy az iskolában maradt, csak sose derüljön ki, hogy mi került bele.
Nem csak jegyeket tartalmazott ám ez a puha borítású, összetűzött pár lapocska.
Ha még rémlik, a végén volt egy vonalazott rész, ahová a jegyzetek, beírások kerültek. Itt volt helye az orvosi igazolásnak, ha valaki nem jelent meg az iskolában betegség miatt, ide írt be a szülő, ha közölni akart a gyermekével kapcsolatban valamit az osztályfőnökkel.
Természetesen ide kerültek azok is, amiket a tanár akart megosztani a szülőkkel és ez ugye nem csak a gyermek egekig magasztalás volt, sőt legtöbbször éppen az ellenkezője.
Ha a gyerek rossz fát tett a tűzre, a tanár máris kérte az ellenőrzőt a következő megjegyzés kísértében: “Beírást kapsz!”
Micsoda kemény, szívszorító mondat. Viszont vannak olyan példák, amelyek láttán nem tudjuk megőrizni a komolyságunkat, csak fogjuk a hasunkat és nevetünk. A szülők is ezt tehették a következő esetekben, miközben reagáltak a beíró tanárnak.
Tanár: Kedves Szülő, tájékoztatom, hogy Péter az étkezdében többször is kézzel evett evőeszköz helyett.
Szülő: Köszönöm a tájékoztatást, már tanul lábbal is.
Tanár: A fiú túl sokat foglalkozik a lányokkal.
Szülő: Tanárnő, kövezzen meg, de én ennek inkább örülök!
Tanár: Jancsika rendszeresen nem issza meg az iskolatejet.
Szülő: Kivégzéséről gondoskodom.
Tanár: Katika nem tud olvasni!
Szülő: Ha tudna, nem járatnám iskolába.
Tanár: T. Szülő! Leánya irodalomórán vihogott.
Szülő: Megdorgáltam. Akkor is vihogott.
Tanár: T. Szülő, fia órán neveletlenül beszélt. Figyelmeztetem.”
Szülő: Engem?
Tanár: Fia az órán állandóan beszél!
Szülő: Szerintem az anyjától tanulta. Mindkettőnek ellátom baját
Tanár: Értesítem a T. Szülőket, hogy fiúk történelemkönyve lapokból áll.
Szülő: Ellenőriztük, valóban.
Tanár: A gyerek ellenőrző könyve negyedik éve nincs aláírva. Kedves Szülő, nem tud írni?”
Szülő: Nem, de hát nem emlékszik rám, tanár úr? Az ön tanítványa voltam!”
Tanár: Figyelmeztetés után is rágja a földgömböt a gyerek. Újból figyelmeztetem.
Szülő: Amennyiben a földgömbre még szüksége van, próbálkozzanak süteménnyel!
Tanár: Osztályfőnöki intőt adok, mert az osztályfőnöki dicséretet második alkalommal sem íratta alá.”
Szülő: Ezt most nem írom alá és a következőt sem. Lehet újra dicsérni.”
Tanár: Jelentés alatt – fiú létére- tehénbőgést hallatott. Rovót kap.”
Szülő: A gyerek nemi érése még nem fejeződött be.”
Tanár: A fia a házi feladatát rendszeresen a társairól másolja át! Mi lesz így belőle?
Szülő: A házi feladatot én is mindig másoltam. Ma vezérigazgató vagyok.
Tanár: Gyermeke a szexuális felvilágosítás alatt képregényt olvasott.
Szülő: Akár az anyja.
Tanár: Gyermeke a tanóra alatt, a padokon lévő kiflimorzsákat eszegette.
Szülő: Tisztelt tanár úr, gyermekem este vacsora után a konyhaasztalon lévő kenyérmorzsákat a kezével szedegette fel, és jóízűen elfogyasztotta.
Tanár: Ezt miért írta be?
Szülő válasz: Ugyanazért, amiért maga.
Forrás: tudasfaja.com