Fontos anatómiai információkat hordoz a gerecsei őskrokodil – közölte Ősi Attila, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar Őslényi Tanszékének egyetemi docense.

Budapest, 2018. május 10.
A Gerecsében felfedezett 180 millió éves õskrokodil maradványai a Természettudományi Múzeumban tartott bemutatón 2018. május 10-én. Fitos Attila amatõr kutató 1996 nyarán bukkant a különleges fosszíliára. Az elõzetes vizsgálatokat követõen 2017-ben került sor a leletanyag részletes, tudományos feldolgozására. A tudományos kutatás eredményeit ezen a napon publikálták a szakértõk a PeerJ tudományos szaklapban. A mintegy öt méter hosszú tengeri ragadozó a krokodilok Thalattosuchia csoportjához tartozott, amelyek a krokodilok fejlõdéstörténete során elõször alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz.
MTI Fotó: Illyés Tibor

A paleontológus elmondta, hogy a csaknem ötméteres krokodil csontvázának 30-40 százaléka előkerült, az 1996-ban megtalált maradványok között csigolyák, bordák, páncélelemek és fogak is vannak.

A 180 millió éves csontokból következtetve átmeneti fajnak számít, a krokodilokcsaládjának azt az ágát képviseli, amelyik először alkalmazkodott a tengeri életmódhoz is. Az állat erős végtagjai arról árulkodnak, hogy a szárazföldön is tudott járni. A két-három centiméteres, hegyes, kúpos fogak alapján elmondható, hogy ragadozó volt, halakkal, kisebb krokodilokkal, gerincesekkel és gerinctelenekkel is táplálkozhatott.

Fitos Attila amatőr kutató 1996 nyarán bukkant egy különleges fosszíliára a Gerecsében, ahol fogak és csontok peregtek ki a Pisznice-hegy oldalában található egyik kőfejtő 180 millió éves, vörös gumós mészkőrétegeiből. Az első leleteket újabbak követték, míg végül egy krokodil részleges csontváza rajzolódott ki a preparálási munkálatok után.

Forrás: Ősi Attila

Az előzetes vizsgálatokat követően 2017-ben került sor a leletanyag részletes, tudományos feldolgozására, amelyben az ELTE kutatói mellett az brit Edinburgh-i egyetem és a német Martin Luther Egyetem munkatársai vettek részt. A megtalált fogak, állkapocstöredékek, csigolyák, függesztőövelemek, végtagcsontok és páncélelemek alapján a mintegy öt méter hosszú tengeri ragadozó a krokodilok Thalattosuchia csoportjához tartozott, amelyek a krokodilok fejlődéstörténete soránelőször alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz. A csontváz egyes elemein azonosított diagnosztikus jegyek alapján a gerecsei krokodil különbözik minden eddig ismert formától, így a Magyarosuchus fitosi nevet kapta a magyar nép és a lelet megtalálója, Fitos Attila után.

Törzsfejlődési kapcsolatait vizsgálva kiderült, hogy a Nyugat-Európa alsó jura rétegeiből ismert Pelagosaurus legközelebbi rokona. Amellett, hogy a gerecsei őskrokodil tovább növeli a Thalattosuchia krokodilok kora jura diverzitását, a Tethys-óceán egy olyan, nyílt vízi körülmények között lerakódott, kondenzált üledékes kőzetrétegéből került elő, amelyben ritkán találhatók gerinces fosszíliák.

A kutató kiemelte, hogy a krokodil megőrződési körülményei mellett csontjai is sok érdekességet mutatnak: a gerincoszlop legvégén az egyik farokcsigolya különösen megnyúlt neurális tüskét visel, amely arra utal, hogy ennek a krokodilnak egy alacsony, de az úszásban minden bizonnyal fontos szerepet játszó farokúszója lehetett.

Emellett megőrizte erős, csontos elemekből álló, hasi és háti páncélzatát is, amiből a kutatók arra következtetnek, hogy a krokodilok evolúciójának korai szakaszában végbement első tengeri életmódhoz való alkalmazkodás mozaikos volt: míg bizonyos testtájak, például a megnyúlt koponya, vagy a farokúszó már az úszó életmódhoz alakultak, olyan tulajdonságaik, mint a járásra alkalmas végtagok, vagy a masszív páncélzat még szárazföldi őseikre emlékeztetnek.

Budapest, 2018. május 10.
A Gerecsében felfedezett 180 millió éves õskrokodil maradványai a Természettudományi Múzeumban tartott bemutatón 2018. május 10-én. Fitos Attila amatõr kutató 1996 nyarán bukkant a különleges fosszíliára. Az elõzetes vizsgálatokat követõen 2017-ben került sor a leletanyag részletes, tudományos feldolgozására. A tudományos kutatás eredményeit ezen a napon publikálták a szakértõk a PeerJ tudományos szaklapban. A mintegy öt méter hosszú tengeri ragadozó a krokodilok Thalattosuchia csoportjához tartozott, amelyek a krokodilok fejlõdéstörténete során elõször alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz.
MTI Fotó: Illyés Tibor

“Ezek azok az elemek amelyek tárgyiasult adatbázisként a tudásunk alapjait szolgálják és mindig újabb információkat adnak. Ezek jelentik a világról alkotott természeti képünk alapjait” – mondta el Medzihradszky Zsófia, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese. Hozzáfűzte: a múzeum nemcsak a közönség számára őrzi meg ezeket a leleteket, hanem lehetővé teszi azt is, hogy a ma és a jövő kutatói folyamatosan vizsgálhassák, és újabb információkat nyerhessenek belőlük.

Forrás: MTM